Ma nyakunkba vettük a várost és elmotoroztunk az Optics Walley térre, majd onnan tömegközlekedéssel (pár megálló erejéig metróval, majd egy keveset trolival) eljutottunk Wuhan egyik legnépszerűbb helyére, a Keleti-tóhoz. 

Miután Hubei központi részén lépten-nyomon tavak vannak, így ez önmagában nem hozna lázba, még akkor sem, ha a szóban forgó állóvíz állítólag a legnagyobb városi tó Kínában. Víz, nagy, aztán jólvan.
A tó egyik partján van viszont a Sea World névre hallgató akvárium, mindenféle jósággal, s emiatt kerültünk ma mi is errefelé.

A létesítmény az egyike a Wuhanban lévő két hasonló vizes állatkertnek, a kettő közül a régebbi, s eképp a jelentősen lerobbantabb is, bár épp újítják.
A másik a Jangce túlpartján, Hankouban van valahol, eképpen hosszabb utazással járt volna a megközelítése, no meg többért is mérték volna a belépőt.

Az állatkerthez képest nerm volt így sem olcsó, legalábbis helyi viszonyok között. A felnőtt jegy mintegy 4000 fortintnyi yuant kóstált, a diákoknak feléért mérik.

Noha nem volt kifejezetten nagy hely, cirka 3 órába telt, mire végigértünk. Igaz, nem kapkodtunk, s végignéztünk két előadást is. Nem Kínában lennénk, ha nem járna performansz az állatbemutatós helyeken, bár a fókákkal másutt is szeretnek fellépni.

A hely legfőbb látványossága a bazi nagy tengeri akvárium volt, ahol alagutakban, az állatok alatt mászkálhatott és bámulhatott a néző. Baromi nagy halak, kisebb cápák, óriási teknősök, ráják, mindenféle lények úszkáltak vadító bőségben.

A kisebb akváriumok fajtaspecifikusak voltak, nekem leginkább a medúzás terem jött be, legalább 7-8 helyen lévő állatokkal, de látványosak voltak a déltengeri korallok a közöttük úszkáló bohóchalakkal is.

Az emlősöket három fóka képviselte, akik, mint ahogy arra már céloztam, produkálják is magukat, kb. minden másfél órában egy negyed óra erejéig.
A másik előadás a nagy akváriumban zajlott. A beúszó búvár némi táplálék segítségével maga köré gyűjtött az ottani lényekből, s egy rájával, egy teknőssel meg egy nála nagyobb hallal úszkált beléjük karolva.

Ezzel azonban még nem volt vége, mert ahogy lelécelt a búvár, megjelent három sellőnek öltöztetett, europid fehérnép a medencében. Leginkább huszadrangú orosz/ukrán műúszóknak tűntek, akik aránylag koordináltan csapkodták az uszonyaikat és úszkáltak fel és alá. Illetve integettek nekünk bőszen, mivel az első sorból vizslattuk az előadást, s látszólag örültek a waiguoreneknek. 

Nagyon tetszett a hely, tartalmas volt. A létesítményre ráfér a felújítás, de a jelek szerint ez folyamatban is van. Ha erre vetődtök, megér egy vizitet. Én örülök, hogy nem hagytam ki.

Galéria alant.