A részletek még kidolgozásra várnak, így egyelőre csak nagyon nagy vonalakban írom le az előzetes terveket. 
Mint írtam, Borneó szigetére indulunk majd el, s ott Kota Kinabalu (KK) repterét használjuk a ki- és bejutáshoz.

Borneón három ország osztozik: Malajzia (én ide érkezem), Brunei és Indonézia. A maláj részek két tartományt takarnak, Sarawak-t és Sabah-t. KK Sabah székhelye, itt és a környéken durván egy hetet szándékozom eltölteni. Sabah-ból Sarawak-ba jutni szárazföldön csak Brunein keresztül lehet, de ha nem így lenne, akkor sem hagynám ki, hogy futólag bekukkantsak a kis olajszultánság világába.

A fentiekből megfejthető, hogy Sarawak-ba is elmennék, s a székhely, Kuching meg a környék is biztosan elvisz egy hetet.

Sarawak-ból két irányba folytatódhat a történet. Vagy azonnal vissza Sabah-ba, vagy előtte délnek bekukkantás Indonéziába.
Malajzia és Brunei vízummentes, Indonézia azonban a közelmúltig nem volt az. Szerencsére kezdenek normalizálódni, s egyre több ország számára elérhető a szabad beutazás, de hogy ne legyen az élet fenékig tejföl, csak néhány kijelölt határátkelőhelyen keresztül. Borneói nincs köztük.

Nem szívesen fizetek vízumot, különösen, hogy az erre való (egy főnek) 25 USD a szemléltetés kedvéért elég majdnem öt napnyi hosteles szállásra KK-ban (kettőnknek, kétágyas szoba, reggelivel).

No, az indonézek sem akarják ezt így hagyni örökké, s a tájékoztatásuk szerint jövőre bevezetik az összes határátkelőhelyen a vízummentes belépési lehetőséget, a kérdés csak az, hogy mikor. 
Sok esélyt ugyan nem látok rá, hogy az utazásunkig erre sor kerül majd, de ha esetleg mégis, akkor mindenképp érinteni szándékozom Indonéziát is.

A-terv fenn: Sabah-Brunei-Sarawak majd vissza,
B-terv lenn: Sarawak-ból még irány Banjarmasin, Indonézia (ha nem kell vízum)