Megkaptam az új órarendem ma, eszerint tovább csökkentik az amúgy sem túlságosan megerőltető terhelésemet: mindössze 10 órám lesz egy héten, vagyis 5 dupla. Kb. semmi. Lesz viszont órám hétfőtől csütörtökig minden egyes nap, szerdán 2 dupla, a többin 1-1.

Javier két levedlett osztályát is megkapom, elsősök, óvodai angoltanárok lesznek belőlük, míg Javier, heti 12 órában csak másodévesekkel fog foglalkozni. Ez jó lesz mindenkinek. Ő nem bírta az elsősöket, én hasonlóképp éreztem a másodikosokkal, szóval mindenki nyer az ügyön.

Ja, és hogy még jobb legyen, az egy szem turisztikai csoportomat leszámítva - akik csak 10-en vannak, minden osztályomat multimédiával felszerelt teremben okíthatom, így végre könnyebben tudok majd izgalmasabb környezetet teremteni.

A két új elsős csoporttal nem tudom, hogy mit kezdjek, a többiek, akiket már ismerek, velük nem lesz gond.

Itt az idő, munkára fel!

Lezajlott az utolsó, egészre rövidre szabott órám is, minden diák megkapta a vizsgaeredményt. Köszönhetően az alacsony elvárásoknak, a pontátlagok egészen magasak lettek, s mindössze négy másodéves, s három elsős (közülük egy meg sem jelent) kényszerül a tárgy újbóli felvételére.

A három legjobb eredményt elért diákot minden osztályban megjutalmaztam valami aprósággal, aminek nagy sikere volt. Ők tényleg mind nagyon jók voltak, úgyhogy megérdemelték kivétel nélkül.

Nemsokára közös vacsi lesz majd szilveszteri mulatságok, így már most kívánok minden olvasónak kellemes újévet. Legközelebb már csak 2014-ben jelentkezem.

Remélem, az új esztendőben is visszajártok majd a blogra, s olvassátok továbbra is az írásaim.

BUÉK mindenkinek!

Eredetileg hétfőn akartam megírni az aznapi vizsgákról szóló beszámolómat, de aztán az elmaradt. Kedden pótolni akartam a keddi kiegészítéssel, de végül csak ma kerül rá sor, immár a szerdai eseményekkel is megtoldva.

Hétfő

Ma is a megszokott dolgok szerint zajlott a programom, leszámítva, hogy immár a kedvenc kis osztályom, az elsős idegenforgalmi szakosok is megkezdték a vizsgát. Rajtuk kívül még az elsős angoltanári osztály soron következő kupaca került terítékre.

Mindkét csoport a szokásos olvasós vizsgán vett részt, s eddig egyedülálló módon akadt egy hibátlan diák is. A turizmusosok között persze. Jövő hétfőn még hátravan a szak maradéka, s a többi osztállyal sem végeztem, így lehet tévedek, de az eddigiek alapján szinte borítékolható, hogy a legmagasabb átlagpontszámot a kedvenceim érik el. Talán nem véletlenül a kedvenceim.

Bukás nem volt.

Kedd

Az angol pedagógus szak elsőéveseinek utolsó csoportja került terítékre ma. Átmentek kivétel nélkül, s volt egy 98 pontos leány is. Ő érte el a szak legjobb eredményét.

A business major diákjainak második köre is lezajlott az este Javier vendégszereplésével. Kíváncsi volt a vizsgámra, s a csajszik is örültek neki.
Maga a vizsga hamar lezajlott, akadt hibátlan versenyző is, s mindenki átment. Az óra végén fennmaradó cirka 20 percben Javierrel beszélgettek, illetve ellátták tanácsokkal is. A kolléga diákjai ugyanis sérelmezik már egy ideje, hogy pár szerencsés egyedet leszámítva nem igazán tudják követni őt az órákon. Javier nem beszél kínaiul, s egy kis akcentusa is van, mivel a szülők mexikóiak. A probléma persze nem ezzel van, annyira nem jók az itteniek, hogy ilyen finomságokat meghalljanak. Viszont az tény, s a saját szememmel is láttam az órán, hogy túl gyorsan beszél. Én megértem, de a fiataloknak esélyük sincs rá. Többnyire a kommunikáció is úgy zajlott, hogy Javier mondta a magáét, majd én elismételtem a lényeget, lassan, szépen artikulálva, s szükség esetén leegyszerűsítve. Miután ez az osztály relatíve nem rossz, ezt már felfogták, kínai fordítást nem nagyon kellett bevetni. 

Fel is hívták a figyelmét, hogy lassabban kellene beszélnie. Ebből aztán némi nézeteltérés is kerekedett, persze egészséges vita keretein belül. Azzal védekezett, hogy a valóságban, ha élesben kell beszélniük, akkor sem fog a partnerük tisztán, szépen és lassan beszélni a kedvükért, s így ő tulajdonképpen a valós körülményekhez próbálja meg szoktatni őket.
Arra a felvetésemre, hogy az mennyire hatékony, ha eltelik úgy egy duplaóra, hogy a diákok 90%-ának lövése sincs róla, hogy miről beszél, csak azzal reagált hogy eközben is szokják a kiejtést, a fülük alkalmazkodik. 

Mindannyian különbözünk persze, s én sem tudok tanítani, nem ez a szakmám, de azért azt hiszem, nála jobb vagyok. Legalábbis remélem.

Szerda

Tegnap hívott Zhao Sheng, hogy a pénteki órám elmarad, mert holnap visznek Wuhanba valami protokolláris faszságra (erről külön cikkben). A helyzet azért nem annyira vidám, mert pénteken is vizsgáztattam volna, amit nem lehet ellógni, valahogy pótolni kell.

Jobb híján odarendeltem a pénteki diákokat is mára, bár tudtam, hogy nem fognak beleférni az időbe. A másodéves vizsga komolyabb, s tovább is tart, amin nem tudok gyorsítani. Alapból hetesével jönnek, ma nagy nehezen, pár perces időtúllépéssel sikerült bepasszíroznom 10 embert, a maradék 4 majd jön jövő szerdán.

Egy leány megbukott. A topikos részre egyértelműen nem készült fel, a párbeszédes résznél meg rosszul értelmezte a szituációt (ő lett volna a munkaadó az állásinterjún, ehelyett ő akart munkát találni). A többiek nem voltak rosszak, még egy 98 pontos csajszi is akadt, ami szép teljesítmény.
Meg is lepődtem, őszintén, mert a leányra egyáltalán nem emlékszem az órákról. A topikról tökéletesen beszélt, kellő ideig, mindenféle hiba nélkül. Láthatóan felkészülten. A kérdéseket megértette, gond nélkül válaszolt is.
A két pont mínuszt a szerepjáték alatt szedte össze. Akkor már enyhén lehetett érezni, hogy a jó eredmény itt elsősorban a vizsga komolyan vételének volt köszönhető, nem annyira a kimagasló nyelvérzéknek, de ez nem von le semmit az eredményből, sőt, épp ellenkezőleg. Büszke voltam rá.

A mai buktatással együtt immár négy másodéves, s egy elsős lesz kénytelen újra nekifutni a tárgynak jövőre. Nem rajtam múlott. A mai közel hibátlan eredmény (a szakon a második legjobb egyben) olyan diáktól jött, aki nem is tehetséges. Ez egyértelműen jelzi, hogy ha nem is ennyire magas ponttal, de 90-nel simán teljesíthető lett volna bárki által a vizsga, ha komolyan gyúr rá.

Reggel estünk túl a másodéves osztály soron következő csoportjával a vizsgán. A mára esedékes tanulókon túl itt volt az egy hete elvérzett két csajszi is utolsó esélyként bizonyítani. Ezt eleve nem lett volna kötelező bevállalnom, kizárólag azért kaptak lehetőséget, mert nem akartam szemét lenni. Még ha kizárólag maguknak köszönhették, akkor is.

A mostani csoport tagjai átmentek kivétel nélkül. Ketten csak 60 ponttal, ami - mint sejthető - némi felkerekítés eredménye, de volt egy egészen kiváló, 98 pontos leányzó is, rá nagyon büszke voltam. Akadt még 93 pontos is, a többiek valahol 60 és ezek a felső értékek között végeztek.

A két renitenst hagytam a végére. Az egyikük úgy-ahogy boldogult. Nem számoltam pontot nála, csak hallgattam meg járt az agyam. Ő végül megkapta a szükséges minimumot.

Az utolsóként színre lépő diákom a China topikot kapta. Azt hiszem, belátható, hogy nem ördöngős. Általános, lényegében minden belefér, csak beszéljen az a szerencsétlen. El is kezdte, nagyon bénán, de aztán hamar feltűnt, hogy olvas. Valaki más kidolgozott szövegével próbálkozott.

Rövidre zártuk, aztán a csalást még jelentettem tanszéken. Én hülye még hagytam újrázni a múlt hét után.

______________________________________________________________________________

Bónuszként a végére: még így is én érzem szarul magam. Pedig akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok egy túlságosan barátságos, kedves ember. Akiket szeretek, azokkal igen, de máskülönben elég zárkózottan leledzek, s általában egyáltalán nem hatnak meg mások problémái. Úgy álltam neki ennek az egésznek is, hogy ha bukik a fél osztály, hát bukik, kit érdekel. Ennek ellenére mégis sajnálom őket, s tényleg átrugdosok gyakorlatilag mindenkit. Adtam már 60 pontnál kevesebbet két embernek is elsőre, de aztán mégis feljavítottam mindkét eredményt. Tegnap komolyan erőszakot kellett vennem magamon, hogy egy tényleg borzalmas elsőst ne engedjek át. (A mai lányon kívül ő eddig az egyetlen.) Nehéz keménynek lenni, s ez nagyon meglep. Őszintén.

Merje valaki azt mondani, hogy nem az olvasók kedvét keresem!

Pár hónapja már, hogy feltöltöttem egy videót a turizmusos osztályomról, amin épp angolul kísérelnek meg olvasni. A némi fejtörővel is egybekötött bejegyzés magasra tette a mércét, minden próbálkozó elvérzett, bár a program szót többetek is sikeresen kihallotta a szövegből.

Kommentben jött az ötlet, hogy az év végén örökítsem meg őket újra. Ez ugyan még csak a félév vége (jövő héttől már vizsgáznak ők is), de a tegnapi gyakorláson történetesen újra előkerült az orrszarvús történet.
Nem állítom, hogy brillíroznak, de a korábbihoz képest azért jobbak. Szerintem. De természetesen az ítéletet ti hozzátok.

Hogy ne kelljen össze-vissza kattintgatni, itt van mindkét videó. Ne kíméljetek.

Lezajlott a másodévesek soron következő hetes csapatának vizsgáztatása is. A szerdai előzmények után kíváncsian vártam, ma mennyire felkészült diákokat kapok.

Az első leány, talán a feszültség miatt, talán mert túlzásokba sem eshetett a tanulás terén, a számonkérés kezdő részében borzalmas volt, 13 pontra tudtam értékelni. A többiek ilyen-olyan színvonalon nyomták, egy diákom kimondottan jó volt, de tőle nem is vártam kevesebbet.

Az első lányka hatalmas szerencséjére a szerepjátékban nagyságrendekkel ügyesebb volt, pedig már elkönyveltem, hogy neki annyi. Így sem érdemelte volna meg, hogy átengedjem, de mivel összekapart a két feladatban vagy cirka 50 pontot, felkerekítettem neki. Különösen, hogy másodjára nagyon küzdött, ez látható volt.

Ha a trendek így folytatódnak, talán mégsem buknak olyan sokan. Meglátjuk.

Az elmúlt napok ilyen-olyan képei városról, kampuszról, osztályokról, egyebekről.

Az elsős angoltanári osztály (fenn), a kampusz egy új épülete egy kiszárított tómeder területén (lenn)

Régi és új (fenn), kampusz (lenn)

Az elsősöknél feladatnak a kiejtés gyakoroltatását kaptuk. Ennek megfelelően őket nem is nyúzom mással, így is akad min csiszolni.

A kedvenceim továbbra is a turizmust tanuló fiatalok. Csak 11-en vannak az osztályban, ennek köszönhetően bőven jut rájuk idő. Abszolút biztos vagyok benne, hogy ők fognak a legtöbbet fejlődni év végére.

A kiejtés javítására egyszerűbb szövegekkel vagy hasonló kiejtésű, esetleg hasonló írásmódú, de eltérő kiejtésű szavakkal szoktam készülni. Ma az előző, egy 5-6 mondatos szöveg került sorra. Egyenként, mire átvettük az egészet, már egész jól ment nekik, de az elején, amikor együtt összeolvasták, szerintem elég nehezen érteni.

Olvasóimnak ma feladvánnyal készültem. Mit gondoltok, miről van szó a szövegben? Jutalom nincs, de erkölcsi elismerésben részesül a megfejtő.

Az amcsi még pár napig nem nagyon fog tanítani, mert most az érkezéssel kapcsolatos dolgait intézik. Holnap viszik majd Wuhanba orvosi vizsgálatokra, ma a szerződéseket írta alá, stb. Így jelenleg annyi látszik biztosnak, hogy szerdáig minden megy a maga eddigi útján, mintha itt sem lenne, utána meg majd meglátjuk.

Zhao Shenggel már beszéltem, hogy ha odaérünk majd, akkor addigra kitalálom, hogy melyik osztályokhoz ragaszkodnék mindenképp. A kollégának úgy is mindegy, még nem volt egyiküknél sem.

Ami miatt még nem vagyok teljesen döntésképes az az, hogy még mindig van olyan csapat, akikkel nem volt órám, miután valami kavar akadt minden hétre.
Ma debütált még egy elsős angoltanári osztály, egyelőre nem túlságosan lopták magukat a szívembe. Nem volt velük semmi különösebb probléma, de hiányzott a szikra. Hacsak nem lesznek rosszabb versenyzők is, róluk szívesen lemondok.

A második adag duplaórám délutánra esett, aztán odaérve megint nem találtam ott senkit. Zhao Sheng előkerült hamar, végül kiderült, hogy volt valami félreértés, s a diákokat nem tájékoztatta a programról senki. Végül abban maradtunk, hogy a második órára majd előkerülnek, s ha csonkán is, de megtartom.

Első hétfői munkanapom volt ez, így adott volt hogy még egy adag ismeretlen kerül elém. Kezdéskor aztán már kiderült, hogy a nebulókat tanítottam már, kétszer is, csak eddig szerdán. Akkor ugyanis egy összevont csoport részeként jelennek meg, üzleti angol szakosokkal együtt.
Az idegenforgalmat tanuló mai csapat mindössze 11 főt számlál. Még a szerdai összevont eseményeken is azt élveztem leginkább, hogy alig vannak 40-en, így meg, különválasztva egészen odavagyok a helyzetért.

Amúgy nem különösebben jók angolból, de ennyi diákkal másfél órában nagyon ki lehet bontakozni. Rájuk mindenképp lecsapok, most már ők a kedvenceim. A jenki meg szenvedjen majd a legnagyobb és/vagy legproblémásabb osztályokkal. Ért volna ide időben.

Úgy látszik, azért a szerencse nem kerül el. Ma útnak indultam tanítani, aztán a teremhez érve meglepő módon nem találtam senkit. Kicsit hamarabb érkeztem, úgyhogy vártam, meg közben próbáltam elérni Zhao Shenget is, nem sok sikerrel.

Végül a sokadik hívást felvette, s némi utánjárást követően visszahívott. Valamiféle sportesemény zajlik, így aztán a mai órámat elkaszálták, s hogy ennyivel még ne érjen véget a széria, a holnapit sem kell megtartani.

Nem bántam volna ugyan, ha még azelőtt megkapom az infót, mielőtt felkészülök, meg a mai hirtelen támadt nagy melegben feltrappolok a hatodikra, de azért így sem bánom. A kitalált anyag jó lesz egy hét múlva is, a mozgás meg nem árt meg néha.

Hétvégén, ha nem lesz kánikula, terveim közt szerepel elnézni a helyi állatkertbe, bár szerintem inkább valami cirkuszszerűségről lehet szó, mint nyugati értelemben vett létesítményről. A hőforrásokat is meg akarom nézni, bár az lehet nem ezen a hétvégén kerül megvalósításra.

Kis színesként a végére: fengjiei diákjaimtól ért a hír, hogy az idei waijiao, aki amúgy egy hondurasi nő volt, lelépett pár hét után. A kölykök nem élték meg rosszul az eseményt, Mengsi szerint határozottan undok perszóna volt. Egymás közt csak tigrisasszonynak hívták, mivel minden apróságért harapott, s módszere szerint valamiért körbe-körbe futkároztatta a tanulókat az osztályban. Mindenesetre nem bírta a gyűrődést. Engem azóta is hiányolnak, s ezt nem tudom nem dicséretnek venni.