Ejtsünk szót hát erről is.
Bangkokba érkezvén már várt minket egy pasas a cégtől, aki az elkövetkezendő két napban is az ügyes-bajos dolgainkat volt hivatott megoldani. Vett nekünk kaját, majd előkerült a minibuszunk is a sofőrrel, s elindultunk Pattaya felé. Az utat javarészt átaludtuk, s remekül megfáztunk az ezerrel járó légkonditól.

Pattayában a Hard Rock Hotelben szálltunk meg, egy egészen kedélyes, négycsillagos szállodában, aranyos szobában. A kilátás messze nem volt olyan szép, mint legutóbb, de most csak az ötödiken volt a szoba, s a szálló is kicsit beljebb volt a parttól.

Egy óra pihenést követően vártak minket odalenn a bárban, s átbeszéltük férjem beszédét, egy-két apróságot pontosítottunk, s megbeszéltük a másnapot. A fejes kínai is ott volt, s nagyon elégedett fejet vágott már akkor is, főleg, mivel férjem remekül betanulta a szövegébe illesztett egy darab kínai mondatot is.
A rövid dumálás után elváltak útjaink, egyúttal felhatalmazást kaptunk a hotel éttermében való kajálásra, az árat a szoba költségéhez íratva. A minibár elfogyasztására is engedélyt kaptunk.

Megbeszélünk csúnyára kopasztott férjemmel és pár kínaival

Kajálás előtt lenéztünk a medencékhez és úszkáltunk egy picit, majd végül a vacsira is sor került. Nem mondom, az étek guszta volt, de se kiadósnak, se különösebben finomnak nem nevezném, pedig üdítővel együtt került 2200 baht-ba. Utána még elgurultunk egy 7/11-be, ahol fejenként 50 baht-ért betoltunk két melegszendvicset. Utóbbi sokkal finomabbnak bizonyult.

Elsétáltunk még a vigalmi utca felé is, lévén férjem még nem látott ennyi prostit egy kupacban. Este lévén még virgoncabbak voltak a hölgyek(?), s a magukban vagy kizárólag férfitársaságban kóválygó turistákra legyekként röppentek rá, de férjem elmondása szerint még így is megnyalta egyik-másik a szája szélét reá pillantva, hogy kéz a kézben sétáltunk.

Másnapra már szarabbul voltam, így egész nap az ágyat nyomtam, férjem pedig elindult délután a beszédét megtartani. Én ott nem voltam jelen, így a beszámolómban csak rá hagyatkozhatok. A miénkhez hasonló esemény volt, férjemé volt az első beszéd. Szegénynek remegtek a lábai, de nem hibázott, s utólag a kínaiak az egekbe dicsérték. Voltak menő kaják is, s egy ízben még felvezették a színpadra a többi fejessel együtt koccintani, s természetesen nem maradhatott el a vendégekkel való fotózkodás sem.

9 felé hazahozták, s megdobták 10 ezer baht-tal is, ami feltehetően a sikeres eseménynek volt köszönhető. Bár vackul voltam, mivel menni akart szórakozni velük (ilyenkor mindig az jön), nélkülem meg nem akart, így egy órára kimozdultunk. Egy diszkószerűség volt a célállomás, partibusszal, ledér hölgyekkel. A fejes kínai mindkettőnket nagyon megdicsért, s biztosított róla, hogy három-négy hónap múlva is mennie kell a következő eseményre. Fizu természetesen addig is jár minden hónapban.

Partibusz, dizsi

Másnap még reggeliztünk egyet a hotelben, majd fél 10 felé nekiindultunk Bangkok felé. Ezt az utat is átaludtuk majd lassan elhagytuk Thaiföldet. Ha nem lettem volna beteg, még élveztem is volna. De azért így sem volt rossz.