Időben megérkeztem Moszkvába is, s szerencsére még wifi is van Seremetyevón. Az utazás zökkenőmentes volt idáig, remélem, most már a budapesti géppel sem lesz semmi gond, s elindul időben.

A légitársaságokat és úgy önmagában a repülést többnyire nem a gasztronómia miatt szeretjük, de el kell ismerjem, hogy az oroszok által elénk öntött tápanyag már csaknem finomnak volt nevezhető. Valami tejszínes csirke, tésztával, szinte otthoni ízek. Elégedett vagyok az Aeroflottal eddig. Maradéktalanul.

Az utasok is nyugton voltak. Valamikor vacsi után egy kisded ugyan üvöltött egy fél órán át, de ez volt az összes kellemetlenség. Dajdajozó utastársak nem voltak, de erről mondjuk igyekeztek is tenni. Míg másutt rendszerint megelégszenek azzal, hogy a dohányzást tiltják, itt alkoholizálni is tilos volt a fedélzeten. Nem csak ők nem adtak, de más forrásból származó szeszt sem szabad fogyasztani. Úgy hiszem, voltak kevésbé kellemesebb tapasztalataik, amiért bevezették ezt a szabályozást.

Még cirka három órám van az indulásig, addig pöfékelek, meg gyötröm az internetet. Néha ez is kell. A dohányzó szobát mondjuk nem volt egyszerű megtalálni, jelzés sehol, csak kérdezősködésssel sikerült.

Legközelebb már otthonról. 

Shanghai Pudong repterén használom az ingyenwifit, s kukkantok egy kicsit be a blogra is. Eddig minden menetrendszerűen halad, s fél óra múlva indulunk is Moszkva irányába.

Miután ott is lesz némi időm vacakolni, majd igyekszem onnan is jelentkezni. Ha Oroszország Anyácska is bőkezűen szórja a reptéri népeknek az internetet.

Hamarosan elhagyom a kínai szárazföldet, s néhány órán belül a légteret is. Ez az év Kína itt ér véget.

Kicsivel több mint egy óra múlva jön értem a sofőr, s visznek Wuhanba a reptérre. 
Ha nehezen is, de sikerült belepréselnem minden cuccomat a bőröndbe, azzal együtt, hogy a kézipoggyász is rendesen ki lett tömve. Néhány apróságot, többek közt a laptopot, még el kell pakolni, de az természetesen az utolsó lesz a sorban.

Reméljük, a hazaút során minden rendben alakul, s kis szerencsével talán időben érek Shanghaiba is, s akkor még csinálok pár képet Kína legnagyobb városáról is.
Az internetlefedettségtől függően még előfordulhatok Moszkvából is, de legkésőbb otthonról jelentkezem majd.

Xianninget elhagyom. Kevésbé sajnálom, mint Fengjiet.

Zajlanak az események, most már minden a hazaútról szól. Tegnap sikeresen - némi bonyodalmak árán ugyan - szereztem dollárt a kínai pénzem helyett, s a bőröndömet is úgy 70%-ban bepakoltam.

Ma elindultam még egy utolsót a bevásárlóközpontba, s vettem minden hülyeséget, ami a kezeim közé került. Wokot! Mert hogy olcsó meg szép és mert az otthon kapható az gagyi, de wokot, istenem! Most cipelhetem hazáig. (Rizsfőzőt szerencsére nem vettem.)

Jutott még pár adag szárított rák, mindenféle fűszerek, s jutottak ilyen-olyan olajok (erőspaprika, földimogyoró, szezám, stb.), szóval őszintén bízom benne, hogy beférek a tatyómba, s súlyproblémák sem lesznek.

Zajlik közben az új blog körüli fejlesztgetés is. Zhongguo, azaz Kína névre hallgat majd, s előzetesként itt a leendő fejléc. Menet közben még változhat. 

Nagyjából egy év telt el, mire idén újra eljutottam a tavalyi kínai élőhelyemre, Fengjiebe. A törzsolvasók már nagyon jól ismerhetik a járást, hiszen egy évig többnyire másról sem írtam, csak az ottani benyomásaimról.

Azzal sem mondok újat, hogy Fengjie nem kimondottan nagyvilági vagy épp fejlett szeglete Kínának, ezzel együtt is el kell ismernem, a kimaradt egy év alatt sok dolog változott. Mint az Kínában elég jellegzetes, az építkezések Fengjiet sem kerülték el, azonban más helyekkel ellentétben a hegyi városkában ez kicsit sajátságosan alakul.

Írtam már akkoriban is, hogy a gátépítés miatt Fengjie is költözni kényszerült: ma az eredeti - mostanra víz alatti - helyszíntől nyolc kilométerrel nyugatra, s a tengerszinttől is kissé magasabban épült újjá. Ez a tény már az eredeti építkezéseket is nagyban befolyásolta, s a változásokat is meghatározza.

Fengjieben nem nagyon akad szabad építési terület - a domborzat miatt eleve teraszosan került kialakításra a város. Miután egy hegyoldalon fekszik, a sík területek létrehozása komoly földmunkákat igényelt, nagyban megdrágítva a beruházásokat, s egyúttal arra ösztönözve a kivitelezőket, hogy minden elérhető földdarabot hasznosítsanak, lehetőség szerint minél magasabb épületeket rájuk emelve.

A városban így is elfogyott már szinte minden alkalmas terület, így aztán vagy a központtól lényegesen távolabb építkeznek (mely ingatlanok értelemszerűen kevésbé vannak jó helyen), vagy megragadják az utolsó szalmaszálakat is, s a folyópartot veszik célba, s nyernek további területeket némi feltöltéssel.

Ez utóbbit alkalmazták az új kivezető út építéséhez is, s ez zajlik a part szinte teljes hosszában mindenütt.
A belváros még méglévő, szabad területeire is épülnek bőszen, s a tavaly még csak épphogy folyamatban lévő beruházások már vagy elkészültek, vagy gőzerővel zajlanak.

Az épülő Fengjie képei magyarázatokkal alant.

Fengjie belvárosának egy még parlagon lévő részén épültek első érkezésem idején, 2012. augusztusában (fenn),
az építkezés így nézett ki 2013. nyarán - hátul a fenti képen még épülő házak, elől az új építkezés (lenn)

Most ez a hely így fest a parttól, a legkorábban elkészült épülettől távolodó sorrendben.

Nézzük meg még egyszer ezt a képet, ezúttal a jobb alsó, az út melletti meredek szakaszra koncentrálva.

Mint itt látható, némi földmunkát követően mostanra ide is elkezdtek beszuszakolni valamit.

Végezetül még néhány kép, amikhez nem találtam korábbi verziót.

Ez is eljött, ez az utolsó hetem most Kínában.

Ma reggel megkaptam a hátralévő kifizetések maradékát is. Holnap bankolás és pénzváltás a program, hátra van még egy nagyobb bevásárlás, s ezen kívül már csak össze kell pakolnom, s várnom a szombatot.

A suli bonyolítja le a wuhani reptérre való eljutásom, így arra sem lesz gond. Menetrend szerint szombaton 17:05-kor szállunk fel Shanghai Pudong felé, s 18:40-re érünk oda.

Shanghaiban aztán egy nagyobb pihenő lesz (amennyiben nem késik a belföldi járat, ellenkező esetben csak kisebb lesz az a pihenő), s vasárnap, hajnali 1:40-kor indulok el Moszkvába.
Nyugat felé repülök majd, így az idő csalóka, de moszkvai idő szerint 7:20-kor már oda is érünk a tervek szerint, s onnan pedig 11:20-kor megy a gép Budapestre, hogy aztán a magyar időzóna szerint délben landolhasson is Ferihegyen.

Ez a terv. Reméljük nagyon nem borul, vagy ha már muszáj, akkor nagyon borul, s némi kárpótlással kezdem újra a hazai életem.