Lezajlottak a nagyon rövidre fogott javítási lehetőségek, ezúttal csak a topikos rész volt, a párbeszédes szituációkat hanyagoltam. Tételt sem húztak, én jelöltem ki mindenkinek egyet-egyet. Az óráimat nem sűrűn látogató, s ezért vizsga nélkül megbuktatott srác már itt értetlenkedett, s arra kapacitált, hogy inkább csak kérdéseket tegyek fel neki. Mintha kívánságműsor lenne. Pótvizsga ide vagy oda, soha nem is foglalkozott a tételekkel.
Az első három lány átment, mindnek megadtam a 60 pontot. Az egyikük egész jó volt, de mivel ide már bukás után jöttek, így a minimumnál nem adtam többet neki sem. Szerintem így volt fair.
A most harmadik esélyét kapó másik lány (talán emlékeztek rá, az első alkalommal lágyszívű voltam, s az első két buktatott delikvensnek adtam még egy lehetőséget, ahol a szóban forgó diák csalni próbált) ezúttal sem remekelt, úgyhogy őt nem tudtam átengedni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam a múltkori akciója után.
A srác kb. két mondatot nyökögött össze, s érezhetően köze nem volt semmihez. A három perc leteltét sem vártam meg, nem volt értelme. Érte sem vérzik a szívem.
Ma talán kicsit gonosz hangulatban vagyok, de szerintem megérdemelten buktak mindketten. Én ezt a pótvizsgát sem adtam volna meg nekik lehetőségként (ennek a kettőnek semmiképp), de erről nem én döntök. Mindenesetre nagyon nem érdekelhette őket a dolog, mert ezúttal sem törték össze magukat. Így jártak.