Az elmúlt időszak kunmingi és kantoni eseményeinek köszönhetően immár komolyan megerősítették a vasútállomások védelmét.
A muszlim szélsőségesek kaszabolásait ehhez hasonló katonák hivatottak megállítani, jól láthatóan nem játékfegyverekkel vannak felszerelve.

Ha már vonatozgattam tegnap, akkor itt az ideje pár kép megosztásának. Ez az első alkalom, hogy "G" és "D" vonatokkal utaztam, a "G" igencsak megnyerőnek bizonyult.
A már emlegetett digitális kijelző folyamatosan tájékoztatást nyújtott a szerelvény sebességéről, így tudom, hogy a csúcson 305 km/h-val száguldoztunk. Miután első ízben ültem ilyen vonatra, így nem tudom, ez-e az általában alkalmazott maximum, vagy csak a rövid távnak volt betudható ez a limit, de meggyőzően sebes volt. Xianningbei és Wuhan között a távot mindössze 23 perc alatt tettük meg, úgy, hogy az utolsó pár percben már csak 50 km/h-s tempóban gördültünk be az állomásra.

A Wuhan és Nanchang közötti, "D" vonattal megtett táv sebességét nem tudom, itt ugyanis nem mutatták. Ez utóbbi vonat sem volt rossz, bár a "C" és "G" jobban néz ki.

A terveknek megfelelően eljutottam Jiangxi tartományba. "G" vonattal Wuhan, majd "D" vonattal Nanchang felé vettem az irányt, ahonnan egy kis buszozással a címben szereplő településre érkeztem meg fél hét előtt nem sokkal.

Kellemes szálláshelyre hoztak, majd azonnal útra is keltünk vacsorázni a kollégával és az itteni cég embereivel.

A kolléga az egyetlen, aki ismeri a hátteremet, mások előtt ezúttal - a várakozásoknak megfelelően - az aktuális legenda szerint borszakértőként jeleskedhetek, ráadásul franciaként. Holnap csatlakozik még köreinkhez egy mexikói srác is (nagyot röhögnék, ha Javier lenne az, bár csak szólt volna, tudta, hogy idejövök), este pedig megvalósul a borpromóciós parti is.

Ilyen jóságokat szolgáltak fel a vacsin. A jiangxii konyha határozottan nekem valóbb, mint ahogy odaát, Hubeiben főznek.

Holnap reggel vonatra szállok, s egy wuhani vonatos, majd egy nanchangi buszra való átszállás után estére Jingdezhenben leszek.

Valamikor hétfőn estefelé érek vissza, maga a muri vasárnap este lesz mintegy két óra hosszan. A lehetőségekhez mérten igyekszem majd kicsit körbenézni, s ha megfelelő lesz az internethez való hozzáférés, akkor már hazaérkezés előtt bejegyzésekkel szórakoztatni a nagyérdeműt. 

Íme, egy térkép, hogy a Kínát kevésbé ismerők is el tudják helyezni az utazást.

A Xianning, B Wuhan, C Nanchang, D Jingdezhen. A gugli közúton jelzi az utat, így inkább csak tájékoztató jellegű

Az év végi dömping óta nem kerültek szóba a nagyvárosi tömegközlekedés eme nagyszerű remekei, de miután Kínáról beszélünk, így gondolom az olvasók már nem lepődnek meg azon, hogy az eltelt néhány hónap sem telt események nélkül.

Új játékos is színre lépett a szomszédos Hunan tartomány székhelyének, Changshanak a személyében. A kettes számra hallgató vonalat április 29-én adták át, az egyes építése folyamatban van.

Szerény mértékben, mindössze egy megálló erejéig, de tovább fúrták Shanghaiban a 12-es vonalat, a belváros sűrű hálózata miatt ez azonban egyúttal egy újabb átszállási kapcsolatot is jelent. Május 10-én avatták fel a hosszítást.

Április 30-án a délnyugat-kínai Kunming hálózata is tovább bővült, a kettes vonal első darabja debütált, egyelőre az egyes vonal részeként működik a vonal északi szárnyának elkészültéig.

A java csak ezután jön, a tervek szerint idén még ez várható:

Ningbo -- 1-es vonal (21.1 km, 20 állomás) - új metró!

Beijing -- 7-es vonal (23.7 km, 21 állomás)

Beijing -- 14-es vonal keleti része (15.8 km, 12 állomás)

Beijing -- 6-os vonal 2. szakasz (12.6 km, 8 állomás)

Beijing -- 15-ös vonal nyugati része (10 km, 7 állomás)

Chengdu -- 2-es vonal keleti része (10.5 km, 6 állomás)

Dalian -- 1-es vonal 1. szakasz (17.7 km, 15 állomás)

Dalian -- 2-es vonal 1. szakasz (20.7 km, 17 állomás)

Hangzhou -- 2-es vonal délkeleti része (18 km, 13 állomás)

Nanjing -- 3-as vonal (44.8 km, 29 állomás)

Nanjing -- 10-es vonal 1. szakasz (16.2 km, 10 állomás)

Nanjing -- reptéri vonal (34.9 km, 8 állomás)

Nanjing -- Ningtian Intercity (44.5 km, 17 állomás)

Shanghai -- 12-es vonal nyugati része (22.8 km, 17 állomás)

Shanghai -- 13-as vonal 1. szakasz (16.4 km, 14 állomás)

Wuxi -- 1-es vonal 1. szakasz (24.8 km, 24 állomás) - új metró!

Wuxi -- 2-es vonal 1. szakasz (26.1 km, 22 állomás)

Wuhan -- 1-es vonal 3. szakasz (5.6 km, 3 állomás)

Wuhan -- 4-es vonal 2. szakasz (16.8 km, 13 állomás)

Xi'an -- 2-es vonal déli része (6 km, 4 állomás)

Hongkong -- Island Line nyugati része (3 km, 3 állomás)

Chongqing -- 6-os vonal 2. szakasz déli része (11.4 km, 4 állomás)

Chongqing -- 1-es vonal nyugati része (1.9 km, 1 állomás)

Chongqing --  6-os vonal, az első szakasz maradéka (4.7 km, 4 állomás)

Chongqing -- 2-es vonal déli része (12.1 km, 7 állomás)

Ma lezajlott az utolsó két órám, innentől már csak vizsgáztatok. Ha minden igaz, a hazaút előtt még 2-3 hét pihenés is lesz mindenféle óra vagy vizsga nélkül, de ez már csak a bónusz.

Egy vizsga már le is zajlott szerdán a turizmusos diákok felével. Nekik azért kellett ennyire előrehozni, mert a jövő héten már útra kelnek szakmai gyakorlatra, s nem is kerülnek elő szeptemberig.

A hat leányzó minden probléma nélkül megfelelt az amúgy is meglehetősen könnyű vizsgán, még a leggyengébb, láthatóan nem felkészült, de saját kútfőből gond nélkül teljesítő lányka is 83 ponttal lett honorálva a maximális 100-ból. Egyikük, az amúgy nem különösebben erős angoltudású Chen Xi 97 pontig vitte, rajta egyértelműen érződött, hogy alaposan felkészült.

A vizsga amúgy ezúttal nagyon is illeszkedik az itteni tanítási módszerekhez, így tényleg egyszerűen abszolválható. 10 témakört osztottam ki, ebből húznak egyet véletlenszerűen a vizsgán, s aztán arról kell három percen át beszélniük. Ez így annyit tesz, hogy előzőleg kidolgozhatják, majd bemagolhatják a tételeket, nem igényel semmiféle emberi gondolkodást. Mint megjegyeztem - nagy derültséget okozva az egyik osztály körében -, akár egy majom is képes rá, mert nem kell gondolkodni.

Egyik-másik osztály amúgy nagyon tart a vizsgától még így is, sokallták a 10 tételt meg a három percet, de hát azért ennyi egy főiskolai diáktól nagyon-nagyon minimumként is elvárható. Amúgy nem féltem őket, aki ezen nem megy át, az tényleg csakis magának köszönheti.

Az éttermek és a sörkert után újra itt virágelvtárs, aki ezúttal a karaoke világáról írt lényegre törő beszámolót. A blogon esett már szó a KTV-ről néhányszor, a saját élményeim azonban már csak a nememből kifolyólag sem lehettek ennyire pajzánok, mint vendégszerzőnk nudizmussal fűszerezett éjszakai dajdajozásai. De a részleteket inkább tőle.

____________________________________________________

Hogyan szórakoznak a kínaiak? - KTV

Bár sajnos a sörös poszt nem volt olyan népszerű, de legalább nekem tetszett. Viszont a folytatás, ahogy ígértem, nem maradhat el. Egy olyan helyről írok, ahol már sok éjszaka otthagytam a hangszálaimat. Íme.

Kínában minden kétséget kizáróan az egyik legnépszerűbb szórakozási forma a karaoké. Enélkül ez az ország régesrég romba dőlt volna, demográfiai katasztrófa és öngyilkossághullám fenyegetné a lakosság 40 év alatti hányadát, a munkamorál töredékére esne és a gyűlölt Japánba vagy a még inkább karaokéőrült Fülöp-szigetekre kellene menekülni a túlélésért.

Maga a karaoké a 80-as évek körül tört be Japán mintára Hong-kongon keresztül először a két nagyvárosba, Pekingbe és az akkor különösen züllött Shanghaiba (Ajánlott olvasmány: Mian Mian – Candy. Az nyolvanas-kilencvenes évek Shanghai-a és őrületes tempóban benépesülő Shenzhenje regényformában. Kínában tiltott könyv.)

A Karaoke (卡拉OK） kifejezést felváltotta a népszerű KTV szó, amit a kínaiak angolosan betűzve ejtenek ki. Maga az aktivitás a 唱歌 (changge - “énekelni dalt”) illetve a 唱K (chang K - “énekelni a K-ba”) neveket kapta.

Hogyan is néz ki egy kínai karaoké?

Egyből eltér az Európában ismert színpadi formától. Külön szobák vannak, általában 3 kategóriában (mini, közép, nagy), amihez elit helyeken hozzájön az “elnöki” szoba, ami mindenhol drágán kárpitozott fotelekkel és aranyszínű bútorokkal jár.

Már közepesebb kategóriájú helyeken is külön WC szokott járni a szobákhoz.
Pár jellemző pont:

Mindenhol felszolgálók tömbkelege várja a népet, a szobából egy gombnyomás és meg is jelenik, de folyamatosan ellenőrzi, hogy kell-e még ital, van-e üres üveg, nincs-e szexuális tevékenység, stb.

Egy vagy több komputer van a szobákban, ahol több ezer kínai és külföldi szám közül lehet érintéssel választani.

Az alkoholválaszték széles, sokszorosa a bolti áraknak, de ahogy már említettem, itt is fontos az arc, tehát whiskey-t és rekesz Heineken-t kérnek ki indulásnak.
Minimum két mikrofon jár minden szobába, a hangerő mindenképp fejfájást okoz következő reggel, ha az alkohol vagy a dohányfüst nem volt elég.
Maga az éneklés is rendkívül magányos tevékenység számukra, általában egy énekel a kanapén ücsörögve, a többi beszélget vagy kockázik (lásd a sörkertes posztot).
Mindenhol van étel, sokszor egy menüben jár egy tál gyümölcs, szotyi, meg egy rekesz sör.

További apróságok

A KTV-ben virágzik a prostitúció. Ha valaki nőkkel, vagy látványosan csak haverokkal énekelni megy, fel sem tűnhet, bár mindenki tudja. Az első, hogy ha csak férfi van a társaságban, felajánlják a hölgytársaságot (DJ公主 – gongzhu, azaz hercegnő). Óradíjas, az alapfeladata a vendégek által kért dalok kiválasztása, vendégekkel éneklés, és az ital folyamatos utántöltése, hogy igyanak csak még többet. Tapogatni szabad. Van ahol ez ennyiben kimerül, de sokszor megadják az árat a “további szolgáltatásokhoz” is... Az éneklés innentől akár meztelenül is folytatódhat. (Erről találtam pikáns képeket, de ez nem az a blog kérem.)

Emellett az éjszaka közepén megjelenik egy idősebb hölgy is, aki bevezet 3-15 hölgyet a szobába, akik sorban állnak, majd közülük lehet választani, pénztárcához mérten. Igen, azért.

Miért jó a karaoké?

Kína a félmilliárd énekes országa. Mindenki tud énekelni, vagyis hogy azt hiszi. A karaokéból évente kinő annyi
tehetség amennyi ellátja az összes csatorna összes tehetségkutatóját, a végén híres is lesz bőven, egy-egy slágerre vagy haknira biztosan.

De nem ezért mennek. Mivel a zenei ízlésük korlátolt (70% pop, 20% diszkó, 10% egyéb), nem kulturális élményért mennek nagyrészt. A karaoké – legalább is saját bevallásuk szerint – a feszültség levezetésének a legjobb módja. Tehát a bevezetőben leírt “függésnek” ez az oka.

Többen mondták, hogy csak ki akarják üvölteni a lelki bánataikat, a munkahelyi nyomást,
a felelősséget, utána jobb lesz. Persze közben esznek, isznak, ismerkednek, vagy kihasználják a teljeskörű szolgáltatások előnyeit...

Javier említette a napokban, hogy talált egy nagyon jó nyugati éttermet a belvárosban, s mivel elmondása alapján egészen finom pizzájuk is van, így ma én is betértem hozzájuk.

A hely nem okozott csalódást, tényleg kellemes vacsorát töltöttem el. Remek konyha, s valóban autentikus nyugati ízek, ez már igencsak hiányzott.

A tényleg kimondottan gusztusos és remek pizzáért, a sajnos nem annyira jó választásnak bizonyult levesért, s az előre nem tervezett, de nagyon ellenállhatatlan (sajnos az étlap tele volt képekkel) fagyiért összesen fizettem 60 yuant, ami itteni mércével nézve nem olyan kevés, de megérte.

Különösen ha azt veszem alapul, hogy otthon mit kaptam volna ennyiért, pláne egy hasonlóan kellemes helyen.

Nem túl egzotikus, de attól még guszta képek a galériában.