Már jó ideje nem a régi aktivitással írok. Szánom-bánom bűneim, de jobbára tőlem független dolgok miatt nem teszem.
Most már ez a harmadik év, hogy él ez a blog, s a hétköznapi történések egyre ritkábban ütik meg azt a mércét, hogy arról be kelljen számolnom. Rengeteg dologról esett már szó, s nem akarok mindig mindent megismételni. Ez az egyik ok.

A másik, legalább ennyire lényeges indokom az, hogy nem történik velem semmi. Wuhan egy unalmas nagyváros, se nem szép, se nem egzotikus. Nincs nagyon miről írni. Az iskola is ugyanaz, a hetek ugyanúgy telnek a munkával.
Magamon is érzem, hogy már egyre jobban unom ezt a helyet. A sulit és a várost is. Kifejezetten jó lesz kisebb helyen lakni, Xinjiang ráadásul gyökeresen el is üt a keleti magterülettől, szóval végre találok érdekes dolgokat is.

A céges munka is döcögős. Egyelőre egy darab waiguorent vontak be az aktív munkába (nem engem), s bár ez annyiban nem érint, hogy a fizetést így is megkapom, már szívesen csinálnék valami mást. (Ezt is megértem, azt várom, hogy hívjanak végre dolgozni - soha nem hittem volna!) Ha ez a helyzet is változásnak indul, remélhetően mihamarabb, az újabb ingereket ad, amikről érdemes lehet a blogon is megemlékezni.

Lehetne persze, hogy ismeretterjesztőbb jellegű bejegyzéseket írjak, amíg ilyen szegényes a napi életemből adódó választék, de ehhez meg többnyire lusta vagyok. A tartományos sorozat következő darabja már előkészület alatt áll egy ideje, de még nem jutottam odáig, hogy befejezzem (hamarosan!). Miután most ketten vagyunk, lényegesen kevesebb időm van ilyeneken agyalni, de majd azért igyekszem megerőltetni magam. Addig is kitartást és türelmet kérek a kedves olvasóktól, a Szecsuánblogot még nem kell temetni, sőt! 

Még másfél hónap ugyan, de miután Ala'erbe megyek június első két és fél hetében, így ideje foglalkoznom a témával. Különösen, hogy a vizsgalapokat le kell adnom a hónap végéig.

A napokban megkaptam a mintát, egy korábbi kolléga vizsgalapjait, az ott látott formátumnak megfelelően, legalább öt különböző típusú kérdéskörből kell összeállítanom a vizsgákat, A illetve B lapokat is gyártva. Az féléves eredmény 70%-át adja ez a feladat, így lényegében ezen áll vagy bukik, hogy átmennek-e.
Nem nagyon szeretnék buktatni senkit, így a már megírt mid-term kérdéseinek a zömét is belerakom, bár ezt nem mondtam meg a diákoknak.
Ha még így sem mennek át, akkor tényleg magukra vessenek.

Tegnap már belekezdtem az elkészítésbe, de elég hamar abba is hagytam, s ahogy magamat ismerem, sanszos, hogy a hónap utolsó felében kerül majd csak sor rá. 

Ma sikeresen lezajlott a xinjiangi út jegybeszerzős szakasza. Eszerint 1-jén 12:55-kor indulunk Wuhanból, s elvileg 17:25-re érünk majd Urumcsiba. Ott még el kell vergődni a déli pályaudvarra, ami az infók alapján nem lesz túl hosszadalmas, se túl komplikált, van közvetlen busz. Onnan 21:16-kor indulunk el Akesu felé, s másnap reggel 8:23-kor érkezünk meg. Ez inkább hajnal lesz, földrajzilag három óra időeltolódással lehet számolni, szóval reálisan még csak olyan fél 6 lesz.


Akszuban aztán majd összeszednek bennünket, s visznek Ala'erbe. Ott héderelünk 17-ig némi ügyintézéstől eltekintve (beleesik az időszakba 2 munkanapnyi ünnep, azért ilyen hosszú az ottlét), majd 17-én 21:16-kor indulunk vissza Urumcsiba.
A 18-a hajnali érkezést követően még jön egy repülés Wuhanba, s ezzel le is zajlik a folyamat.

Egyedül a visszarepkedős jegy nem lett még beszerezve. Erre valószínűleg jövő héten kerül majd sor. Ezen a viszonylaton jól megfigyelhető, hogy nagyjából az elkövetkező egy hónapon belül vannak normális jegyárak, a későbbiekre (meg persze az adott naphoz legközelebbi napokra, ha már csak kevés jegy elérhető) még elég nevetséges összegeket kérnek. Így szépen megvárom, amíg eljut az áresés idáig, s ezt majd csak akkor vásárolom meg.

Kíváncsian várom Xinjiangot.

A helyzet azt hozta, hogy lett egy új, jól jövedelmező munkám.
Biztosan emlékeztek arra, hogy két alkalommal fordultam már meg kórházakban, mint amerikai doktornő. No, ez is efféle külföldi szerepjátékos mulatság, az előzőektől eltérően azonban nem egyszeri, hanem állandó jövedelemmel, s gyakrabb szerepléssel jár.


Egy cég amerikai részlegének tagjaként bukkanok majd fel erre-arra, még néhány külföldi kollégához hasonlóan. A helyi, kínai eseményeken egymagam, míg a néhány nagy, nemzetközi (délkelet-ázsiai) alkalommal a többi waiguorennel együtt. 
A fizetés kifejezetten kedvező, kezdésnek havi 15000 yuan, ami idővel növekedhet, s az elfoglaltság sem állandó, előreláthatóan 5-10 nap havi szinten, az események sűrűségétől függően. A fizetéselőleget már megkaptam.


A munka szürke jellege és a kollégák személyiségi jogai miatt egy-egy ilyen eseményről csak mértékkel fogok beszámolni, s inkább koncentrálok majd a helyszínül szolgáló településekre.

Felmerül a kérdés, hogy mi van a mostani munkahelyemmel és mi lesz így Ala'errel. Nos, itt Wuhanban már csaknem elfogyott a munka, s ha hiányozni leszek kénytelen, azt jó eséllyel észre sem fogják venni, különösen, ha férjem bemegy helyettem, s filmet nézet az osztállyal.
Ha esetleg mégis kiderülne a turpisság, a legrosszabb következmény némi fizetéselvonás lehet, de kirúgatnia magát az embernek egy állami iskolából nagyon nehézkes. Egy delikvensről tudok, de ő teherbe ejtett egy tanítványt.

A következő tanév már egy másik kérdés. Nyáron hazamegyek, de emiatt a céges munka miatt valószínűleg néhányszor vissza kell majd jönnöm egy-egy rövidebb időre.
Szeptembertől elmegyek Ala'erbe is, s amíg lehet, igyekszem párhuzamosan végezni a céges és az ottani tevékenységemet. Hogy ez mennyiben lesz sikeres, az nagyban függ attól, hogy a gyakorlatban mennyit kell hiányoznom, amit előre nehéz megmondani. Valamekkora mozgásterem van: x napot hiányozhatok hivatalosan is, s feltehetően óraáthelyezésekre is van egy bizonyos pontig lehetőség. Mindenesetre, ha már minden kötél szakad, s esetleg szemet szúróan sokat nem járok órákra, akkor sem rúgnak ki azonnal (ha egyáltalán), s jó eséllyel hónapokig tart, mire betelik náluk a pohár. Addig viszont onnan is kapok fizetést és lakást.

Akárhogy is, arra elég nagy tétet mernék feltenni, hogy még egy tanévre nem akarnak majd alkalmazni.

Hát, ezen is túl vagyok. Tegnap nekiálltam, s kijavítottam a teszteket, s meglehetősen szomorúak az eredmények.
Tényleg rendkívül egyszerűre vettem a figurát, s a könyveik nagy részét nem is használtam fel, ellenben azt, amit tudni kellett, pontosan meghatároztam.

Hibátlan teszt egy sem volt, ketten (mindegyik osztályból 1-1 diák) értek el 28 pontot a 30-ból, s bőven akadtak 60% alatti eredmények is. A többség olyan 60-70% között végzett, de erre nem igazán lehetnek büszkék.

Példaképp mellékelek néhányat a feladatok közül, lássátok, mégis mi haladta meg ennyire a képességeiket.

Ez a MICE osztály feladatlapjáról való:

Choose the word or phrase that is not related to the others

6. A I'm on it. B I'll take care of it. C I can deal with it. D I understant it.

7. A rookie B newbie C advanced D green hand

8. A couldn't agree more B can't argue with that C noone would disagree D don't think that's right

9. A square meter B m² C mile D sqm

10. A My honour! B You're welcome! C That's all! D Not at all!

11. A No harm done! B It is my pleasure! C You're forgiven! D It doesn't matter.

12. A Got it! B I understand. C I see what you mean. D Leave it to me.

13. A mass media B aisle C advertisment D publicity campaign

Az alábbi pedig a turizmusos csoport számára készült:

Complete each sentence with a word or phrase

1. We must work faster to _______ for lost time.
A boost B make up C scrap D derive

2. Before the plane started to take off the stewardess reminded us to ______ our seat belts.
A fasten B put on C pull out D switch off

3. We decided to ______ our holiday until next month.
A make up B refrain C delay D depart

4. What is your _________ of our new friend?
A impression B introduce C question D option

5. She had a big lunch today. She will probably _______ her supper.
A cook B buy C skip D have no

Itt van május elseje. A munka csodaszép ünnepe idén sem kerüli el a Kínai Népköztársaságot, s három napig mentesíti a dolgozókat a munkavégzés alól. 

Természetesen engem nem. A három érintett nap idén szombatra, vasárnapra és hétfőre esik. A hétvégén egyébként sem dolgozom, ahogy páratlan hetes hétfőkön sem...

Diákjaim sem sok hasznát veszik az ünnepnek. Hazamenni esélytelen, hacsak nem nagyon közel laknak, s hétvégente ők sem tanulnak amúgy sem.
Határozottan nem díjazom ennek az aranyhétnek a megnyirbálását. Az aranyhetek, az államalapítás október eleji egyhetes ünnepe és a holdújév egy hete mellett korábban tartalmazták a május eleji egy hetes munkaszünetet is. Állami ünnepektől független szabadságolások hiányában ezekben az időpontokban vakációztak, mentek haza az emberek.


Amikor három napra redukálták a munkásmozgalmi ünneppel járó szabadidőt, egyúttal beiktattak három régi-új ünnepet is, a Sárkányhajó, az Őszközép és a Qingming került a fizetett szabadnapok sorába. Mindhárom új három szabadnappal járt együtt, így összességében nézve nőtt ezen napok száma öttel, azonban a kiegészítő napokat mindig úgy igazítják (amennyiben lehetséges), hogy azokból minél több jusson a hétvégére. Így, hacsak nincs olyan szerencséje a népnek, hogy az ünnepek szerdára essenek, úgy legalább az egyik nap a hétvégét jelenti, ami egyre nagyobb számban jelent nem munkanapot már Kínában is. Igaz ugyan, hogy még mindig sokan dolgoznak heti hat napot (egyes súlyosan kizsákmányolt gyári munkások akár havi 1-2 szabadnapba is belemennek), de egyre többen vannak, akik számára a munkahét pénteken véget ér. Ez utóbbi, egyre izmosodó réteg számára egyértelműen kiszúrás a májusi egyhetes munkaszünet kivezetése.
Én is csak utálni tudom...

Ma már 30 fok volt és az elkövetkező napokban is hasonló értékek várhatóak. Olyan keményen befűtöttek, hogy idén először még a légkondit is beüzemeltük egy bő félórára.

Hála a felmelegedésnek, a népeken is egyre kevesebb a ruha és megjelentek az első esernyős leányok is. Hiába minden észérv, hajthatatlanok, mind egy szálig szeretnék elkerülni a napfényt, s az azzal járó barnulást. Ezen a téren nem hiszem, hogy egyhamar változni fognak, a világosabb bőr menősége mindenen túltesz.

A meleg miatt felbukkantak fürdőzők a mellettünk lévő kisebb tóban is. Már tavaly is láttunk párat, s férjem még gondolkodott is, hogy csatlakozzon, de sikeresen lebeszéltem, a fene sem tudja, mi nem kerül a vízbe. 



Újra nagy számban és jó áron akadnak normális zöldségek a boltokban, nemcsak primőrök. Ennek örömére ma lecsót is gyártottam, s még az itteni paprikával sem volt rossz.

Ideje volt már a jó időnek.  

A júniusi xinjiangi kiruccanásomnak hála, az akkor elmaradó összesen hat órámat pótolni vagyok kénytelen, s ez a folyamat be is indul már a jövő héten. Ez így azt is jelenti, hogy búcsút mondhatok a páratlan heteken élvezett gyakorlatilag nulla terhelésemnek, a múlt héten volt az utolsó ilyen alkalom, többet már nem lesz.

A jövő (páratlan) héten kapok két extra órát, rá két hétre szintén, s mivel utána már csak egy páros hét marad, arra suvasztanak be még kettőt, tehát azon a héten hat duplaórám is lesz. Xinjiangból visszatérve már csak egy tanítási hét marad, szintén páros hét, aztán meg már csak a hazaút vár.

Jó, szerencsére így sem kell majd megszakadnom, de ilyen az emberi természet, nekem is a saját nyomorom a legfájóbb, de azért igyekszem majd túltenni magam a helyzeten. Különösen, hogy cserébe június elején majdnem három hétig semmi dolgom nem lesz. 

Kedden a másik csoport is megírta a tesztet. Hasonlóan az előzőhöz, ez is csak 30 kérdésből állt, s kifejezetten könnyűre sikerült. Majd csak jövő hétre javítom ki, de látatlanul is biztos vagyok benne, hogy a többség még így sem remekelt.  Pedig tényleg könnyűre csináltam.  

Közben körvonalazódni látszik egy új, jól fizető munka is, de erről egyelőre még nem nyilatkozom többet, amíg nem indul be. Előjáróban csak annyit mondanék, hogy akár karrierváltást is eredményezhet, de egyelőre ne kiabáljuk el.

Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.


Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak - ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.