Immár március van, úgyhogy a korábban ígérteknek megfelelően következzenek az eltelt két hónap legérdekesebb keresőszavai.

---

Egyik-másik esetében továbbra is kissé tanácstalanul nézek ki a fejemből. Na, nem önnön szépségük miatt - noha ez sem lebecsülendő, sőt -, hanem inkább hogy ezeket a gugliba pötyögve miként találnak rám.

---

A nyertesek:

---

szecsuan szigetek
szecsuánba+vert
eset+volna+téli+szünet+alat
pornó falun
kinai+szőrőd
mit+tegyunk+ha+a+kutya+nem+eszik+tobb+napig
szex a tanítvánnyal
nutria kolbász
hot-pot szex
kína csajozás

Az új félévvel járnak változások is. Némelyik apró-cseprő (ezekről már írtam), mások nagyobbak.

Kitalálták, hogy most már én is járjak mások óráira. A kínai kollégáknál ez megszokott, havonta négy alkalommal vizitelniük kell valahol, majd véleményezni az ott látottakat. A kikötés csak annyi, hogy a saját tárgyuknak megfelelő tanórákon kell résztvenniük.

Hozzám eddig nem sokan jöttek, az egész félévben talán ha háromszor volt rá példa, amit annyira nem bánok. Nem mintha titkolnivalóm lenne, vagy épp nem oktatnám a kölyköket rendesen, legjobb tudásom szerint, csupán kissé feszélyezve érzem magam, ha más is ott van. Ugyanakkor a kamera nem zavar.

No, a lényeg, hogy ezentúl én sem maradok ki a jóból. A dolog formai része egy egyenűrlapból áll, amire mehetnek a vélemények illetve a javaslatok. Hogy innentől mi történik, azt nem tudom pontosan, mert hozzám semmiféle észrevétel nem jutott el azt követően, hogy valaki ott járt.

Hétfőn egészen biztosan lesznek vendégeim az elsős órákon, az őket tanító angoltanárok személyében. Ez a fenti dolgoktól független. Valamikor a múlt héten beszélgettünk, hogy jobban össze kellene hangolni az óráinkat, meg egyúttal arra is kíváncsiak, miképp adom át a nyelvtant, mert valamiért az jobban megragadt a picikben, amivel én szembesítettem őket elsőként. Ez amúgy szerintem nem a szakmai kiválóságom gyümölcse, pláne hogy nem vagyok képzett pedagógus. Erősebb a gyanúm, hogy inkább arról lehet szó, hogy rám jobban odafigyelnek. Hát, majd meglátjuk, sikerül-e valamit segíteni a kollegináknak.

Lesz ebben a félévben egy English Festival is, hasonló a tavalyi kulturális és sportfesztiválhoz, annyi különbséggel, hogy itt nem sportol senki, s a színpadi fellépők kivétel nélkül angol tematikájú produkciókkal rukkolnak elő. A szervezőgárda része leszek idén én is, remélhetően veszik majd valami hasznom.

A tanári menzán fellelhető kosztról már írtam korábban. Általában kellemes fogások fordulnak elő, s a mennyiség bőséges. 6 yuanért még a hülyének is megéri.

A kínai gasztronómia tényleg meghökkentően változatos és annyira kimeríthetetlen, hogy nem is említhető egy lapon más népek konyháival. Még a Kínára amúgy nem különösebben fogékony utazók szerint is többnyire ez az a kritikus pont, ami miatt az ország kihagyhatatlan.

A találékony megoldásoknak köszönhetően hosszú évek után is felbukkanhatnak addig nem kóstolt alapanyagok, s bár volt részem már nekem is sok fajta kínai ételhez az idők során, nem szégyellem bevallani, hogy olykor-olykor fogalmam sincs, mit eszek.

Így volt ez a lótuszgyökérrel is. Meglehetősen gyakran előfordul levesben nálunk, s bár sosem tudtam, mi az, valahogy nem is foglalkoztatott a dolog. Ettem belőle, finomnak találtam, el volt ennyivel intézve. Most tegnap este épp szóba került, az egyik kolléga érdeklődött, hogy Magyarországon is van-e. (Ez egy meglehetősen vicces szokás errefelé. A lehető leghétköznapibb dolgokról meg tudják kérdezni. Hogy van-e nálunk krumpli, az különösen népszerű kérdés.) Mondtam, hogy nincs, de akkor már egyúttal igyekeztem is kideríteni, hogy mégis mi a szösz ez.

A kínai neve ou, ami nekem nem mondott semmit, s bár próbálkoztak elmagyarázni a lótuszvirág segítségével, abból is csak a virágot sikerült felfognom. Némi guglizás aztán eredményre vezetett.

A gyökér még a vízben (fent), már a szárazon, megtisztítva (lenn).

A kimondottan bejövős gumókat felszelik, jellegzetesen lyukacsos textúrájuk miatt is összetéveszthetetlenek. Ajánlom mindenkinek!

Készülhet levesként, puhára főzve (fent) vagy vékonyra karikázva, kissé ropogósan (lenn.)

Letelt az új félév első munkahete. Meglehetős nyugiban telnek a napok, igazán érdekes dolgok nem történnek.
Az egyik órámat elcseréltük az egyik kollégával, neki jelentősen jobb így, nekem meg igazán sokat nem zavar bele az életembe, így is illeszkedik az órarendbe.

A tanári kantin asztalait kicserélték, amit felettébb jól tettek. Ráadásul szereltek rájuk egy-egy forgó bigyót, így a táplálékokhoz való egyszerűbb hozzáférést tekintve ez mindenképp kedvező.

Az utcánkban a kisboltok is elkezdték árulni a maxos Pepsit, ez a cukorbevitelem csökkentése szempontjából hatátozottan szimpatikus cselekedet nagyban könnyíti az életemet. Odahaza már jópár éve nem tömök a fejembe cukrot. Ez nem valamiféle reformkonyha következménye, pusztán szívesebben csökkentem a kalóriabevételem, mintsem hogy lemozogjam a fölösleget. (Magyarán szólva egy lusta dög vagyok.) Így aztán az édesítőszer sokat segít rajtam, na meg a cukormentes üdítők, miután kólából nem igazán vagyok mértéktartónak nevezhető.

Ideát viszont nem találtam édesítőszert sehol. Se itt, se Chongqingban, de még a sanyai Nyár Áruházban a Corner's Deli-ban sem, pedig ott tényleg mindenféle nyugati cuccból kielégítő választék állt rendelkezésre. Jobb híján a kávémat cukorral szórom, ez van.

Ma benn voltam a bankban délután, ki akartam venni ezer yuant a számlámról, de az automata valamiért nem üzemelt. Mentem is a pulthoz, de irat nem volt nálam, így nem tudtak segíteni. Visszamenni már nem volt idő, mert pont a beérkezésem után engedték le a rácsokat. Vázoltam a helyzetet, hogy legutóbb sem kértek iratot, ezért is nem hoztam, erre a nő a pult mögött a saját pénzéből akart adni 500 yuant, azzal, hogy másnap bemegyek. Ehhez azért nem volt pofám, úgyhogy inkább használtam a másik közeli, de nem bankos ATM-et.

Néha vannak előnyei a hosszú orrú létnek...

Ha már a kérdést vizsgáltuk a másik oldalról, úgy illendő erről is ejteni pár szót. A fellelhető szakirodalom elég szegényes, úgyhogy részben saját tapasztalatok alapján, de leginkább kínai férfiak és kisebb mértékben Kínában élő europid hölgyek élményeiből táplálkozva foghatok hozzá.

Míg a keleti lányok igencsak nem elenyésző mennyiségű fehér férfi fantáziáját mozgatják meg, addig a nyugati nők elsöprő többsége meglehetősen mérsékelten szimpatizál a mongolid srácokkal. A K-pop jelenség felfutásával párhuzamosan ugyan kialakulóban van egy szubkultúra, de még az ő vágyaik tárgya is egy erősen idealizált ázsiai férfimodell, aminek vajmi csekély köze van a hétköznapokban felbukkanó hímekhez.
Mint arról már írtam, magam is a többségi tábort erősítem, eddigi életem során nagyon kevés vonzó keleti srácot láttam. A szépség nagyon relatív, s komolyan alapoz a kulturális gyökerekre. Hisz' nyilvánvaló, hogy mialatt számunkra nem annyira kívánatosak ezek a fiúk, addig a helyi nők ezt nem így látják.
De visszatérve hozzánk: ez a párosítás az esetek zömében eleve bukik a fentiek miatt, noha tagadhatatlan, hogy néhány pasi azért kompatibilisnek mondható küllemmel bír, s így nem teljesen lehetetlen.

További probléma, hogy a helyi férfiak kicsik. Most nem arra gondolok, hanem az egész emberre általában. A magam 178 centijével nem vagyok pont mérvadó, de így is elmondható, hogy a kínai srácok nagy része alacsonyabb egy átlagos nyugati nőnél. S nemcsak alacsonyabb, de vékonyabb, törékenyebb is.

A testmagasság a fiataloknál kedvezőbb, itt már nem annyira kiugró a 180 cm feletti érték. Ugyancsak tény, hogy az északiak nagyobbra nőnek, míg délen jóval kisebbek. Magánvéleményem szerint a déliek jóval kevésbé esztétikusak, nemtől függetlenül, Hainan területén kimondottan csúnya bennszülöttekkel lehetett találkozni.

Mindezek, s az európai nők temperamentumához, viselkedéséhez kötődő prekoncepciók miatt nem is annyira egyöntetű a lelkesedés irántunk. A kíváncsiság persze itt is megvan, s a fehér női test egy merőben eltérő kreálmány, ami érthetően izgatja őket. A világos bőr, haj, hosszú orr, kerekebb idomok mind-mind erős csábítást jelentenek, aminek nehezen állnak ellen.
A konkrét kivitelezést ugyanakkor gátolja, hogy többnyire bátortalanok vagy épp ellenkezőleg, túlságosan is lényegretörőek. Az egyik legnagyobb előítélet természetesen a nyugati nők könnyen kaphatósága, így ez annyira nem nagy csoda. 

Ha a Kínába szakadt nyugati nő kalandozni akar, azt roppant könnyen kivitelezheti, a jelentkezőkből nem lesz hiány. A komoly kapcsolat vagy esetleg házasság azonban már egy más kérdés. A családok általában nem kimondottan repesnek a fehér ara ötletének hallatán, s a kulturális különbségektől, a nyugati nők viselkedésétől, kezelhetőségétől való félelem is elbizonytalaníthatja a fiúkat, hogy ilyen mélységben gondolkodjanak a jövőről.

Nem csoda, hogy kevés a hasonló pár. Wuhanban él egy lengyel barátnőm, akinek kínai férje van, s bár már évek óta házasok, a mai napig folyamatosan bámulja őket keleti és nyugati egyaránt. S a furcsálló kérdéseket is gyakran megkapják, mindkét oldalról.

___

Összefoglalva: ha bejönnek a helyiek, kalandozni, kevésbé komoly kapcsolatokba belefogni nem bonyolult. A tartós dolgoknál viszont várható macera bőven.

A Téldémon errefelé amúgy sem túl kemény seregei kezdik megadni magukat. A héten már többször előfordult 20 fok feletti hőmérséklet, úgyhogy jó eséllyel beköszönt a tavasz.

Az előrejelzések szerint még lesz egy kisebb csapaterősítés, de aztán kénytelenek lesznek teljesen visszavonulni. Remek. Kabátot már egy ideje nem hordok.

Most már egy téllel a hátam mögött hivatott vagyok némi összegzésre is. A leghidegebb januárban volt, egyszer a hó is szállingózott, s a nagyon kemény éjszakákon a higanyszál igencsak közelített a nullához. Nappal nem volt ennyire cudar az idő, 5-6 °C volt a legvészesebb. A tél máskülönben felettébb száraznak bizonyult. Normálisabb eső rég nem volt, s a gyengébbekből se igen fordult elő 2-3 alkalomnál több.

A lényeg, hogy igazán nem lenne vészes a helyzet ideát, az egyetlen gyenge pont a fűtés, vagyis annak a hiánya. Az elektromos hősugárzókkal javítható a komfortérzet, de azért nem az igazi.
A fő, hogy kibírható, s ha minden igaz, már jön a meleg.

Némiképp átalakult az órarendem, de a különbségek nem jelentősek, s számomra kimondottan előnyösek. Úgy nagyjából maradt minden a régi, de két órámat átraktak más időpontra.
Többek közt a szerdai egy szem órámat is, így most a szerda teljesen üres. Hétfőn lett 4, kedden 3 órám, csütörtökön szintén három jutott, a péntek pedig maradt úgy, ahogy eddig, a meglévő 4 tanórával.

Túlterhelve még mindig nem vagyok.:)

Ma reggel itt járt az új asszisztensem is, Wu Juan névre hallgat, huszonévesnek tűnő kollegina. Az angoltudása elég gyatra, de amúgy szimpatikus. Szülni volt oda, így eddig nem ismertem. Remélhetően gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk.

Sajnos hangom megint nincs sok, de ezúttal legalább nem kell énekelni. Kiabálni viszont nem tudok, úgyhogy remélem, a kölykök nyugton lesznek a héten.