Épp az alsós másodévesekkel volt reggel órám, amikor úgy tíz perccel a kezdés után bejött az osztályfőnökük, s az elnézésemet kérve félbeszakította azt. Szólt pár diáknak, akik az utasításainak megfelelően az egész táblát elfoglaló méretben felfirkantották, hogy "tanuljunk meg védekezni a H7N9 ellen". De mindezt borzasztó precizitással, mindenféle színes krétát felhasználva, a méreteket vonalzóval méricskélve.
A kollegina közben folyamatosan traktálta őket utasításokkal, melyik karakter miért nem tetszik neki, s hogy azt így vagy úgy javítsák ki. A táblán van néhány apró, igazán nem szembeötlő horpadás is, amiket nem fogott be a kréta, na, például azokat is után kellett színezni, aztán az írásjegyek peremét (merthogy vastagon lettek felrajzolva) is ki kellett húzni egy-egy másik színnel.
Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Az osztályokban lévő egyik táblát (merthogy kettő van, a terem két ellentétes végén) folyamatosan valami roppant tartalmas mázolmány díszíti, néhány hetente változó tematikával, mint a tanárok napja, a kulturáltság vagy az őszközép ünnepe.
Most viszont a tanítás során használt táblát kenték össze, ráadásul az órám alatt. Hogy miért volt ez ennyire lényeges, nem értettem. A vírus emberről emberre való terjedésére továbbra sincs példa, s 21-en haltak meg összesen, mialatt még mindig nincs 100 fertőzött sem. Kína milliárdos népességéhez képest beláthatjuk, hogy ez semmi.
Kb. öt perccel a kicsengetés előtt aztán végeztek, a tanárnő meg elment. Kérdeztem a kölyköket is, hogy ez most mire volt jó, de érdemben nem tudtak hozzászólni. Végül fény derült a titokra, mert visszajött a kollegina a chongqingi tv forgatócsoportjával együtt. Ennek tiszteletére dekorálták ki a termet.
Röviddel ezután a másik szárnyban jártam, mert megjött a fizetési csekkem. Addigra már ott járt a stáb, s egy, az alkalomra beöltöztetett permetező takarítónőt filmeztek bőszen. Hogy ez mennyiben járul hozzá az influenza elleni védelemhez, az nem áll nagyon össze, de biztosan tartalmas összeállítást készíthettek.
