Talán emlékeztek kissé hányattatott idejövetelem történetére. Nos, szerencsére a dolog nem túl kiváló kivitelezésével a légitársaság is egyetérteni látszik, mivel a tegnapi üzenetük szerint kárpótlásként felajánlanak egy, a repjegy árának nagyjából megfelelő összeget. Igény szerint felhasználható repkedésre, vagy beváltható készpénzre.

Nem a reklám helye, de azt hiszem, a Qatarral még sincs semmi gond. Ezt a reklamációs dolgot annyira profin és az utaselégedettséget szem előtt tartva kezelték, hogy le a kalappal előttük. Bevallom, hogy igazából csak mérgemben írtam, nem is számítottam semmiféle kárpótlásra, úgyhogy most nagyon pozitívan csalódtam. Tény, hogy hibáztak. Arról nem tehetnek, hogy műszaki okokból nem jött meg a gép - inkább tartsák lenn, minthogy hibás géppel röpködjünk. Kellemetlen eset, de előfordul. Abban viszont egyértelműen hibáztak, hogy másnapra nem foglaltak be a Budapest-Doha vonalra, s emígy végül is másfél napot tök fölöslegesen tartottak otthon, befoglalhattak volna már előző napra egy másik társasághoz.

Mindamellett erős a gyanúm, hogy egy kevésbé ügyfélbarát cég elintézte volna a helyzetet annyival, hogy igen, késtem, de megérkeztem végül is, nem? Amire kötelezve voltak, azt megtették. Eljuttattak A-ból B-be.

Szóval talán mégsem volt baj, hogy a Qatarra volt jegyem...

Sajnos ez a poszt nem fog képeket tartalmazni, mivel az összes fotóm katasztrofálisan vacak lett. A fényképezőn a gomb eltekeredett a nagyon közeli fókuszos felvételekhez, így aztán minden homályos. Már csak akkor vettem észre, amikor jöttünk visszafelé, úgyhogy a fotózkodást majd egy későbbi alkalommal el kell menjek megismételni.

Amúgy egy harmadéves sráccal mentem le, mint kiderült a 103-as busz közvetlenül a hídig elmegy innen.

Maga a folyó nagyon sárga volt, nem tudom, hogy csak a belemosott hordalék vagy a beleeresztett szennyeződések miatt, de állítólag telente zöldesre változik.
A forgalom szépen zajlott, amíg a hídon voltam, két turistaszállító hajó is elment alattunk, s ennek köszönhetően láttam egy vén fehér nyanyát is a fedélzeten. Uszályokból, tömegközlekedésre (helyiek által) használt vízi járművekből sem volt hiány.

A táj nagyon tuti, a hegyekkel nem tudok betelni. A túlpartra átérve láttam a hegytető fele vezető lépcsősort is, lehet hogy a legközelebb majd fel is megyek.
Hozzánk csapódott menet közben Troy két osztálytársa is, ők is meg akartak ismerni, bár megszólalni nem nagyon mertek. De ránkragadt egy vadidegen kiscsaj is, a másik nagy középsuliban elsős, s nagyon odavolt az élménytől, hogy itt egy külföldi. (Náluk nincs. Minden amellett szól, hogy én vagyok az egyetlen itt.) A kötelező fotózkodás mellett még beszélnem is kellett telefonon egy barátnőjével.

Amúgy ez egy érdekes dolog. Ha egyedül mászkálok, akkor nem rohannak így meg, de ha van mellettem kínai ismerős, akkor őt folyamatosan bombázzák a rólam szóló kérdésekkel.:)

No de hogy valami mást is mondjak: kicsit beteg vagyok. Valami hőemelkedésgyanú is fennáll, s hát taknyos is vagyok. Nem hiszem, hogy elpatkolnék miatta, de egy kicsit most kisebb az életkedvem, pár napja nem voltam sehol az óráimat leszámítva. Mostanság kicsit hűvösebbek az éjszakák, talán mert magasan vagyunk, s a szobaablakomat nem lehet rendesen bezárni. Nagyon ügyes kivitelezéssel a légkondi kivezető csöve simán a nyitott ablakon megy ki, így aztán egy közel 10 centis rés van. Másoknál láttam már olyan megoldásokat, ahol az üvegbe csináltak egy lyukat, s ott vezették ki a vezetéket. Chabuduo jól van az.
Már jelezték az igazgatónak, elvileg hamarosan megcsinálják. Télig végülis még nem para.

Na mára befejezem, mert 40 perc múlva órám lesz. A képeket amint tudom, majd bepótolom.