A napokban vettük észre, hogy az általunk rendszerint használt helyi nagybolttól 20 méterre, csak a keresztutcában van egy hasonló méretű másik áruház is, valamivel nagyobb választékkal. Még időben, tekintve hogy hamarosan költözünk...

Az új boltban kapni Kiudor tojást is, ami a méltán híres Kinder tojás egy helyi koppintása. Védjegyek szempontjából némiképp aggályosnak tűnik: a név ugyan eltér, de a dizájn szinte teljesen megegyezik, amennyire az eredetire még emlékszem.
Férjem unszolására vettünk belőle. Sajnálatosan ez már az új típusú tojást másolja, tudjátok, aminek a felében van valami kanalazható trutyi, nem a klasszikus csokitojás. Kinderben még ez sem annyira vészes, de - talán csak a nosztalgia mondatja velem - az originált meg sem közelíti.

Szóval, a Kiudor ezt másolta le, de természetesen elég gagyin. Az íze nem olyan rossz, de köszönőviszonyban sincs a megihletőjével, s még a játék is vacak, az összerakható squadocska nem is gurul (bár ezzel lenne a legkisebb baj, már gyerekként sem érdekelt a benne lévő játék, csak a csoki). Igaz, cserébe kétharmadába kerül - bár ez még így is drága.

Mindez képeken, csakis a blog olvasóinak. Ha esetleg helyben leledztek, ne próbáljátok ki.

A kínai egy roppant mód édesszájú népség. Ha egy ideát még nem meghonosodott élelmiszert szeretnénk a piacra bevezetni, a legjobb, ha nyakon öntjük egy fél mázsa cukorral. Úgy egész biztosan megveszi valaki. Nem csoda, hogy a tej csak ízesített formában fogy, ahogy a csokis sajtot is itt árulják. Édes a kenyér, az összes pékáru, de még a kínai felvágottak is édesek, s a cukor annyira kell, hogy cukormentes üdítő alig akad, édesítőszer meg egyáltalán nincs. Kész csoda, hogy ehhez képest meglepően jó állapotú fogsorokkal villognak a helyiek.

A nagy glükózmánia ellenére a kínai élelmiszeripar hatalmas lemaradásban van a csokoládégyártás területén. Eleve egészen silány a választék, s ami van, abból sem készítenek nagy kiszereléseket. A kakaó Kínában csak Hainanon él meg - s az ottani 20-30 tonnás éves kakaóbab-termelés édeskevés -, így a csokoládé alapja mindenképp import, de azért ez nem szolgáltat igazi magyarázatot.

Akármi is az ok, a kínai bevásárlóközpontokban főleg Snickers-et, Dove-ot és M&M's-et lehet kapni, s itt-ott akad még Cadburry is. Normális, nyugati színvonalú csokoládét a hazai palettán egyedül a 脆香米 (Cui xiang mi, lefordítva: roppanós rizs) márka termékei képviselnek, ezek viszont nagyon finomak, s hogy a szterotipizálásnak is megfeleljenek, rizsesek.

Mocsok módon illusztrációnak egy gugliképes printszkrínt adok, mivel a cikkírás közben a saját terméket idő előtt befaltam.