Tegnap adtunk a kultúrának is, s Sabah állam legnagyobb ilyen jellegű létesítménye, a Sabah Múzeum felé vettük az irányt. A helyszín legalább nincs messze, a belvárostól cirka két és fél kilométer gyalog, de az útvonalat érinti az összes Penampang felé tartó busz is.

KK-ban ezek a minibuszok nem menetrend szerint járnak. Ha elég utas kerül a buszra, s megtelik, akkor elindulnak. A megállók is esetlegesek, ha valaki le akar szállni, megnyomja a nagy számban előforduló gombok valamelyikét, s ennek hatására néhány méteren belül a sofőr megállítja a járművet. A felszállás is bárhol előfordulhat, csak le kell inteni a buszt. A viteldíj filléres, KK-n belül, a múzeum környékéig egy ringgit, de Penampangig is csak kettő.

A múzeumi belépő egy újabb turistakopasztó húzás. A helyieknek csak két ringgit, nekünk 15. Két szinten, durván 5-6 tematikájú rész alkotja, de alapvetően elég szegényes. A legjobbak a Borneó élővilágáról és az egykori törzsi kultúrákról szóló részek. Utóbbi egész részletesen bemutatja a fejvadászat néhai működését, s cuki kis koponyafüzérek is vannak, valamikor házakat díszítettek.
A tárlat ezen része tartalmaz különböző fegyvereket is, amikkel a fejek nyiszálását végezték, s korrekten leírja a fejgyűjtögetés okait is. Eszerint három fajta fejvadászat létezett Borneón. Az egyes törzsek szervezetten rohanták le az ellenséges törzseket, s az ilyenkor megszerzett koponyák a törzs kollektív tulajdonába kerültek. Űzték ezt alacsonyabb, családi szinten is, ekkor a család birtokolhatta a zsákmányt, míg a harmadik az egyéni verzió. Ez utóbbi a férfi bátorságát volt hivatott bizonyítani, s egyúttal szükséges volt ahhoz, hogy feleséget szerezhessen az elkövető.
A koponyák értelme abban rejlett, hogy a hitviláguk szerint szerencsét, prosperitást hoznak a tulajdonosra, s segítenek elkerülni a bajt. A koponyákat aztán a családon belül tovább is örökítették, így lehet, hogy az egyik kép tanúsága szerint még egy évtizede is fotóztak valahol házikót a teraszt díszítő koponyafüzérrel.

A múzeumban sajnos nem szabad fotózni, így csak lopva sikerült elsütnöm 2-3 képet.

Mint említettem, a kiállítások nem kifejezetten érdekfeszítőek - legalábbis számomra -, a múzeum körül, immár a szabadban azonban van egy sokkal izgalmasabb terület, ahol a különböző helyi törzsek hagyományos bambuszból, fából meg pálmalevelekből épült házainak replikáiból látható legalább 6-7 darab. Ezekbe természetesen be lehet menni, fel lehet mászni az emeletre (már ahol van), s szerencsére nem is sok a látogató. Izgalmas, érdekes a cölöpökre épült házikókban mászkálni, s meglepő, hogy mennyire erősek ezek az építmények. Galéria alul.