Tegnap megvettem a repjegyeket, eszerint szeptember 2-án indulunk útnak, elsőként Moszkva, majd onnan a kazah főváros, Asztana felé, hogy aztán onnan már közvetlenül Urumcsiba röppenjünk tova.
Férjem (immár az itthoni külvilág felé is az) vízumát nem sikerült elintézni a sulis papírokkal, de már nem akadok fenn ilyesmin. Szerencsére volt mód számára egy éves, többszöri belépésre jogosító engedélyt szerezni önállóan is, így természetesen ő is velem tart. Kéthavonta sajnos majd át kell ruccanni Kazahsztánba, de majd abszolváljuk a kihívást.
A fenti felvezetés meg a korábban vázolt dolgok miatt teljesen hidegen hagy, hogy az iskolai karrierem miképpen alakul. Október elején kapok három havi fizut tőlük, amivel fedezik a miattuk felmerült költségeket meg még valami pluszt, onnantól meg épp nem érdekel, hogy mi lesz a folytatás - tart, amíg tart.
A céges munka azóta is megbízhatóan fizet, s előreláthatóan csak szeptemberben vagy októberben lesz a következő jelenés, ha minden igaz, Thaiföldön.
Szeptemberben tehát újra beindul a blog is, addig is élvezem a nyár maradékát. Kedves olvasók, tegyetek ti is így!
