Szingapúr három nemzetiség otthona, nyomasztó kínai dominancia mellett. A népesség háromnegyedét ők teszik ki, így lényegében kínai városról beszélhetünk. A jelenlétük minden területen meghatározó, a politikai és üzleti életben egyaránt.

A mellettük élő maláj és indiai (főleg tamil) lakosság aránya hozzájuk képest elenyésző, de azért ahhoz elegen vannak, hogy a multikulturalizmus gyökeret verjen, s ritka harmonikus együttélés valósulhasson meg. Bár mind a kínai, mind az indiai diaszpóra híres arról, hogy a helyiektől elkülönülten éli világát a glóbusz távoli szegletein - ez Szingapúrban sincs másképp -, megtanultak békében létezni egymással. Ebben a kormányzatok keze is vastagon benne van, de az eredmény a döntő.

Egy ilyen közegben a kínaiak megdöbbentően nyitottan és nyugatiasan viselkednek, minden az anyaországra jellemző hibájukat levetkőzték. A tudatos társadalomformálás jelei mindenütt megmutatkoznak. Bár szabályszegőket nem látni, egyértelmű jelzések, feliratok terelgetik a jó irányba a lakosságot. Többnyire négy nyelven. A metróperonokon jól kivehető felfestés mutatja, hol kell elhelyezkedni és sorban állni, s megvárni, míg a leszállók elhagyják a szerelvényeket. Táblák figyelmeztetnek a tilosban dohányzásra és a szemetelésre, s a környezet megóvását is nagyon komolyan veszik.

Szingapúr szigetország, zömében egy kis sziget, így a rendelkezésre álló terület kevés, de azt igyekeznek a végletekig hatékonyan hasznosítani. Sok a zöldterület, a növényzet, s még egy elképesztő botanikus kert is fellelhető (erről majd külön). A rendkívül magas népsűrűség ellenére - hisz mégis csak egy nagyvárosról van szó - a közlekedés jól működik, s ebben nagy szerepet játszik a jól kiépített metróhálózat (erről is lesz külön szó) is. Az ünnepekkel járó felfordulást leszámítva az utakon nincsenek dugók, az utazás kényelmes, akárcsak minden aspektusa a szingapúri létnek. 

S hogy akkor mi nem működik mégsem Szingapúrban? Komoly bajok vannak a népesedés területén. A szingapúri asszonykák egyre kevésbé akarnak házasodni és utódokkal megörvendeztetni az országukat, dacára mindennemű kormányzati erőfeszítésnek. Ezen annyira nem kell csodálkozni, a szingapúri GDP az egyik legmagasabb a világon, s a helyiek egyszerűen túl jól élnek. Az öregedő lakosság komoly félelemmel tölti el a vezetőket, akik egészen unorthodox módon további egymillió fővel akarják növelni a lakosságot 2030-ig, a problémát kezelendő. Helyi szaporulat híján főleg bevándorlást elősegítő intézkedésekkel szeretnék ezt elérni, s ez az ötlet nem is nyeri el minden helyi tetszését.

A tenger feltöltésével valamelyest még növelhető az ország területe, de közel vannak a maximumhoz, s a kérdés más jellegű megoldása csak elodázható, de előbb-utóbb szembe kell vele nézni.

Szingapúr nem tökéletes, de még a hibáival együtt is nagyon közel jár ehhez az állapothoz.