A mai bejegyzés Flecsi barátom kedvéért készült. Szegény felettébb kifogásolja, hogy odahaza mennyire silány választék áll rendelkezésre a különböző ízű tejitalokból.

A kínai helyzet ezzel szöges ellentétben áll. Az itteniek hagyományosan nem nagy tejtermék-fogyasztók, így aztán minden trükkre szükség van, hogy az árucikkeket el lehessen adni. Ennek eredménye többek közt a csokis meg ilyen-olyan édes sajt vagy épp a legkülönbözőbb aromájú tejek.

Az epres vagy a csokis még nem tűnik furcsának, ellenben a narancsos vagy zöldalmás már némiképp meghökkentőbb. Az elsőre kissé szokatlan kombinációk teljesen jól harmonizálnak, finomak. Áfonyás, mindenféle bogyós, mangós, diós, kaktuszos (erre nem veszek mérget, de a képen kaktuszszerűség van), barackos vagy épp banános-sütőtökös-kukoricás verzió is fellelhető. Az árak másfél yuantől indulnak.