Kínában az étkezés nem egy költséges mutatvány. Persze, ez nagyban függ az ember igényeitől, s méregdrágán megoldani sem bonyolult. Ugyanakkor tény, hogy a legnagyobb és leggazdagabb városokban is bőségesen találni kifejezetten kedvező áron operáló helyszíneket.
Az utcai kifőzdék Keleten mindenfelé tömegesen vannak jelen, Kína ebben pláne hogy nem kivétel. Ők rendszerint 1-2 termékre specializálódnak, amit aztán szabad ég alatt, a kis odagurgatható tűzhelyük segítségével készítenek el. Frissen. Az ANTSZ ellenőrei egész biztosan bezáratnák az összeset, de nekem személy szerint még soha nem lett semmi bajom az ilyen csemegéktől. Az óriási láng minden kínai tűzhely sajátja, s ez feltehetően sok dolgon segít, no meg az árusok sem a maguk ellenségei, s nincs ellenükre, ha a kliensek visszajárnak.
Egy fokkal magasabb színvonalat képviselnek a beülős helyek, zárt, belső konyhával. Ezek legolcsóbb verzióiban általában kész menü van, amiből aztán kedvére válogathat a betévedő vásárló.
Ilyenek a környező kisebb utcák. Boltok, kereskedelem, kaja mindenfelé.
A shenzheni lakásunk közelében is temérdek kajálós lehetőség akad. Utcai árusok is, grillezős helyek is, s a már emlegetett nagyon egyszerű beülős helyek szintúgy. A lamianesről már megemlékeztem korábban, azóta is elég sűrűn fel szoktunk tűnni náluk.
Ma egy kis menüs helyen ettünk. Férjem kívánta meg, s miért ne. Az én adagom 8, az övé, a több hús miatt 10 yuanbe fájt. az adag meg bőven laktat.
Olcsó, de ízletes táplálék. Fenn 8, lenn 10 helyi pénzért.
