A Qatar szállított minket ezúttal is, mint az esetek többségében. Az elégettségem velük szemben továbbra sem csökkent, s árban is egész jók, bár ezúttal az Aeroflot ajánlata kedvezőbb lett volna, de a fene sem akart olyan hosszan dekkolni Moszkvában, no meg a kettőnknek járó 60 kg-nyi feladható poggyászkapacitásra is szükség volt, ami az oroszoknál már nem jött volna össze.

Mivel fél délben indult a gép, így már előző nap a fővárosba jöttünk. Hasonló szitu esetén csak ajánlani tudom a Sunshine hotelt a Köki közvetlen közelében. Nagy adag cuccal is könnyedén megközelíthető, van lift és a színvonal is teljesen jó, különösen, hogy már 9000 pénzért kapni szobát. Szauna és jakuzzi is van. Ha rákerestek, a képek tükrözik a valóságot, maradéktalanul elégedett voltam vele.

Másnap kissé izgultam a csekkolásnál, mert a jegyvásárlásnál elkövettem egy apróbb malőrt. A hazautat követően végül regisztráltam a Qatar pontgyűjtős rendszerébe, s a második keresztnevemet ott véletlenül a middle name-hez írtam be. A sorrend így stimmelt, de ez utóbbi nevet aztán szépen lehagyta a mentés után, csak a részletekbe belekukkantva látszik. Ez még nem is lenne akkora gond, de amikor a vásárlásra sor került, magamnál csak becsekkoltam a felajánlott nevem, így aztán a jegyen csak egy keresztnévvel szerepeltem, s ezt csak két nappal indulás előtt vettem észre (magam sem tudom, minek ellenőrizgettem le a neveket is még egyszer, de megtettem).

Oké, ez elsőre nem tűnik egy nagy dolognak, de manapság már elég szőrös szívűek tudnak lenni a légiközlekedési szabályok, s tulajdonképpen csak a csekkolós alkalmazott jóindulatán múlt, hogy nem csinált belőle ügyet. Mivel a nevet módosítani nem lehet, így nagy kukacoskodás esetén lehetett volna törlés és új jegy vásárlása is a dologból, de szerencsére minden probléma nélkül kinyomtatta a beszállókártyákat.

A gép időben indult, de az út Doháig egyáltalán nem volt szórakoztató. A lehető leghülyébb utasok voltak a közelünkben - sajnálom, de még mindig azt kell mondjam, hogy nem szeretek magyarokkal tömött gépekkel repülni. A kínaiak is egy érdekes népség, de az ő kellemetlenkedésük sokkalta kevésbé zavaró.
Én a folyosón, férjem középen ült, míg egy honfitárs az ablaknál. Kinn szépen sütött a nap, így elég hamar lehúzták mindenütt az ablakon lévő elsötétítő műanyagot. A pasi azonban, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szó szerint ötpercenként felhúzta az övét és nézegetett kifelé egy 10-20 másodpercig.
12000 méter magasan repültünk, felhők között, így elképzelni sem tudom, mit ellenőrzött állandóan, talán hogy még mindig a levegőben vagyunk-e, de legszívesebben fejbe rúgtam volna. A kinézegetést még akkor sem hagyta abba, amikor filmet nézett vagy olvasott.

Mögöttünk, mindkét sorban foglalt helyet egy népesebb, 50-60 körüli kolónia, akik egy szót nem beszéltek idegen nyelven, magyarul viszont sokat és hangosan. Az csak szórakoztató volt, hogy egymásnak óbégattak arról, hogy mikor mit kérdez vagy mond nekik a sztyuárdesz a kiszolgálás során, az szintúgy, amikor mindegyik bárányt kért (a beef-et ennek értelmezték), majd elfogyasztás közben elemezgették, hogy milyen a hús. Az viszont már merőben kellemetlen, amikor egyikük, egy terjedelmesebb asszonyság beállt a folyosó közepére (csak úgy, mert álldogálni kívánt), s az ott töltött negyedóra alatt állandó jelleggel engem lökdösött a farával. Párszor visszalöktem, de ez nem szegte kedvét, de szerencsére jött egy turbulencia, s vissza kellett ülnie a helyére.
Ők is, ahogy állítólag a gép utasainak a nagy része egy Phuket-be tartó géphez csatlakoztak Dohában.

A felszolgált ellátmány egy része illetve Airbus A380-as Dohában

Dohába picit késtünk, de onnan már szerencsére megszűnt a nem kívánt társaság. A Burger King meglepő módon egészen értelmes áron operál, s a kínai Unionpay-es kártyával is gond nélkül lehet fizetni.

Doha és Guangzhou között menetrendszerűen az Airbus hatalmas A380-asa járhat, mert ezúttal is ezzel utaztunk. Kisebb fennakadás volt a menüben (nem egyezett semmi sem a kiosztott étlapon szereplő termékekkel), de ezen túl minden zökkenőmentes volt. Egészen az érkezésig.

Említettem már, hogy a xinjiangi tartózkodási engedélyem körül van valami kavarás. Elvileg megszűnt, de a gyakorlatban valamiért sípol nekik a rendszer határátkeléskor. Emiatt az utóbbi 3 alkalommal, amikor elhagytam Kínát vagy beléptem ide, kiemeltek további ellenőrzésre, aminek idejére elhelyeztek egy szobába. A procedúra 20-30 percet vett igénybe, s végül elnézéskérés közepette utamra bocsátottak. Ahogy ráláttam, minden alkalommal telefonálgattak, útlevelet fénymásoltak, de aztán minden rendben volt.
Most is hasonlóra számítottam, de azzal megleptek, hogy a lekapcsolásommal nem vártak az útlevélellenőrzésig, hanem már a gépre feljött egy hölgy engem keresve. Amíg el nem vitt, le sem engedtek senkit. Szerencsére a férjem is jöhetett velünk.
Most is a szokásos menet volt, de ezúttal a végén mondott biztatót is a pasi. Állítólag írt valami jelentést a főnökeinek, s ezentúl már nem lesz részem ebben az élményben. Ez majd kiderül. Most viszont még előnyünk is lett belőle, mert elsőként hagytuk el a gépet, plusz még a határellenőrzéses sort sem kellett kivárni.

Guangzhouból a reptérről aztán buszoztunk egyet Shenzhenig, ott szállodáztunk két napot, majd be is cuccoltunk a lakásba. Lényegében sima volt az egész.

A blog szünetről való visszatérte egyúttal egy új sorozat beindításával is jár. Hála a Google Earth timelapse szolgáltatásának, egy ennyire gyorsan változó országban rengeteg érdekességet lehet találni. Az első részben rövid xinjiangi lakóhelyemre, Ala'erre és a mostanira, Shenzhenre kerül a reflektorfény.

Ala'er, mint azt a blogon már említettem, egészen rövid múltra tekint vissza. Bár a kommunista rendszer megjelenése és a Bingtuan felállítása után gyorsan megkezdték az öntözéses gazdálkodás kiépítését, s a mezőgazdasági egyetem is már az ötvenes években megalakult, az egyetemi kampuszon és némi veteményen kívül mást nem lehetett errefelé találni.
Ahogy a képek azt jól megmutatják, Ala'er város megalakulása után rohamtempóban beindultak az építkezések, s ha kicsit visszább veszünk a zoomból, akkor az is látszik, hogy az öntözött területek mérete is jócskán megnőtt.

Shenzhen is nagyjából a semmiből nőtt ki, helyén csak egy halásztelepülés húzódott, mielőtt az első különleges gazdasági övezetek egyike lett. Azóta már tizenegynéhány milliós metropolisz, tele felhőkarcolókkal és Kína-szerte az egyik legmagasabb életszínvonallal. A műhold itt is látványosan demonstrálja az eltelt idő változásait.
A csúszkával és a zoom-mal itt is tessék nyugodtan játszani a nagyobb élmény érdekében.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

Egy bő fél órája birtokba vettük az új lakásunkat. Ugyanabban az épületben, de két emelettel magasabban, s ellenkező irányú panorámával. Nüansznyi eltérések vannak a kivitelezésben, de végeredményben ugyanolyan, mint az előző volt.

Az eredeti tervek szerint erre már tegnap sor került volna, de olyan szinten fáradtak voltunk, hogy nem bírtuk délre elhagyni a hotelt (egy napra oda foglaltam be, mert későn értünk ide, amikor már nincsenek a ház irodájában, s nem tudtunk volna kivenni kecót), csak férjemet rugdaltam le 11 felé, hogy fizessen ki még egy éjszakát.

Ma már lényegesen üdébbek vagyunk, s örülünk az új helynek. Hogy ki kell pakolni, annak nem annyira. Hogy el kell menni az itthagyott cuccainkért bő fél órányira, annak még annyira sem, de ezen túl kell esni. Aztán úgyis pihenhetek egy keveset.
Ja, és az idő remek, huszonpár fokok vannak. És nem mínuszban. Shenzhenben azt hiszem, kibírható ez az évszak.

Dohából Kantonba egész keveset késtünk, aztán egy kicsit buszoztunk Shenzhenbe, ahol most nagy fáradtan pötyögöm ezt az apró szösszenetet, aztán állok neki aludni.

A blog újra Kínából jelentkezik.

A Szecsuánblog visszajött a téli álomból. Dohában vagyunk már, várjuk az óriásgépet Guangzhou felé.

Üdvözlöm kitartó olvasóimat!