Nem rég hagytam el Hat Yai állomását, s szálltam fel a Krabiba tartó buszra. Velem van egy skót srác is, akivel a Penangból a határra tartó buszon ismerkedtem meg. Mindketten Krabiba tartunk, s egyikünknek sincs szállása egyelőre. Nekem csak 3-tól él a foglalásom, addig necces lesz.

Mindenesetre legalább társaságom lesz, ha nem találunk semmit, akkor nem egyedül kell csöveznem.:)

A buszon van wifi, ezt gyötröm épp, s nagyon örülök neki. 

Thaiföld az eddigi benyomások alapján határozottan pozitív. Olcsóbb mint Malajzia, drágább mint Kína, s tartanak zérós kólát. Tescot a határ óta hármat is láttam, egyet a Hat Yai-i buszpályaudvaron, így oda be is tértem. Most Zero-t kortyolgatva netezek, s újra jókedvem van. Bár most nem vettem, a jelek szerint van nagy, 1.25 literes kiszerelés is, úgy meg a kínainál is olcsóbb az egységár, ahol sajnos csak félliterest kapni.

A pénzügyek eddig nagyon jól alakultak. Maradt valami Szingapúrban is, ahol mondjuk jelentősen túlbecsültem a várható kiadásokat, s maláj ringgitet is válthattam ma át bahtra. Malajzia ugyan egy nappal rövidebb lett a tervezettnél, de még ehhez mérten is nagyon olcsónak bizonyult. Főleg indiait ettem, de egy-egy kiadós étkezés sem került többe itallal együtt sem 15 ringgitnél (de inkább kevesebb volt), vagyis 30 yuannél.

Lehet, hogy hülye vagyok, lehet, hogy normális, de egy jó ideje már yuanben számolok mindent. Tavaly, amikor hazaértem, automatikusan átszámoltam az árakat, pedig csak 10 hónapig voltam kinn. Most meg, mind HK-ban, mind Szingapúrban, mind a többi állomáson is ezt teszem. A ringgit 2 yuan, a bahtból megy kb. 5 egy kínai pénz, míg azt, hogy a forinthoz miképp viszonyulnak, nem tudom. ( Mielőtt valaki belémkötne: a yuant felszorozni nem lenne ördöngős feladat, szóval, ha nagyon akarom, azért meg tudom oldani.)

Régebben agyon tudtam volna vágni azokat a külföldre szakadt magyarokat, akik egy-egy hazai látogatás során fontban kalkulálgattak. Akiknek pár év Anglia után már a magyar szavakat is nehezükre esett megtalálni, ott azt hiszem, jogosan éreztem, hogy egy kisbalta kompatibilis lehet a koponyájukkal. De most a saját példám mutatja, hogy olykor lehet ez ösztönös, jogos és nem megjátszott viselkedés. Tulajdonképpen még logikusnak is érzem, elvégre a fizetésem yuanben kapom, s többnyire abban költöm is el, nem forintban.