Krabi közelében fekszenek Thaiföld legjobban felkapott helyei is, úgy mint Phuket vagy Phi Phi, esetleg Koh Lanta. Ezek mind szigetek, s bár egyiken sem jártam, állítólag mutatósak.

Részt vettem ellenben egy szigetes túrán az utolsó előtti napon, ami nagyon is megérte. Négy szigetet ölelt fel, a nevükre a Csirkesziget kivételével nem emlékszem már. A megnevezettet egy fura szikla miatt hívják így, ami - némi képzelőerővel - csirkére hasonlít. Én nem látom benne, de sosem volt túl fejlett a kreatív énem.

Elsőként ehhez az egészen aprócska szigethez vittek minket. A strand mérete minimális, de a látvány mindent megér. Rai Lay vize tisztaságban sehol nincs ehhez, teljesen átlátszó a víz, s elképesztően kék.  Nagyon imádtam.

A Csirkeszigetnél csak megálltunk a hajóval, s megcsodáltuk a névadó követ, majd mentünk is egy közeli korallzátonyhoz. Élőben sosem láttam ilyet, de gyönyörű volt. Sajnos a víz alatt még nem vagyok képes fotózni, így csak azt tudom megmutatni, ami a hajóról készült, de nagyon nagy élmény volt. A szemüveggel és a pipával felszerelkezve nézegethettük az élővilágot, ami meghökkentő mennyiségben volt jelen.

A halak marha ügyesek. Bár ellepték szinte a teljes vízfelületet, mesteri módon tettek róla, hogy ne érjenek hozzánk, s ha feléjük nyúltam, kivétel nélkül kikerültek, akkor is, ha csak pár centire voltak a kézmozdulatot megelőzően. Kissé furcsa érzés halakkal szó szerint teli vízben úszkálni, de nagyon is megéri kipróbálni. Mellettük akadt messzebb pár medúza is, akikkel azért nem szívesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba, s a - nagyon sekély - fenéken tengeri sünök hatalmas számban. És persze a korallok, beterítve a teljes tengerfeneket.

Kikötöttünk egy másik szigeten, ahol kaptunk kaját, aminek mindenki nagyon örült, mivel eddigre már erősen megéheztünk. Itt is meseszép tengerpart volt, de eddigre már kissé kezdtem is megcsömörleni a széptől. Azért fotók készültek itt is.

Hazafelé még kiraktak minket Rai Lay-on is, hogy miért, az nem teljesen világos. Rai Lay a látottak után már nagyon lepukkantnak hatott, de azért itt is elvoltunk.

A túra mindössze 400 baht-ba fájt, ezért kaját, gyümölcsöt, s korlátlan mennyiségű palackos vizet is adtak, s ez utóbbi folyamatosan hideg is volt, köszönhetően a csónak közepébe pakolt két hatalmas jegesládának.

Az elefántozás után ez volt a legjobb, ami Thaiföldön ért. Vissza akarok menni...