A napokban a Carrefourban megfordulva sikeresen beszereztünk egy jó adag nyugati ízű pékárut. A legnagyobb örömömre.

Akadt mellé egy kevéske bacon is, ami szintén jól tud jönni normális felvágottak hiányában. Volt azonban a baconok mellett még valami. Valami szokatlan. Szalámi! Mi több, magyar szalámi! Vagy legalábbis ez a fantázianeve. Mindenesetre a Yurun forgalmazza, s Beretta márkájú. Ízre finom.

November felé közeledve már időszerű, ennek ellenére sem tesz túl boldoggá. A jelek szerint ez az utolsó nyárias hétvége. Az utána várható 20 fokok is kellemesek még, s az otthoni hidegekre való tekintettel panaszkodni sem szeretnék, de azért akkor sem örvendetes.

A

A valóban nem kicsi, négy oldalról, illetve helyenként alagút formájában alulról körbejárható, megtekinthető tengeri akvárium a hely legmutatósabb része.

Az egyik oldalán került kialakításra a bemutatók helyszíne, néhány sornyi ülőhellyel. A videó is itt készült, a műsor elején, amikor még csak a vízi lények bukkantak fel, búvár és sellők nem, viszont a zene már felhívásként szolgált keringőre az élelmesebb példányoknak, miután az előadás során etetés zajlik.

Ma nyakunkba vettük a várost és elmotoroztunk az Optics Walley térre, majd onnan tömegközlekedéssel (pár megálló erejéig metróval, majd egy keveset trolival) eljutottunk Wuhan egyik legnépszerűbb helyére, a Keleti-tóhoz. 

Miután Hubei központi részén lépten-nyomon tavak vannak, így ez önmagában nem hozna lázba, még akkor sem, ha a szóban forgó állóvíz állítólag a legnagyobb városi tó Kínában. Víz, nagy, aztán jólvan.
A tó egyik partján van viszont a Sea World névre hallgató akvárium, mindenféle jósággal, s emiatt kerültünk ma mi is errefelé.

A létesítmény az egyike a Wuhanban lévő két hasonló vizes állatkertnek, a kettő közül a régebbi, s eképp a jelentősen lerobbantabb is, bár épp újítják.
A másik a Jangce túlpartján, Hankouban van valahol, eképpen hosszabb utazással járt volna a megközelítése, no meg többért is mérték volna a belépőt.

Az állatkerthez képest nerm volt így sem olcsó, legalábbis helyi viszonyok között. A felnőtt jegy mintegy 4000 fortintnyi yuant kóstált, a diákoknak feléért mérik.

Noha nem volt kifejezetten nagy hely, cirka 3 órába telt, mire végigértünk. Igaz, nem kapkodtunk, s végignéztünk két előadást is. Nem Kínában lennénk, ha nem járna performansz az állatbemutatós helyeken, bár a fókákkal másutt is szeretnek fellépni.

A hely legfőbb látványossága a bazi nagy tengeri akvárium volt, ahol alagutakban, az állatok alatt mászkálhatott és bámulhatott a néző. Baromi nagy halak, kisebb cápák, óriási teknősök, ráják, mindenféle lények úszkáltak vadító bőségben.

A kisebb akváriumok fajtaspecifikusak voltak, nekem leginkább a medúzás terem jött be, legalább 7-8 helyen lévő állatokkal, de látványosak voltak a déltengeri korallok a közöttük úszkáló bohóchalakkal is.

Az emlősöket három fóka képviselte, akik, mint ahogy arra már céloztam, produkálják is magukat, kb. minden másfél órában egy negyed óra erejéig.
A másik előadás a nagy akváriumban zajlott. A beúszó búvár némi táplálék segítségével maga köré gyűjtött az ottani lényekből, s egy rájával, egy teknőssel meg egy nála nagyobb hallal úszkált beléjük karolva.

Ezzel azonban még nem volt vége, mert ahogy lelécelt a búvár, megjelent három sellőnek öltöztetett, europid fehérnép a medencében. Leginkább huszadrangú orosz/ukrán műúszóknak tűntek, akik aránylag koordináltan csapkodták az uszonyaikat és úszkáltak fel és alá. Illetve integettek nekünk bőszen, mivel az első sorból vizslattuk az előadást, s látszólag örültek a waiguoreneknek. 

Nagyon tetszett a hely, tartalmas volt. A létesítményre ráfér a felújítás, de a jelek szerint ez folyamatban is van. Ha erre vetődtök, megér egy vizitet. Én örülök, hogy nem hagytam ki.

Galéria alant.

Valamikor múlt héten lettem figyelmes arra motorozás közben, hogy a kampusztól vagy 5 percre egy mekis oszlop hever az úton, még felállításra várva. Kialakulófélben lévő étteremnek ugyan nem láttam nyomát, de sejthető volt, hogy készülnek valamire.

Aztán ma, ismételten arrafelé gurulva már kész gyorsétterem fogadta a nagyérdeműt. Hiába, no, egyre jobban eléri ezt a környéket is a fejlődés. Lassan Carrefour vagy Auchan is nyílhatna. Vagy legalább egy nyugati cikkeket is tartó pékség. 

Elkezdtem körüljárni a lehetőségeket, hogy valami érdekesebb dolog is történjen velünk itt Wuhanban. 

Férjem még sosem látott pandát, így adott, hogy meg kéne nézni egyet. Miután a wuhani állatkertben jártam már két éve, így ezt passzolom, viszont még a zimankó beállta előtt elugrunk a szomszédos tartományszékhely, Changsha hasonló műintézményébe.

Most hétvégén viszont maradunk itt, de benézünk a Sea World fantázianevű akváriumba, ahol állítólag hasonlóan csudajó dolgokat lehet megnézni. Még sosem jártam ilyen helyen, majd kiderül, milyen lesz, de mindenesetre várom.

Valamelyik hétvégén Xiangyangba is el akarok menni. Ez egy pár százezres városka a tartományunkban, eredeti, megmaradt városfaldarabokkal. A szintén hubeii Jingzhou városfala híresebb, s hosszabb is, de replika, szóval hidegen hagy.

Egyelőre ezek a tervek. Amik egészen biztosan meg is fognak valósulni. Csak végre kapjam vissza az útlevelem, hogy szabadon vonatozgathassak. Ha minden igaz, jövő szerda felé erre is sor kerül.