A mai napon lezajlott az utolsó két vizsgáztatás is, s ezzel egyúttal véget is ért a félév. Ezt nem kifejezetten bánom, még annak ellenére sem, hogy tényleg egészen kellemesen érzem magam itt még munkanapokon is.
Az öt osztályomból összesen csak 19-en buktak meg, ami egészen elhanyagolható szám. Ez részben betudható a jóindulatomnak is, de nagyrészt inkább annak köszönhető, hogy a vizsgák második felében már tényleg szinte mindenki rendesen felkészült.
Lett egy 100 pontos diákom is, hárman 99, heten pedig 98 pontot szereztek, s még jó sokat voltak 90 pont felett. Alapvetően elégedett vagyok.
Február 22-ig most már pihi van, eltekintve a nyelvsulitól, ahová Malajziáig heti két alkalommal eljárok. Itt az egyetemen még a jövő héten lesz valami élet, aztán nagyjából kiürül a kampusz, bezárnak a menzák, hazamegy mindenki.
A pihenés viszont lehet, hogy rám is fér majd. Kaptam ma ugyanis egy olyan ajánlatot, amire egyszerűen nem lehet nemet mondani. Itt, a kerületünkben egy középiskola keres tanárt a második félévtől heti 12 órában. Közel van, kb. félórás útra, s a jövedelmezés több, mint mesés lenne.
Egyelőre sajnos még nem biztos, mert nem én vagyok az egyedüli jelentkező, bár az elküldött dokumentumokkal nagyon is elégedettek voltak. Problematikusabb dolog, hogy erősen lutri, mennyire ütközne a dolog az itteni óráimmal, de mutatnak némi rugalmasságot ezen a téren.
Mindenesetre, ha összejön, a két sulival és a nyelvsulival összesen csaknem havi hétszámjegyű fizum lenne forintban. Még így is csak 18x45 + 12x40 perc érdemi munkával.
Meglátjuk, de reméljük a legjobbakat.