Pár hete már annak, hogy Xianningben az egyik pékségben egészen ehető ízű kenyérre bukkantam. Nem teljesen az igazi, ha őszinte akarok lenni, meglehetősen hitvány, de valóban nem édes. Állagra az otthoni toasztkenyerekre hajaz, szóval nem egy ropogós, ínycsiklandozó darab, ellenben tényleg fogyasztható. Azóta ezt vásárolom bőszen.

A múltkori véradás folyományaként a véradó-igazolvány mellé megdobtak egy mágnescsíkos kártyával is, rajta 50 yuannyi pénzzel, amit a belvárosi nagy bevásárlóközpontban lehet elverni. Tegnap el is indultam, hogy majd jól elherdálom. Eredetileg valamiféle sajtot szerettem volna venni, de aztán olyat láttam, amit legutoljára Kínában a sanyai Nyár Áruházban. Kissé vicces, hogy ennek ennyire kell örülni, de Kínában élve igenis indokoltan csillant fel a szemem a margarin láttán. 
Annyi előnye mindenképp van a kínai létnek, hogy ha errefelé hozzá lehet jutni bármi hasonló cucchoz, akkor az minőségi import. A vaj is francia (ennek megfelelő az ára is), s ez a margarin sem a teszkós, hanem norvég, s aranysárga színű.

Hogy ezt ízben is értékelni tudjam, ahhoz nem vagyok elég sznob, megfelelt volna nekem az otthoni gazdaságos verzió is, de ez a kifinomult skandináv termék is megteszi. Tegnap vacsira így természetesen "vajas" (margarinos, csak gyerekkoromban ezt is így hívtuk, láttam is én akkoriban vajat) kenyeret ettem, s igencsak jól is esett. Sajnos csak így üresen, mert megfelelő felvágottat Xianningben még mindig nem látni, a wuhani szállítmányt meg már régen elfogyasztottam. De nem is kell telhetetlennek lenni, így is remek volt.