Pénteken azzal ültem be a taxiba, hogy tárgyalás lesz, majd újfent vacsora a magyarokkal. A szállóhoz érve aztán rögtön egy buszba raktak minket (engem, az asszisztensemet meg még néhány egyéb külföldit), merthogy a hőforrásos ünnepség műsorára megyünk a város főterére.
Később aztán a buszból át kellett szállni egy másik, kisebb buszba, amely a VIP számára volt fenntartva. Az asszisztensem maradt a másik buszban, én meg a külföldiek zömével együtt átkerültem a másikba. Nem sokkal ezután előkerült a küldöttség is, onnan már kezdtem úgy érezni, hogy sínen vannak a dolgok.

A főtérre érve aztán kiszálltunk, bevonultunk a VIP-részre, de akkor már gyanús volt, hogy a helyem nem mellettük, hanem egy másik sorban volt. A többi külföldi is Xianningben foglalkoztatott angoltanár volt, s velük raktak egy kupacba. Tulajdonképpen az ünnepség fényét emelni voltunk ott.

Szó volt vacsiról is. Érdeklődtem a kísérő személyzetnél, hogy most akkor pontosan mi van, de kiderült, hogy aznap nekem semmi dolgom nincs a magyarokkal, ellenben a többi angoltanárral együtt lesz számunkra valami kajálás.

Ezen aztán kissé felhúztam magam, amiért lépten-nyomon változtatják az elképzeléseket, s számomra természetesen minden csak a legvégén derül ki. A szabadidőmben nem szívesen nézegetek esztrádműsorokat, s az ötvenéves tanárbácsikkal sem volt kedvem szocializálódni, így amint tisztult a terep, le is léptem a helyszínről. Ez ugyan kiváltott némi aggodalmat Zhao Shengékből, de feltehetően megfogadták a tanácsom, s találtak megfelelően előadható kifogást a hiányomat megmagyarázandó.

Hazafelé kattintottam pár képet, ha már arra jártam.