Egyszer már írtam róla, amikor átadták, de az elég szegényes bejegyzés lett, ráadásul a képek is elmaradtak. Legutóbb, amikor Wenzhouba repültem doktorosdit játszani, eredetileg ezt a vasutat akartam igénybe venni, de pechemre a kora délutáni menetrend elég foghíjas, így maradt a busz.

Viszont, miután Xianningdong (Xianning-Kelet) állomásig eljutottam akkor, így azért magáról a megállóról készült pár kép.
Péntek reggel aztán Xianningnanról (Xianning-Dél) indultam el a vonattal, s ezúttal éber is voltam.

A vonal itteni végállomása, Xianningnan nagyon közel van a sulihoz, a hatos busszal csak három megálló, gyalog kb. 10 perc. A vasútállomást még nem sikerült tökéletesen integrálni a környezetbe, miképp az a képeken is jól látható, de Kínában ez többnyire rövid idő kérdése.

Kicsit azért bóbiskoltam is a szerelvényen, így elsőre kicsit meglepett, amikor kinyitva a szemem a kijelzőn megjelent a sebességünk. Noha utaztam már ilyen vonatokon (többek közt Hainanon, Haikou és Sanya közt is hasonló kocsik járnak), erről elfeledkeztem. A kiírás szerint épp 259 km/h-val robogtunk, amit nagyjából tartottunk is Wuhan belterületéig, ahol már csak 100 km/h lehet a megengedett max., mivel 98-99 km/h-val haladtunk csak.

A vonat nagyon gyors és kényelmes, a lábterek hatalmasak. Ez utóbbi dolog titkára kíváncsi lennék. Kínában ugyanis a távolsági buszokon is gond nélkül elfér az ember lába, még az ilyen magasra nőtt fehérnépeké is, mint amilyen én vagyok. A helyzetet a magyar oldal számára tovább súlyosbítja, hogy a helyiek aprók, ergo ők kis túlzással még rúgkapálhatnak is könnyedén az előttük lévő utas támlájának érintése nélkül.

Szeretem a kínai vasutat. Messze a legjobb és legbízhatóbb az életem során kipróbált konkurenseivel összevetve.

Képek a galériában, feliratokkal. Pinnokkiobarát verzió itt.