A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak - ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.

Most hétvégén került sor az első felolvasásomra a már említett, Wallace által szerzett munkahelyen.

Egy általam eddig nem ismert, középiskolai angol nyelvkönyv szövegeit kell rögzíteni, olykor párbeszédes formában, több szereplővel, de miután ez több ember egyidejű részvételét igényli, amit most valamiért nem szerveztek meg, egyelőre csak a leckék anyagát kitevő leírós bekezdések közül került néhány terítékre.

Soha nem csináltam eddig hasonlót, és meg kell mondjam, elég fárasztó munka. Az újdonság felett érzett kezdeti izgalom hamar csillapodott, amikor már a sokadig szövegnek álltunk neki, pihenés nélkül. A szám egyre inkább kiszáradt, s erősen untam is a dolgot.
Nem egy álommeló, azt el kell ismerni, de legalább jól fizet, kp-ben, azonnali elszámolással. A kifizetett négy órát viszont egy az egyben le is kellett dolgozni, szusszanás nélkül, s nem könyörültek rajtam, amíg le nem telt a teljes idő. Jó, persze érthető. Azt nem tudom egyelőre, hogy bérlik-e a helyet vagy saját, de a technikus munkabérét is ki kell fizetni, szóval nem hibáztatom őket miatta.

Bakiztam nem egyszer, nem kétszer. Bár igyekeztem koncentrálni, s szépen hangsúlyozni, az olvasási versenyeken már általános iskolában sem szerepeltem a legjobbak között. Szerencsére ilyen esetekben elég volt az adott bekezdéseket újra rögzíteni, nem vetették fel újra az egész szöveget.

Ígéretükhöz híven háztól-házig szállítottak, s amennyire meg tudom állapítani, egészen professzionálisan zajlott a munkafolyamat. Ettől függetlenül a jövőben nem nagyon fogok kardoskodni a hasonló lehetőségekért, mert tényleg fárasztó meló. Persze vannak ennél sokkal rosszabbak is, de ha elhagyom Wuhant, szerintem a jövőben nem fogom ezzel keresni a kenyerem.