Szombat este már jóval kisebb volt a felhajtás. A tolmácsomat - amúgy adminisztrátor a kórházban - küldték el hozzám, hogy elvigyen vacsizni.

Egy közeli pláza egyik dongbeii, azaz északkelet-kínai éttermébe ültünk be, ahol az alábbi képeken megfigyelhető dolgokat fogyasztottuk el.

Ahogy az lenni szokott, ha valahol illusztris vendég jár, őt igyekeznek igencsak jól megetetni. Itt most több taiwani professzor volt jelen, na meg én, ennek megfelelően rendesen kitettek magukért a házigazdák.

Az ebéd képei következnek. Tenger gyümölcsei minden mennyiségben!

A blogon nem először esik szó a tésztákról, de a személyes kedvencem eddig még talán nem szerepelt.

Noha nem különösebben vagyok tésztás, a lamiant kár volna kihagyni. A lamian, vagyis nyújtott tészta kínai specialitás, s magát a tészta fajtáját jelöli. Különlegessége a készítésében rejlik. Az alapot a levegőben, csupán a saját súlyának a segítségével nyújtják és dolgozzák megfelelőre. 

Amellett, hogy a kivitelezés, ha van szerencsénk megfigyelni, kellően látványos, kifejezetten finom végeredményt is hoz létre.

Kína szerte népszerűek a lanzhoui éttermek. Maga Lanzhou Gansu tartomány székhelye, s a konyhaművészetek terén a tésztával jeleskedik. A lanzhoui stílusú éttermek így tésztázós helyeket jelentenek, meglehetős gyakorisággal a hui nemzetiség kezelésében. A huiok muszlim kínaiak, arcél tekintetében nem ütnek el a helyiektől, de jól megkülönböztethetőek a fejfedőik miatt. Éttermeikben így aztán nem is fordul elő disznó, halal előírásoknak megfelelően főznek.

Lamian nem csak lanzhoui verzióban létezik, de talán ez a leghíresebb.

Tegnap a nyelvsuliból hazafelé jövet vettem észre egy lanzhoui éttermet, s azonnal megálljt is parancsoltam a motort vezető páromnak. 
Marhás lamiant ettem, ő pedig ezt a szintén marhás tésztaétket kapta. 8 illetve 13 yuanért.

Szerintem még látogatjuk őket néhányszor.

Ízlés dolga, hogy ki szereti őket, ki nem, de Kínában hozzájuk jutni nagyon egyszerű. Különösen a part mentén, ahol napi szinten a táplálkozás részét képezik.

Erre, Wuhanban azért elsősorban a klasszikus hármas (csirke, disznó, kacsa) a legnépszerűbb, de mint az alábbi képek is mutatják, a guszta herkentyűk bőséges mennyiségben és igazán elfogadható áron kerülhetnek a vásárló kosarába.

A tengergyümölcs-kedvelők csorgassák a nyálukat!

Szombaton találkoztunk néhány diákkal. Csak egyikőjük volt a tanítványom, a többieket a nyelvsuliból ismeri, ahol mindannyian tanulnak. Ez utóbbi nem olcsó intézmény, számukra három hónap (hetente kétszer 3 órával) 5000 yuanbe, cirka kétszázezer forintba került.
Bár állítólag nincsenek külföldi tanerők náluk (ez a külföldiek sokszor szedett-vedett mivolta miatt nem feltétlenül baj), a helyiek viszont jók, amit alátámaszt, hogy a jelenlévők egész összeszedett kommunikációra, s relatíve elfogadható kiejtésre voltak képesek.

Az összeröffenést az iskola könyvtárának kávézójában kezdtük el, ami egy kellemes, hangulatos hely, úgy heti kétszer be szoktunk ülni meginni egy feketét. Valódi kávéjuk van, ami ideát nem feltétlenül magától értetődő.
Itt végezve invitáltak minket vacsizni, így egy, a sulival szemközti oldalon lévő hotpotozós helyre keveredtünk.

Ahogy az lenni szokott, ha éttermi evészet van, rengeteg a fogás is, ezúttal sem volt másképp. A kiadós és laktató táplálkozás galériába szedve tekinthető meg a lenti képre kattintva. Keressétek meg a képeken a békát is. Bőrrel együtt járt, amely meglepő módon, bár színes, ízre teljesen korrekt, nagyjából semmi eltérést nem mutat a csirkebőrtől.

Ma a Walmartban járván találtam ezeket a komolyan megregulázott páncélosokat.

A vevőnek nem kell a becsomagolással vesződnie.

Azt hiszem, egyszer már kijelentettem ezen a fórumon, hogy Kínában az éttermek, kajaárusító helyszínek külső megjelenése és a belőlük nyerhető tápanyag minősége között vajmi kevés összefüggés lelhető fel. Az európai nívó alapján minden kritikát alulmúló helyeken nagyon jókat lehet enni.

A kampusz északi főbejáratával szembeni kis mellékutcán számtalan árus várja az éhező népeket kajaidő alatt. Kicsit lejjebb a helyüket az állandó éttermek veszik át, a leglerobbantabb kiadásúak, gasztronómia szerint tematikusan elkülönülve.

Tegnap az egyik ilyen, szecsuáni konyhára épülő kis éttermet látogattuk meg vacsihoz. A különben bőséges adagokkal operáló létesítményben egy-egy fogás jellemző ára 15-20 helyi pénz, a marha 25. Mi egy babcsírás-tofus marhaétket és kagylót ettünk, utóbbi nagyon finom.

Képek a galériában.

Kínában járva-kelve óhatatlanul is belebotlik az ember utcai élelmiszerárusokba, akik a kis tűzhelyükkel felszerelkezve a helyszínen frissen gyártják a burkolnivalót.

Kampuszunk északi nagy bejáratával szemben (merthogy van több kisebb bejárat is az északi oldalon) is van egy utcányi árus, akik kajaidőben szorgalmasan tüsténkednek. Egy chongqingi eredetű hölgy krumplit is árul bőszen, a többiek nem lépnek ki a helyi ételek világából.

Képek a galériában.

Kínát sokan azonosítják a gasztronómia fellegváraként, s el kell ismerni, mindez nem alaptalan kijelentés. Az ország hatalmas, közel másfélmilliárd ember lakja, a számtalan nemzetiség, de maguk a hanok is országszerte eltérő dolgokat fogyasztanak. De Kína kitűnik abban is, hogy még egy-egy szűk közösségen belül is hatalmas változatosságot vonultat fel a fellelhető étkek terén.

Ha a külföldi huzamosabb ideig van Kínában, akkor azért hajlamos besokallni, s nyugati táp után vágyakozni, de egy kínai kirándulás nem rejti magában ezt a veszélyt. Kínában rengeteget és remekül lehet enni, érdemes is a lehetőségeket kiaknázni.

Fengjieben a fűszeres, szecsuani ízeken éltem, míg Xianningben Hubei valamivel visszafogottabb, lényegesen kevésbé erős táplálékaihoz volt szerencsém. Futólag fogyasztottam Hainan szigetének tenger gyümölcseire épülő konyháját is, s még rövidebb időszakokra a szintén tengerparti Zhejiang és a belső, elzárt tartomány, Jiangxi is sorra került.

Miután a kínaiak étkezésének vadhajtásai örök és kiaknázhatatlan témát jelentenek a nyugati olvasóknak, így - kiszolgálva az igényeket - ez a bejegyzés is a furcsaságokról szól.

Nézzük hát, mely étkek voltak a leginkább szokatlannak mondhatók.

Béka

Ez az itthon felettébb érdemtelenül hanyagolt csemege Hubeiben gyakran az asztalra kerül. Igazán különlegesnek nem mondható, de ez az ízletességén nem változtat.

Csirkére hasonlító, kifejezetten finom falat, csak az esetleges idegenkedést kell legyőzni.

Marhafej

Kínában a marha fogyasztása viszonylag ritka. Túl azon, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a kínaiak, ha megtehetik, disznót habzsolnak nyakra-főre, az ország eleve nem bővelkedik az alapanyagban. A szárnyasokkal és a disznóval ellentétben a szarvasmarhatartás helyigényes móka, amiből Kína keleti felén nincs túl sok. A kínai vadnyugaton a hely már adott, de Xinjiang nagy részén inkább homok van, mint legelő, így az ország egyetlen érdemi marhatartó területe az északi Belső-Mongólia, bár a Góbi itt is sokat elvesz a lehetőségekből.

A lényeg, hogy marhahúsban sosem volt gazdag az ország, a mostanság rekordütemben megugró fogyasztást is elsősorban argentin és brazil import elégíti ki.
A marhafej érdekes étek. Erősen elüt a standard kínai táplálékoktól, ennek ellenére - ha lehetőség nyílik rá - érdemes kipróbálni. Sok helyütt nem hozzáférhető, úgyhogy némi szerencse nem árt.

Rizskása

A kínaiak egyik legfontosabb reggelije. Ragacsos, íztelen, kimondottan szörnyű fogás, ráadásul még gusztusosnak sem nevezhető.

Kevés dolgot nem eszek meg, de ez köztük van. Ajánlom elkerülni.

Teknős

Újabb bizarr teremtmény, bár szerintem erősen túlértékelt. A teknős igazán nem finom, s bár ízre ezt is leginkább csirkéhez lehet hasonlítani, a szárnyas nagyságrendekkel jobb.

A teknőstojás ellenben finom, ám ezzel kapcsolatban sem kell túlzó elvárásokat támasztani: a meszes héj hiányát leszámítva egy az egyben megfeleltethető bármelyik madártojásnak.

Medúza

Medúzát Kínában sosem ettem, csak néhány napja, már itthon, hozott alapanyagból. Valljuk be, tényleg bizarr lényről van szó, s szükséges némi kalandvágy meg kíváncsiság, hogy az embernek kedve legyen kipróbálni.
A bevásárlóközpontokban szárítva árulják hatalmas mennyiségben, a megszárított csalánozóba aztán némi áztatással lehet életet lehelni.

Felvagdalva már nem utal semmi a lény szokatlan formájára, ízre pedig egészen kellemes, kicsit tintahalra emlékeztető.

Moszat

Kínában - kezdetben szükségből - igyekeztek minden fogyasztható terméket hasznosítani. Elsősorban ez magyarázza meg a rendkívüli változatosságot, amely a kínai konyha egyik legnagyobb előnye lett. A mindig is túlnépesedett agrárországban a tengeri növényzetet sem lehetett veszendőben hagyni, s ezt nagyon is jól tették.

Európaiként kissé furcsa lehet, de ez inkább mentális gát, mintsem racionális indok. A moszat az egyik legkirályabb zöldáru, szívesen eszem, akárhányszor lehetőség nyílik rá.

Csirkeláb

A mostani magyar generáció már többnyire utálkozva fogadja, de a szüleink jó része még kedvére ette a hazai levesek egyik állandó alkotórészét. Sosem voltam finnyás, így a baromfivégtagokat is mindig megettem.
Kínában e téren teljesen új dimenzió nyílik meg az idelátogató előtt: a csirkeláb nemcsak része a táplálkozásnak, de közkedvelt és elsőrangú nassolnivalóként is szolgál.

Itt hajlamos vagyok elismerni, hogy nyugatiként valószínűleg keveseknek jöhet be ez az étel, de ha otthon is megeszitek, érdemes próbát tenni.

Feldolgozott termékek

Bizarr vagy legalábbis szokatlan ízek terén a készen vásárolható bolti cuccok sem fukarkodnak. A chipsek közt előfordul uborkás (ez nagyon tré), paradicsomos (ehető) és citromos is. A napraforgómag, melyet megpörkölt formában ugyanúgy élvezettel fogyasztanak, mint itthon, előfordul legalább 4-5 ízben, közöttük nem egy édes.
Kínában van csokis és epres sajt is, ahogy a popcorn is kapható ezekkel az aromákkal dúsítva.
Lelkesedéstől függően érdemes lehet kipróbálni őket, a siker nem garantált.

-----------------------------------

A kínai gasztronómia tényleg kivételes. Ha az otthoni példák el is riasztottak valakit, nem szabad feladni, az autentikus ízek gyökeresen mások. Kínában járni és kínait nem enni annyi mint nem is járni Kínában. A fenti szokatlan dolgok mellett a standard kínai ízek korántsem riasztóak vagy furcsák, s a változatosságnak hála még a legkényesebb gyomor is talál kedvére való helyi kosztot. Kínában enni jó. Ez egyszerűen nem lehet vita tárgya.

Ha nem fapadossal repked az ember, az magával hordozza a fedélközi, repjegy árába foglalt ellátást is. Ami az étkeket illeti, ebben ritkán van nagy köszönet. Disznót szinte sehol nem kínálnak, tekintettel a világ lakóinak azon terjedelmes részére, akik esetében tabut jelent az amúgy kifejezetten ízletes lábasjószág fogyasztása. Így aztán, rendkívül ritkán fordul elő, hogy ne a standard választási lehetőséget kínálják fel: csirke vagy hal.

Az Aeroflot Shanghai-Moszkva járatán kifejezetten kellemesnek nevezhető élelmet kaptunk, mint arról írtam már a blog hasábjain korábban. Ez nem gyakori, úgyhogy meg is lepődtem.

Képek a három járatról a galériában.