Tegnap a kínai űrkutatás újabb fegyvertényt valósított meg. Az USA és a Szovjetunió után harmadikként sikeres landolást hajtott végre a Holdon. Ezzel majdnem 40 év szünetet követően ismét ember alkotta jármű rója az égitest felszínét.

A Chang'e 3 névre hallgató szonda holdat érési kísérlete az első a kínaiak ilyen jellegű próbálkozásainak sorában. A már többször végrehajtott emberi űrutazások, világűrben kivitelezett dokkolások után a Hold meghódításához vezető út soron következő lépését képezi a szondaprogram, mely egyúttal egy holdjáró feljuttatásával is együtt járt.

A Jádenyúl épp leválik a szondáról

A Yutu, vagyis Jádenyúl névre hallgató holdjáró a mai napon kezdte meg működését, s tudományos vizsgálatokat végez legközelebbi szomszédunk felszínén, többek között ásványkincseket is keres.

Az első kínai felszíni képek egyike a Holdról

A kínai hagyományok szerint a Holdon annak halhatatlan istennője, Chang'e (a holdszondák az ő nevét viselik) állandó társaként egy hatalmas nyúl él, méghozzá nem is akármilyen, hanem egyenesen jáde színű. A holdjáró erről lett elnevezve egy internetes szavazás eredményeképp.

A dinamikusan fejlődő kínai űrprogram nagyjából 10 év múlva tervezi az emberi holdraszállást, amely, ha továbbra is minden zökkenőmentesen halad, kivitelezhetőnek tűnik.

Azt nagy nehezen megszültem, hogy merre indulok el a téli szünidő alatt, a részletekkel viszont még adós vagyok. Egy részük nincs kőbe vésve, más részük még nincs kidolgozva pontosan, de ezt jelzem mindenhol.

Január 26-án délután indulok útnak Xianningből vasúton Shenzhen felé. A reggeli érkezést követően kicsit még feltehetően kóborolok Shenzhen belvárosában (meg fotózok felhőkarcolókat), aztán átmetrózok Hongkongba, ahol szintén eltöltök pár órát, mielőtt éjfél után nem sokkal felszállok Szingapúr felé.

Szingapúrban (az érkezés éjszakáját is beleszámítva) két éjszakát töltök el. Hogy pontosan mi lesz a program, azt még nem tudom. A szállást már lefoglaltam, így hamarabb semmiképp nem koccolok le, de hogy mivel telik majd az idő, az még nem eldöntött. Az állatkertet, amely amúgy tényleg kiválónak tűnik, sajnos ki fogom hagyni, mert a 22 szingapúri dolláros belépőt kicsit sokallom. Szingapúrban egyébként is drágaság van, úgyhogy nagyon nem fogok dorbézolni, amíg ott leszek.

Helyi busszal jutok majd át Johor Bahruba, Malajziába, de onnan rögtön tovább is buszozok Melakkába. Utóbbi határozottan szimpatikus településnek tűnik. A gyarmati uralom és a vele járó építkezések meghagyták a nyomukat a városon, szóval gyanúm szerint lesz mit lencsevégre kapni.

Melakkában 1 vagy 2 éjszakát tervezek, ez még nem kiforrott. Onnan Kuala Lumpur jön majd, a maláj főváros, de csak egy fél nap erejéig, mert az éjszakai vonattal onnan Butterworth felé veszem az irányt, amely a Penanggal (szintén dekoratív maláj városka, s szigeten fekszik) szemközti városka a vasút mentén. Itt egy éjjel várható, aztán vonat és határátlépés Thaiföld felé.

Thaiföldön aztán felgyorsulnak (vagy épp belassulnak) az események, mert a határtól már közvetlenül Krabiba buszozok, s ott döglök majd 10 napot.

13-án aztán egy kis vonatozás Bangkokba, s másnap reggel már jön a gép Wuhanba vissza.

Vélemény?

Már biztosan kezditek unni, hogy másról sem írok, de miután már más dolgom nincs, csak a félévet lezárni, így más nem is igazán történik velem. Hogy azért majd enyhítsek az egyhangúságon, holnap publikálom a nyaralás tervezett részleteit is.

Visszatérve a vizsgákra, ma megint a másodévesek egy csoportja került sorra. Említettem korábban, hogy egy srác nagy ívben kerülte az óráimat évközben, s ezért vele nem kívánok érdemben foglalkozni. Hogy ez a fülébe jutott-e vagy sem, azt nem tudom (épp egy olyan órán említettem, amikor nem volt jelen), mindenesetre ma ő is megjelent.

Közöltem vele, hogy mivel ennyi igazolatlan hiányzása volt, nyugodtan elmehet, nem vizsgázhat. Még bepróbálkozott egy utolsó esély kérésével, de szenvtelen arccal közöltem, hogy nem. Szerencsére felfogta, s le is lépett.

A maradék hat ember változó teljesítményt nyújtott. Egyikük, az órákon is teljesen használhatatlan leány messze szinten aluli volt, vele nem is vacakoltam, mindennemű sajnálat nélkül adtam neki 33 pontot.
Jutott mára is egy 90 pontos diák, a többiek is legalább 63 pontot szereztek. A 63-as elég gyenge volt, de a minimumszintet hozta probléma nélkül.

Most már csak két hét van hátra, aztán lezárul az értékelés. Utána egy hét szünet, majd még egy hét suli. Aztán vége a félévnek. Nem is baj.

Reggel estünk túl a másodéves osztály soron következő csoportjával a vizsgán. A mára esedékes tanulókon túl itt volt az egy hete elvérzett két csajszi is utolsó esélyként bizonyítani. Ezt eleve nem lett volna kötelező bevállalnom, kizárólag azért kaptak lehetőséget, mert nem akartam szemét lenni. Még ha kizárólag maguknak köszönhették, akkor is.

A mostani csoport tagjai átmentek kivétel nélkül. Ketten csak 60 ponttal, ami - mint sejthető - némi felkerekítés eredménye, de volt egy egészen kiváló, 98 pontos leányzó is, rá nagyon büszke voltam. Akadt még 93 pontos is, a többiek valahol 60 és ezek a felső értékek között végeztek.

A két renitenst hagytam a végére. Az egyikük úgy-ahogy boldogult. Nem számoltam pontot nála, csak hallgattam meg járt az agyam. Ő végül megkapta a szükséges minimumot.

Az utolsóként színre lépő diákom a China topikot kapta. Azt hiszem, belátható, hogy nem ördöngős. Általános, lényegében minden belefér, csak beszéljen az a szerencsétlen. El is kezdte, nagyon bénán, de aztán hamar feltűnt, hogy olvas. Valaki más kidolgozott szövegével próbálkozott.

Rövidre zártuk, aztán a csalást még jelentettem tanszéken. Én hülye még hagytam újrázni a múlt hét után.

______________________________________________________________________________

Bónuszként a végére: még így is én érzem szarul magam. Pedig akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok egy túlságosan barátságos, kedves ember. Akiket szeretek, azokkal igen, de máskülönben elég zárkózottan leledzek, s általában egyáltalán nem hatnak meg mások problémái. Úgy álltam neki ennek az egésznek is, hogy ha bukik a fél osztály, hát bukik, kit érdekel. Ennek ellenére mégis sajnálom őket, s tényleg átrugdosok gyakorlatilag mindenkit. Adtam már 60 pontnál kevesebbet két embernek is elsőre, de aztán mégis feljavítottam mindkét eredményt. Tegnap komolyan erőszakot kellett vennem magamon, hogy egy tényleg borzalmas elsőst ne engedjek át. (A mai lányon kívül ő eddig az egyetlen.) Nehéz keménynek lenni, s ez nagyon meglep. Őszintén.

Merje valaki azt mondani, hogy nem az olvasók kedvét keresem!

Pár hónapja már, hogy feltöltöttem egy videót a turizmusos osztályomról, amin épp angolul kísérelnek meg olvasni. A némi fejtörővel is egybekötött bejegyzés magasra tette a mércét, minden próbálkozó elvérzett, bár a program szót többetek is sikeresen kihallotta a szövegből.

Kommentben jött az ötlet, hogy az év végén örökítsem meg őket újra. Ez ugyan még csak a félév vége (jövő héttől már vizsgáznak ők is), de a tegnapi gyakorláson történetesen újra előkerült az orrszarvús történet.
Nem állítom, hogy brillíroznak, de a korábbihoz képest azért jobbak. Szerintem. De természetesen az ítéletet ti hozzátok.

Hogy ne kelljen össze-vissza kattintgatni, itt van mindkét videó. Ne kíméljetek.

Jelentem, a hezitálásnak és a kedves olvasók idegesítésének vége szakadt.
Ezekben a pillanatokban végeztem a foglalással. Január 27-én kelek útra Hongkongból, s február 14-én szállok fel Bangkokból vissza Wuhan felé.

Nem lesznek pandák. Hacsak a szingapúri állatkert nem tart belőlük 1-2 példányt, mert oda jó eséllyel elmegyek.
Most már csak a két időpont és helyszín közötti teret kell betölteni. Egy biztos, megyek. Délre. Délkelet-Ázsiába. Szingapúrba, Malájföldre és a thaiokhoz. Most már nincs visszaút.