A magyar küldöttség és a velük töltött idő képes dokumentációja feliratokkal.

Ebben a teremben zajlott a tárgyalás és az ünnepélyes aláírás (fenn),
engem közvetlenül melléjük ültettek középre, bár dolgom itt semmi nem volt, csak csendben unatkozni (lenn).

Már a szálloda étterme a vonósnégyessel (fenn),
Hajnalka, a tolmács, Xianning alpolgármestere és további hivatalnokok (lenn)

Xianning polgármestere, Oláh Lajos, a másik tolmács, s a már ismertetett arcok (fenn),
az ünnepségen katonák őrizték a VIP nyugalmát (lenn).

A delegáció másik tagja, a vacsi alatt neki fordítottam (fenn),
honatyánk a műsort szemléli (lenn).

Pénteken azzal ültem be a taxiba, hogy tárgyalás lesz, majd újfent vacsora a magyarokkal. A szállóhoz érve aztán rögtön egy buszba raktak minket (engem, az asszisztensemet meg még néhány egyéb külföldit), merthogy a hőforrásos ünnepség műsorára megyünk a város főterére.
Később aztán a buszból át kellett szállni egy másik, kisebb buszba, amely a VIP számára volt fenntartva. Az asszisztensem maradt a másik buszban, én meg a külföldiek zömével együtt átkerültem a másikba. Nem sokkal ezután előkerült a küldöttség is, onnan már kezdtem úgy érezni, hogy sínen vannak a dolgok.

A főtérre érve aztán kiszálltunk, bevonultunk a VIP-részre, de akkor már gyanús volt, hogy a helyem nem mellettük, hanem egy másik sorban volt. A többi külföldi is Xianningben foglalkoztatott angoltanár volt, s velük raktak egy kupacba. Tulajdonképpen az ünnepség fényét emelni voltunk ott.

Szó volt vacsiról is. Érdeklődtem a kísérő személyzetnél, hogy most akkor pontosan mi van, de kiderült, hogy aznap nekem semmi dolgom nincs a magyarokkal, ellenben a többi angoltanárral együtt lesz számunkra valami kajálás.

Ezen aztán kissé felhúztam magam, amiért lépten-nyomon változtatják az elképzeléseket, s számomra természetesen minden csak a legvégén derül ki. A szabadidőmben nem szívesen nézegetek esztrádműsorokat, s az ötvenéves tanárbácsikkal sem volt kedvem szocializálódni, így amint tisztult a terep, le is léptem a helyszínről. Ez ugyan kiváltott némi aggodalmat Zhao Shengékből, de feltehetően megfogadták a tanácsom, s találtak megfelelően előadható kifogást a hiányomat megmagyarázandó.

Hazafelé kattintottam pár képet, ha már arra jártam.

Tegnap a delegációval együtt, bár nem őket kísérve (erről majd másik bejegyzésben) részt vettünk az éves Hot Spring Festival idei ünnepi műsorán. Az ízelítő videó itt készült. Erősen Észak-Korea fíling, az ottani Arirangra hajaz, csak kevésbé monumentális.

Tegnap Xianningbe látogatott Dr. Oláh Lajos, országgyűlési képviselő, az előző kormány államtitkára, egyben a Nagy Fal Magyar-Kínai Barátság Egyesület elnöke. Nem egyedül érkezett, elkísérte még egy kínai hölgy, magyar nevén Hajnalka, aki az eseményeken tolmácsolt számukra, illetve volt a csapatnak még egy magyar tagja is, de az ő pozíciója nem volt számomra egyértelmű.

A xianningi tanács is biztosított melléjük egy tolmácsot, akit egyenesen Shanghaiból röpítettek ide előző éjjel, az ő feladata volt többek közt az aláírt egyezmény hiteles fordítása. (Aznap este kapta meg, hajnali háromig vesződött vele szegény.) Meglepően szépen, nagyon jó akcentussal beszélt magyarul, de a kíséret részét képező hölgy is remekül tolmácsolt, bár rajta azért érezni lehetett, hogy kicsit töri az egyáltalán nem könnyű nyelvünket.

Miután számomra így nem sok feladat jutott, a tárgyaláson nem is kellett csinálnom semmit, csupán csendben végigülnöm azt. Végül a vacsoránál kerültem képbe, ahol az ültetési rendnek megfelelően a küldöttség másik tagja és a környező kínaiak közti kommunikációt segítettem elő. De ez már egy kötetlenebb, felszabadultabb esemény, korántsem olyan formális.

Ahogy ez ideát gyakorta előfordul, háttérinfókat szinte sosem kapok semmiről, így én is csak a helyszínen szembesültem a konkrét feladatokkal, illetve az idelátogatók kilétére sem került hamarabb fény. Ők amúgy alaposan meglepődtek rajtam, a fiatalabbik vendégnek nagyjából a vacsorára állt össze, hogy én is magyar vagyok.

Az ittlétük oka? Ha jól értelmeztem, Xianning alpolgármestere egy kisebb csapattal járt a közelmúltban Budapesten, s ez egy viszonossági látogatás volt. A szükséges és szokásos protokolláris programok is helyet kaptak, úgymint a város különböző helyszíneinek bemutatása, a polgármesterrel közös faültetés, s persze a nagy felhajtással aláírt együttműködési nyilatkozat.

Konkrétumokról is volt szó, de azért csak módjával. Mindkét fél ügyesen használja a diplomácia eszköztárát, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, hosszan beszéltek a semmiről. A magyar fél mentségére legyen szólva, látszólag tényleg el is szeretne érni valamit, még a vacsora alatt is igyekezett meggyőzni a helyieket, illetve többször is szóvá tette, hogy reméli, valós eredményeket is hoz az együttműködés, s nem csak üres szócséplés. Kérte, hogy nevezzenek ki konkrét felelősöket a feladatokra, hogy ne sikkadjon el az ügy. 

A honlapja szerint főleg a környezetvédelem és fenntartható fejlődés területén mozgó képviselő ide is elsősorban ilyen ötletekkel jött, a kevés specifikusabban megfogalmazott ajánlat nagy része is ehhez köthető. Bemutatott egy új, magyar fejlesztésű, bárhol felépíthető, városképbe illeszkedő szennyvíztisztító-rendszert, illetve emlékeim szerint még az Ázsia Centert is, mint a helyi termékek magyar piacra való megjelenítésének lehetséges színterét.

A sablonok sem maradtak el persze, de ebben remekeltek a kínaiak is. Az unalomig ismert, hogy mi lehetünk Európa kapuja a kínai áruk számára, s ha hozzánk jönnek, azzal egyúttal az európai piacra is, de az is hasonlóan elmés, hogy Kínát félbehajtva pont Xianning van középen, s ez milyen stratégiai pont. (Xianning valós helyzetét jól mutatja, hogy a Shanghaiból bérelt tolmács szavait elcsípve még soha nem hallott korábban erről a helyről. Fengjiei diákjaim sem.)

Összességében elég kellemesen csalódtam. A klisék persze megvoltak, s az ilyen utazások jó eséllyel kevés valódi eredményt hoznak, de üdítő volt látni, hogy a honatya tényleg próbálkozik.

Ma is lesz egy találkozó, ahol jelen leszek, s egy vacsora is. Majd tudósítok legjobb képességeim szerint. Kattintottam pár képet is, de a többit majd külön posztolom.

Kissé sokat ittam, ez sajnos a kínai bankettek pohárköszöntőkkel zsúfolt programjának sajátja. Részleteket a mai napról majd holnap írok, addig itt egy ízléses kis videó. Ilyen volt a vacsi. A zenét nem én szereltem bele!

Tegnap csörgött a telefonom, a xianningi városi tanácsról kerestek. Mint kiderült, a fesztivállal kapcsolatban akartak velem beszélni meg a bérezésemről a nekik nyújtott jövőbeni szolgáltatásomért cserébe. Ez idáig nem is lenne túl különös, de egyúttal arra is fény derült, hogy nem novemberben zajlik ez a cécó, hanem már a héten, csütörtök-pénteken.

A jelek szerint a feladatom kevésbé lesz formális, így rucit sem kapok (hál istennek), viszont a két nap során kísérgethetem majd a honfitársam (elvileg csak egy lesz) mindenfelé. Tekintve, hogy a vendéget mindenféle földi jónak szokás kitenni errefelé, így minden bizonnyal én sem járok majd rosszul e tekintetben, úgyhogy majd talán valahogy kibírom. Most már kíváncsi vagyok, ki érkezik és mit fog itt csinálni, s amint tudom, majd nektek is elmesélem.

Alapból lenne csütörtökön két, pénteken négy órám, de ezek a fenti elfoglaltságaim miatt így elmaradnak majd. Ezt annyira nem bánom, mert elég fonák helyzet úgy megismerkedni egy-egy osztállyal, hogy még nem lehet tudni, én tanítom-e majd őket.

A tegnapi elsőseim amúgy egész aranyosak voltak. Az angoljuk nincs a topon, így munka lesz velük bőven, de legalább érdeklődőek voltak. Most mindenesetre még lesz négy órám ma (az egyik dupla egy újabb adag elsőssel, a másik pedig a már ismert másodéves csoportommal), aztán utána egy jó hosszú szünet jön, mert a tolmácsolás után a nemzeti ünnep egy hetes vakációja van soron.

Holnaptól pár napon át pedig a Szecsuán blog különkiadásával jelentkezem, amelyben minden bizonnyal előkelő helyet kap Xianning eddig ismeretlen, feltehetően nívós, idegenforgalmi arca. Tartsatok majd velem! 

Szabadkozással kezdem. Kicsit sűrűbben zajlottak a napjaim, így aztán elmaradt az írás, de azért igyekszem visszatérni a napi rendszerességhez.

Amúgy semmi egetrengető dolog nem történt, de a hétköznapi történések is sokat el tudnak venni az ember idejéből. Pláne, ha a hétköznapi történések alatt dzsuvás konyha takarítását értjük.
Nem is volt egyszerű móka, de chabuduo rendben vagyok vele. Még a sütőt és a környékét is lesikáltam tisztára, de a felette lévő ablakot és a páraelszívókat nem vagyok hajlandó. Olyan szinten vastag zsiradék fedi, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek. Ráadásul mióta takarítani kezdtem a lakást, már kb. 20 szivacsot kivégeztem, s ezekhez a kritikus részekhez még alsó hangon is minimum ennyi kéne. De inkább több. Sajnos, ilyen szennyeződéseket sikálva pillanatok alatt használhatatlanná válnak.

Volt itt egy szaki is tegnap. Szerelgetett pár fiókot, meg felrakta a szekrény lejáró ajtaját. Az ágyat is megszerelte két sarokpánttal, de őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy kitart. Az egyik fiók már most ugyanolyan, mint volt.:)

A tolmácsolás a jelek szerint nem lesz elkerülhető. Hajlandóak még ruhát is csináltatni rám a jeles alkalomra. Hurrá!

Végül a suliról egy picit. A héten már 12 órám lesz, az eddigi négy mellé egy nagy halom elsős is. Kíváncsi leszek rájuk.
Elvileg ugyan arról volt szó, hogy több órát kapok, amíg az amcsi ember ide nem ér, de Zhao Sheng valamit variálgatott az osztályokon, összevonogatott ezt-azt, meg heti négy helyett csak heti 2 órát kaptak a kölykök, így ezzel az ideiglenes válságkezeléssel mindenki kiegyezhet. Aztán ha megjön a jóember, utána majd véglegesül a helyzet.

A lényeg, hogy akiket a héten tanítok majd, azok egy részét a későbbiekben nem fogom, illetve nem is lesznek összevonva a jövőben. Így mondjuk a bemutatkozós óráknak sok értelme nem lesz, de sajnos magam sem tudom, kik maradnak meg nekem, s kiket visz majd a másik tanerő.
Mindegy, ez van.

Az idő amúgy itt még mindig meleg, 30 fokok vannak, így a légkondi jó barátom. A kólát meg mind megittam, s egyelőre wuhani utánpótlás sincs. De már szervezés alatt.:)