Dél előtt pár perccel elindul a repülőm Guangzhou Baiyun repterére. Ez utóbbi, állítólag igencsak nagy légikikötőhöz még nem volt szerencsém, na majd most.

A reptérről már busszal közvetlenül Shenzhenbe gurulok, s a busz szerencsére meg is áll Bao'anban, Shenzhen azon részében, ahol a szállásom is van. Az ottani reptér sincs messze, így holnap este férjemuramat összeszedni sem lesz probléma.
Legalábbis bízok benne, hogy megérkezik, ez lesz az első nagyobb útja egyedül, szurkoljatok a sikerért. Ha valahol elkavarodik út közben, azt nem fogja megköszönni. De csak nem lesz ilyen. 

Ma kicsekkoltunk Pattayában, majd újra Bangkokban kötöttünk ki. A tegnap esti tivornya helyett én aludtam, de ez nem minden, a bloghoz valamilyen szinten köthető személyről mondható el.

Bangkokban visszahoztak a már előzőleg is használt puccos hotelbe, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni a hazamenetelt (25-ét), s ehhez a korábbi költőpénz dupláját is hozzám vágták. Valószínűleg jól sikerült a tegnapi pattayai parti.

És ma kaptam a 7/11-ben kávés mogyorót, amint megettem, majd beszámolok róla, milyen lett. A feltorlódott írnivalóimat pedig majd lassan, de biztosan igyekszem pótolni.

Bevallom hősiesen, a turistáskodás elmaradt.
Fél 5-kor kászálódtam csak ki a szobából, majd találkoztam a kollégával, s elmentünk enni. 7/11-es szendvicsek lettek ma is a menü, de Kína után ezt nehéz megunni.

Kerestünk egy kis beülős helyet is végül (bár ebben az üzleti negyedben ez nem annyira egyszerű), majd egészen mostanáig trécseltünk a világ dolgairól. Ő sörözött, én Mai Tai koktélokat ittam.

Bangkok ezen része nem kimondottan impresszív (fenn), a koktél ellenben finom volt (lenn)

Holnap reggel kijelentkezünk és megyünk Pattayára, ahol holnapután este a rendezvényünk zajlik majd.
És hogy a régi olvasóknak is okozzak egy kis meglepit: a kolléga amúgy nem más, mint virágelvtárs.

Szóval, szombat hajnalban elhúztuk a csíkot. Rendeltem egy kocsit, ami már hajnali négykor várt minket az északi kapunál, s azzal elrobogtuk Akszu repterére.
Akszuban aztán időztünk egy kicsit, majd Urumcsi jött, ott pedig a szerény szállás felfedezése.

Az adott helyen nem volt a teljes időre szoba, így onnan ma reggel korán ki is cuccoltunk, s átmentünk a másik szállásra, ahol férjem él 26-ig. Én kibuszoztam a reptérre, majd Chengduig meg sem álltam.

Ja, a reptér. Valami nem teljesen világos oknál fogva a szokásosnál is vagy tízszeres mennyiségű rendőr meg különleges erő volt a hármas terminálnál, s olybá tűnt, mintha épp csak az érkezésem előtt nyitották volna ki újra, mert kongott az ürességtől. Vagy valami esemény lehetett vagy csak gyakorlatoztak, nem tudom.

Urumcsi és Chengdu között az út több mint három óra, s meseszép tájak felett vezet át. A sivatagi meg egyéb száraz tájak feletti repkedés hatalmas előnye, hogy nincsenek kilátást akadályozó felhők, s így egészen meghökkentő látványban lehet az embernek része.

Galéria szép tájakkal

Chengduba érve újra Szecsuánba kerültem, bár ezt nem sokáig élvezhettem, miután csak két órám volt átszállni, s ebbe még a két terminál közötti cirka 10 perces séta is bele kellett férjen.
Benn, már a csekkolás után éltem a duty-free előnyeivel, s meghökkentően olcsó, a legolcsóbb kínai cigarettákkal versenyképes árban lévő Kent márkájú füstölnivalót szereztem be.


Chengduig a China Southern, onnan pedig a China Eastern légitársasággal jöttem. Ez utóbbi út mintegy négy órán át tartott. Némi útlevél-pecsételgetés meg csomagfelvétel után megjelentem a megbeszélt randevúhelyen, ahol elvileg össze kellett volna engem szedni. Végül kiderült, hogy az ezzel megbízott utazási iroda megfeledkezett rólam, így taxiztam. Egy jókedélyű, kedves bácsika hozott, aki kifejezetten jó fejnek bizonyult.


A hotel egészen kimagasló, abszolút semmi panasz, bár a tetőtéri medencét épp felújítják, s emiatt nem használható. Fájó pont, de majd valahogy igyekszem napirendre térni efelett.
Megdobtak tízezer baht költőpénzzel is az ittlét idejére, s kiderült, hogy érdemi munka csak 21-én lesz, Pattayában, ahol beszédet is kell majd mondanom.

Holnap így szabad leszek, s emiatt valószínűleg majd kóválygok egyet a városban valamerre. Ébredési időtől függő mennyiségben.

Jó újra Thaiföldön lenni, a 7/11 helyben megszendvicssütőzött szendvicsei (27 baht) még mindig iszonyú finomak. Az ötcsillagos szálloda recepciója előtt elhaladni a 7/11-es szatyorral pedig megfizethetetlen.

Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem!

13-án délelőtt indultam neki az útnak Bangkok felé. Már írtam a maláj távolsági autóbusz-közlekedésről, hogy mennyire nem veszik szigorúan a menetrendet. Ez Thaiföldre fokozottan áll.

A gépem Wuhanban reggeli negyed nyolckor volt esedékes, ezért, hogy a csekkolás meg minden egyéb mellett kényelmesen elérhessem, valamikor 4-5 óra felé kellett volna a reptérre érjek. Ennek megfelelően érdeklődtem a járatokról még Krabiban.

Akadt egy busz valamikor hajnalban, ami állítólag este 7-8 felé ér Bangkokba, de nekem az túl korai volt, az ideális az lett volna, ha csak valamikor éjjelre érek oda. Felmerült egy minibusz is, ami 11-kor indul, s 8-ra odaér ugyanúgy. Ezzel sem lettem nagyon kisegítve, de így legalább a korai kelést megspórolhattam. Ezt választottam.

Aztán persze kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság. Bangkokba érni minimum 12 óra,  s persze ez is csak akkor jön össze, ha valóban mozgásban vagyunk. Nekem a késedelem aránylag mérsékelten volt probléma, mert csak reggel kellett elröppennem, de anyagilag úgy kalkuláltam, hogy mivel időben odaérek, így elég a 19 baht-os helyi tömegközlekedést kifizetnem, nem az éjszaka 4-500 baht-os taxit.

Volt egy - szintén Kínában tanító - brazil párocska, akiknek a gépe viszont hajnali fél 3-kor indult, ők izgulhattak.

De hogy is alakult így? A 11 órai indulás mellett is 11 órai érkezés várható elviekben, s akkor semmi gond. Hát, nem egészen... Nekik, illetve a busz tényleges indulási helyén már nekem is esti 11 órás érkezést emlegettek, de dél is elmúlt, mire elindultunk. S ez csak a kezdet. Krabiban még összevissza kolbászolt a busz, aztán ugyanezt tette egy kis normálisabb haladás után Surat Thani-ban is, ahol be is fejezte az útját. 

Ez a városka nincs túl messze Krabitól, de már a másik parton fekszik. Itt vártunk kb. fél 3-ig, mire nagy nehezen jött az új busz, s vitt minket Bangkok felé.

Szerencsére ezután már csak pihenőhelyek jöttek, kb. 2 óránként. Olykor félórásak. A sofőr egyáltalán nem zavartatta magát, hiába próbáltuk sürgetni, kényelmesen elvolt mindenütt. A thaiok egyébként is roppant kényelmes emberek, a szorgalom nagy ívben elkerüli őket.

Nem fokozom az izgalmakat tovább, hajnali egy már elmúlt, mire elértük Bangkok határait. Ott a párocskával kiszálltunk, taxit fogtunk, s elgurultunk a reptérre. Épphogy elérték a gépet.

Nekem még volt időm, így aztán vártam komótosan a reggelt. A járat pontosan indult, s menetrend szerint le is szálltunk Wuhanban.

Wuhanból hazafelé az új vasúttal jöttem, sajnos épphogy tudtam csak fotózni, mert aztán a telefon akksija megadta magát és lemerült. Kellemes, kényelmes az új vonal, s a Xianningdong megálló valóban itt van mellettünk. Jövő héten is ezt fogom használni majd, s akkor többet is fotózok.

Galéria lejjebb, képaláírásokkal, miután a blog.hu fejlesztői immár ezt is lehetővé tették.

A bangkoki Don Muang reptéren dekkolok a járatomra várva. Fáradt és álmos vagyok, úgyhogy alig várom hogy elvigyen a gép Wuhanba. Onnan még egy rövid kis út Xianningbe, aztán alhatok kedvemre.

Hazaérvén még írok egy icipicit, jelezve hogy megérkeztem, de normális posztot majd csak ébredés után szerkesztek ide. Remélem már nem havazik.

Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.

Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.

Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.

Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó... Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.

Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.