Kína, minden fejlődés dacára harmadik világ beli ország, ennek megfelelően az ideutazók figyelmét rengeteg óvintézkedés betartására felhívják.

A legtriviálisabb persze, hogy csapvizet ne igyunk. A helyieknek eszébe sem jutna, évezredek bölcsessége vezetett oda, hogy forralás nélkül fel sem merül bennük a vízfogyasztás. Ma már azért némiképp modernebb időket élünk, így léptem-nyomom lehet találni filléres tisztított vizet adó készülékeket, közel 20 literes, cserélhető buborékkal a tetejükön. Még praktikus is, mert forró vizet is azonnal ki lehet belőlük csalni. Instant kávéhoz például elsőrangú.

A vizet tisztítatlan formájában amúgy tényleg nem tanácsos meginni. Főzéshez teljesen jó, hiszen közben meg is forraljuk, de még attól sem lesz baja senkinek, ha fogmosáshoz a csapból folyó vizet használja. Túl mohón kortyolni nem kell, de 1-2 csepp, amit a folyamat során óhatatlanul lenyelünk, nem okoz gondot.
Nyilvános helyeken, reptereken, pályaudvarokon is van ivóvíz, általában forró, bár a légikikötők egy részében már van hűtött, hideg verzió is. Mindenesetre ha egy autóbuszállomáson megszomjazunk, vagy csak a zacskós levesünkbe szeretnénk némi életet lehelni, érdemes körülnézni, merre bolyonganak az emberek termoszokkal a kezükben. 

A forró víz amúgy iható. Én megszoktam még az otthoni, gyerekkori kínaijaim között. Elsőre talán nem lesz a kedvencünk, de ha más nem, egy kis tealevéllel már megszokottabb lesz az íz.

Szinte majdnem minden tanácsadós oldalon szerepel, hogy kiemelten figyeljünk oda arra, hogy mit eszünk. Na, nem az összetevőkre gondolnak, hanem hogy mennyire tűnik fertőzésgyanúsnak a falat. Ehhez érdemben nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Az elég triviális, hogy gusztustalan vagy büdös dolgokat nem eszik meg senki. Az is elég látványos, ha valami fél napja a pulton rohad, de ehhez nem kell Kínába jönni.
Egyébként meg teljesen steril körülményeket úgysem lehet teremteni, úgyhogy szerintem, ha már választani lehet, érdemes az elején túlesni a gyomrunk és a helyi baktériumok közötti kedves kis bemutatkozón. Ez sem kínai sajátság, ahogy mi is különbözünk, ezek a mikroorganizmusok is eltérőek attól függően, hogy a bolygó melyik szegletén vagyunk.

Ugyancsak ajánlják, hogy ami meghámozható, azt hámozzuk meg, meg eleve mindent mossunk meg alaposan, esetleg speciális fertőtlenítőszerrel, amit lehet. Plusz a kézmosást is kiemelt gyakorisággal gyakoroljuk, ha már itt vagyunk.
Nem akarok senkit sem bűnbe vinni vagy rossz útra terelni. Tagadhatatlan, hogy elég erős gyomrom van, nem vagyok érzékeny az ilyesmire, de odahaza sem voltam soha burokban, vagy épp az sem gázolt a lelkembe, ha valami a padlóra esett, s utána nem a szemetesbe került. Így azt javaslom, hogy aki amúgy is hajlamosabb összeszedni mindent vagy kicsit gyengébb az immunitása, az figyeljen oda ezekere is, s próbálja meg minél kevesebb irritációnak kitenni magát.
Ha strapabíróbb vagy, akkor elég a mosás, vízzel, s nyugodtan edd meg az alma vagy barackhéjat is.

Aztán vannak még az oltások. Nekem ugyan nincs, de elővigyázatossági okokból néhány hepatitistörzs ellen nem feltétlenül haszontalan oltatni, ahogy a tetanusz is hasznos lehet, ha olyan helyre készülünk, ahol van rá esély, hogy összeharaptál 1-2 falusi korcs.
Yunnan tartomány déli, trópusi részén, Xishuangbanna vidékén előfordulhat a malária is. Erre ugyan nincs oltás, csak gyógyszeres, preventív védelem, de érdemes erre is felkészülni, ha arra indulnánk meg.
Az oltások tekintetében csak a pénztárcánk meg a paranoiánk mértéke lehetnek korlátozó tényezők, mert amúgy a Gyáli úti lista elég terebélyes. Erről döntsünk belátásunk szerint.