Európából egzotikusnak tűnik, Délkelet-Ázsia egyes részein viszont elég megszokott, rendszeresen előforduló jelenség. Bár sokan különböző dolgoknak gondolják, valójában a tájfun, a hurrikán és a trópusi ciklon egy és ugyanaz, csak épp a glóbusz más-más részein különféleképp hívják ezeket a légörvényeket.

Szerencsére a tájfunok ritkán okoznak túl nagy károkat, mivel csak töredékük éri a partokat, jellemzően még a tenger felett kimúlnak. Ázsia keleti felén elég széles határok között megjelenhetnek, beleértve Japánt és Dél-Koreát is, de leginkább a Fülöp-szigeteken kell velük számolni.

Kína délkeleti, keleti partjain fel-felbukkannak, erre leginkább Hainan szigete és Guangdong tartomány a legveszélyeztetettebb. Bár igen komoly erőt képesek kifejteni, Kínában nagyon ritkán követel emberéleteket. Az előrejelzés megfelelően működik, az épületek pedig szilárd elemekből készülnek.
Az eddigi legpusztítóbb tájfun 2013. novemberében kelt életre az óceániai miniállam, Mikronézia körzetében. A Haiyang vagy filippínó keresztségben Yolanda tájfun ezután végigsöpört a Fülöp-szigeteken, majd a vietnámi és dél-kínai partok felé vette az irányt.
A rekordgyors, 314 km/h-s sebességet elérő ciklon az útja során több mint hatezer emberrel végzett (zömmel a Fülöp-szigeteken), s csak Kínában majdnem egymilliárd dollárnyi kár keletkezett. Szerencsére csak 11 ember halálát okozta az országban - további 9 eltűnt -, ők jellemzően a tájfun keltette áradások során vesztették az életüket.
Az áldozatok alacsony száma annak is köszönhető, hogy több tízezer embert kitelepítettek az érintett körzetekből.

De hogy is jönnek létre a tájfunok? A Wikipedia eképpen ír erről:

A trópusi ciklonok keletkezéséhez két tényező: 1.) nagy páratartalmú, meleg levegő és 2.) meleg (26-27 °C) vízfelület szükséges. A felszálló, nagy páratartalmú meleg levegő a Coriolis-erő hatására forgásba kezd. A feláramlásban a vízgőz egy része kicsapódik, először kialakulnak a térségre jellemző tornyos gomolyfelhők, majd a forgás hatására a jellegzetes felhőkarok. Mivel az Egyenlítő közvetlen közelében a Coriolis-erő nagyon gyenge (az Egyenlítőn nulla), itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás. Ennek következménye, hogy trópusi ciklonok csak az említett magasabb szélességeken (a 10. és 20. fok között) keletkeznek, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt.

A meleg óceán a képződmény életének további szakaszában is kiemelt szerepet játszik. Ha a feláramló légtömegbe további meleg és nedves levegő kerül, a rendszer belső energiája nő. A felhőképződés során felszabaduló energia tovább gyorsítja a folyamatokat, a megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel. A pozitív visszacsatolás révén a rendszer egy idő után önfenntartóvá, egyfajta óriási függőleges hőmotorrá válik, és megkezdi önálló életét.

A tájfunok előfordulása évszakokhoz is köthető. Bár hébe-hóba bármikor keletkezhetnek, a tájfunszezon jellemzően az esős évszakban, júliustól októberig fordul elő.
Az elmúlt röpke másfél hétben három tájfun is jött egymás után. Szerencsére egyik sem volt túl veszélyes, de azért kaptunk róla figyelmeztetést sms formájában a helyi hatóságoktól. Ilyenkor azért ajánlott inkább zárt térben tartózkodni és jobb nem a tengerparton lébecolni.
Bár itt tényleg csak az erősebb szelet és elállni nem akaró esőt érzékeltük, azért a második tájfun után maradt egy kis pusztítás is a környéken. Néhány apróbb fácskának nem esett jól a vihar.