Sikerült egy egész kellemes visszajelzést begyűjtenem.

Történt ugyanis, hogy Wallace, a szőkített, ötvenes kolléga a napokban megkeresett egy mellékállás lehetőségével. Elmondása szerint ő már négy éve dolgozik egy stúdióban, ahol különböző angol könyvek nyelvi CD-it veszik fel. Most valamiért igényük támadt egy új, női hang beszerzésére is, s ehhez értelemszerűen egy amerikai, anyanyelvi beszélő hölgyet kerestek.

Wallace így első körben nem is velem, hanem Hollie-val, a kissé testesebb kolleginával házalt, akivel ugyan talán kétszer elegyedtem beszédbe, de emlékeim egy szerint kifejezetten kellemes orgánumú, érthetően beszélő amerikai leány.

Nos, ennek ellenére mind Hollie, mind további két amcsi leány elvérzett a meghallgatáson. A többiekről nem tudok pontosat, de Hollie esetében a problémát állítólag az enyhe délies akcentusa jelentette, ami igencsak enyhe lehet, mert nekem nem tűnt fel, ellenben mondjuk Joannáéval, akit sokszor alig értek.

Ma én jártam náluk, s megfelelőnek találtattam. Alkalmanként 5-6 óra munka, 180 yuanes órabérrel, s háztól házig visznek és hoznak. 

A jelek szerint mégsem volt hiábavaló ez a pár év angol.