Legalábbis erősen sanszos.

Mióta munka nélkül vagyok, már kb. két hete napi szinten járok a helyi Leisure Centerbe, különös tekintettel arra, hogy nehezen visszanyert alakomat a cigi lerakása óta nem egyszerű megőrizni, muszáj mozogni. Az eredmények bíztatóak, s fura módon még a kondis részt is egészen megszerettem (nem emelek súlyokat, csak bicikli meg evezés, taposás), az úszást meg mindig is csíptem. Így a napi programom általában abból áll, hogy előkészítem a kaját, ha épp elfogyott (két-három napra főzök), teszek-veszek a ház körül, majd elsétálok az emlegetett műintézménybe, ami szintén hasznos, mert oda-vissza kb. 5 km. Ott durván egy óra hasznos időt töltök a gépek között (ez húsz percről indult, de egyre többet bírok), aztán lemegyek az uszodába egy kilométert csapkodni a vizet (ez ment elsőre is, azóta igyekszem a tempót növelni). Az úszás előtt, majd után pedig az élvezeti faktor jön, a gőz és a szauna, amiket nagyon imádok.

Az emeleten lévő edzőtermi részhez eleinte nem fűlt a fogam, de igazából egészen jólesik mozogni. Azért az uszoda sokkal kellemesebb, így a kettő párosítása kifejezetten hasznos, előbb túlesek a legkevésbé élményt jelentő részen, utána pedig jön a kényeztetés. Ki lehet bírni. Hazafelé még beugrok boltba, ha kell valami, aztán utána már férjem is megjön.
Egy-két nap kimaradt, mert azért az izomláz is elért párszor, de úgy tűnik, ezen már sikeresen túljutottam.

Ja igen, a magyarok. A centerben az öltözőszekrények egyeurós érmékkel működnek: behelyezi az ember a nyílásba, majd ezután el tudja fordítani a zárat. Nyitáskor a pénz visszajön.
Van jónéhány szekrény, amiket eddig használtam közülük, mind hibátlanul működött. Legutóbb azonban sikerült találnom egyet, amibe valaki megpróbált egy százforintost beletömködni. Mivel magától nem nyelte el a szerkezet, így alkalmazott némi erőszakot, aminek hatására az érme se ki, se be nem mozog, a szekrény meg nem zárható. Persze nem kizárható, hogy nem magyar volt az elkövető, de azért legalábbis a gyanú megalapozottnak tűnik...

A potenciális magyar jelenlét mellett akadnak feltűnőbb jelenségek is. Nincs tömegnyomor egyáltalán, de a megjelentek úgy egyötöde Down-szindrómás vagy valami más, látható problémával küzd. A szaunában legutóbb bejött mellém egy fiatalember, aki először csak halkan dünnyögött valamit, majd valami csapdába esett állatra emlékeztető hangokat produkált, mielőtt elhagyta a helyszínt.
Hogy a jelenség mögött az áll-e, hogy a némiképp egysíkúbb génkészlet és a beltenyészet valamelyest ront az utódok minőségén, vagy szimplán az elfogadás miatt jobban szem előtt vannak, azt nem tudom, de az egyértelműen kijelenthető, hogy a Leisure Center némiképp nappali melegedőként szolgál számukra, feltehetően a nekik járó csökkentett árú belépő miatt is. Sok vizet nem zavarnak, elférünk együtt, csak szokatlan.

No, most viszont szedem a sátorfámat, mert a mai mozgás még hátravan.  

Most már napok óta kitartóan jó idő van. Divatba jöttek a miniszoknyák, rövidnadrágok, s a lakás (egyelőre) hűvöse már kezd kellemesnek hatni a kinti meleg után. Előbb-utóbb a légkondi is használatba kerül, hűtési célzattal végre. Ma már pl. 27 fok van.

Szerencsére a suli uszodája is megnyitott. Ez most nem egy új építmény, csak sajnálatosan az érkezésünk után nem sokkal bezárták, miután egy diák szerencsétlenül elcsúszott és beverte a fejét, amitől agyhalott lett.
Ez természetesen szomorú, de a lezárást csak mérsékelten indokolja, miután - ahogy azt észrevettem - az uszoda most is egy az egyben ugyanolyan, mint volt, így még azt se mondhatnám, hogy valamivel csökkentették volna a balesetveszély lehetőségét (amennyire kívülről megállapítható, nem igazán áll fenn ilyesmi, nem hiszem, hogy felelősség terhelné az intézményt a történtekért). Talán ennek hivatalos kivizsgálása zajlott eddig.

Az uszinyitásnak mindenesetre nagyon örülök, mert az úszás azon kevés sportok egyike, amit kifejezetten szeretek. Pár kiló is felszaladt rám a megérkezésünk óta, amit el kéne tüntetni még nyárig, ehhez is hasznos lesz.

Férjemet is sikerült megfelelő belátásra bírni ezen a téren. Bár ő kifejezetten díjazza, hogy több a fogni való, én nem annyira, így aztán most már igyekszik nem előttem enni a jobbnál jobb falatokat, s inkább házon kívül, egyedül lebonyolítani a kajálást. (Ő bezzeg ehet, semmit nem hízott, míg nekem most jön egy -5 kg, hogy formába kerüljek. Gonosz dolog ez a genetika.)