A júniusi xinjiangi kiruccanásomnak hála, az akkor elmaradó összesen hat órámat pótolni vagyok kénytelen, s ez a folyamat be is indul már a jövő héten. Ez így azt is jelenti, hogy búcsút mondhatok a páratlan heteken élvezett gyakorlatilag nulla terhelésemnek, a múlt héten volt az utolsó ilyen alkalom, többet már nem lesz.
A jövő (páratlan) héten kapok két extra órát, rá két hétre szintén, s mivel utána már csak egy páros hét marad, arra suvasztanak be még kettőt, tehát azon a héten hat duplaórám is lesz. Xinjiangból visszatérve már csak egy tanítási hét marad, szintén páros hét, aztán meg már csak a hazaút vár.
Jó, szerencsére így sem kell majd megszakadnom, de ilyen az emberi természet, nekem is a saját nyomorom a legfájóbb, de azért igyekszem majd túltenni magam a helyzeten. Különösen, hogy cserébe június elején majdnem három hétig semmi dolgom nem lesz.
Kedden a másik csoport is megírta a tesztet. Hasonlóan az előzőhöz, ez is csak 30 kérdésből állt, s kifejezetten könnyűre sikerült. Majd csak jövő hétre javítom ki, de látatlanul is biztos vagyok benne, hogy a többség még így sem remekelt. Pedig tényleg könnyűre csináltam.
Közben körvonalazódni látszik egy új, jól fizető munka is, de erről egyelőre még nem nyilatkozom többet, amíg nem indul be. Előjáróban csak annyit mondanék, hogy akár karrierváltást is eredményezhet, de egyelőre ne kiabáljuk el.
