KL-ben nem sokat időztem. Dacára annak, hogy nem voltam harapós kedvemben, a városnak sikerült nem a legkedvezőbb benyomást keltenie. A melakkai busz valahol a központtól távol, de városi vasút közelében tett le, egy megállónyira a vonal végétől. Kisebb fajta csomópontnak nevezhető helyen, így aztán nem volt eléggé egyszerű elnavigálnom magam a megfelelő irányba.

Az hamar kiderült, hogy Penang felé nem innen mennek a buszok, hanem egy másik állomásról. Kínai és tamil segéderő nélkül csak a helyi maláj arcokra hagyatkozhattam, akik, ha képesnek is bizonyultak némi kommunikációra, össze-vissza beszéltek, leginkább mindenki mást mondott. Feliratok nem segítettek, minden malájul volt.

Végül elirányítottak egy helyre, ami tévesnek bizonyult, de szerencsére onnan már csak két megállót kellett metrózni, hogy odaérjek, ahova kell. Az buszállomás megint egy káosz volt. Eleve három embert kellett megkérdezzek már ahhoz is, hogy megtudjam, mégis hol van, mert természetesen ezt sem igazán jelezték értelmesen. Hogy nem én vagyok a hülye, azt eleve sejtettem, mert máskülönben elég jól tájékozódom, de ez megerősítést nyert abban is, hogy nekem kellett útbaigazítanom két külföldit is, s még párat láttam kóvályogni rajtuk kívül.

A tömböt megtalálva újabb kálvária jött. Nem vagyok szakértője a maláj állomásépítészetnek, s lehet hogy praktikus okok húzódnak a háttérben, de ennek bizonyításáig szívesen döngölném földbe a fejét annak, aki kitalálta, hogy a legfelső szintre, teljesen elzárt helyen, egy parkoló mellé rakják a pénztárakat. S mindezt úgy, hogy az alsó két, egyébként normálisnak tűnő szinten semmi utalás nem mutat erre. Természetesen ezt is csak segítséggel sikerült megtalálni, de ebben sem volt sok köszönet. Ahelyett, hogy egyértelműen megmondták volna, hogy hova menjek, inkább az úti cél felől érdeklődtek, meg jegyeket próbáltak rámsózni. Végül egy információs csóka igazított útba, de azért a jegytukmálós kör nélkül ő sem bírta ki. Szerencsére azért kapcsolt, s miután az utazás időpontját illető kérdésére is kitartóan csak a kasszák hollétére voltam kíváncsi, segített.

Penangba érkezésemről itt már írtam, ezt nem ismétlem meg. Miután a határig tartó jegyet megvettem és koccoltam a szállásról, pár órám még maradt körbenézni. Nagyon nem ragadott magával, de ebbe biztosan belejátszott a kevés alvás, s az előző éjszakai bosszankodás is. Alaposabban bejárva valszeg több széppel találkozhattam volna, de Melakka határozottan ígéretesebbnek és vonzóbbnak tűnik. Azóta hallottam olyan infót is, hogy igazán sokminden nincs Penangon, kizárólag az étel. Az állítólag országszerte híres. Indiait ettem, szóval ezt már nem fogom tudni kideríteni...

Penang és Hat Yai között kb. 4-5 óra az út. Előbb a maláj, majd a thai ellenőrzés, a busz felvesz mindkét procedúra után. Hat Yai-ból Krabiba is nagyjából hasonló menetidővel lehet számolni, némi thai szappanoperával fűszerezve, amit a buszon vetítenek. Érteni nyilván nem értettem, de nagyon borzalmasnak tűnt. Martinnal a karakterek milyenségét elemeztük egy darabig, ki gonosz, ki nem. Ez elég könnyen eldönthető volt, de máskülönben követethetetlen volt a sztori. És vagy 15 perces a főcím...

A galéria első fele KL, a közepe Penang, az utolsó pár kép pedig az érkezés Thaiföldre.

_____________________________________________________________________

A képek pótlólagosan jönnek majd, nem akar felmenni semmi jelenleg.
UPDATE: elvileg már vannak képek is.