Sajnos ma munka van, mivel az ünnep miatt elmaradt pénteki órákat ma kell megtartsam. A jövő héttől pedig már az elsősök is elkezdenek tanulni, így beállok a végleges terhelésre. Vagyis mégsem egészen. A kolléga még mindig nem ért ide (Dél-Koreában nyomul, oda el is küldték neki a papírokat, ő meg azokat hazaküldte az USA-ba, hogy ott majd elintézzék helyette a vízumot. Az USA-ban nem bukkant egyelőre fel a küldeménye...), most már a nemzeti ünnep utánra kalkulálnak vele, emiatt néhány óráját vihetem addig is én (a heti max. 16-ot nem túllépve).

Tegnap voltam bankban is. Immár a China Construction Bank ügyfele is vagyok, netbankostul. Itt bankszámlára utalják a fizetést, s a suliban az ATM-ek ehhez a bankhoz tartoznak. Nagy bank, országos, nem is volt semmi bonyodalom. A netbankhoz újfent kaptam USB-s kütyüt, a jelek szerint minden működik.

A bankfiók közel van, de azért egy kicsit sétálni kell hozzá. Egészen a várost szövevényesen keresztbe-kasul szabdaló Gan folyó partjáig. Ha már ott voltam, néhány képet lőttem a vidékről.

Katt a képre a többihez!

Ma megkeresett Zhao Sheng, s közölte, hogy novemberben tartják majd az idei turisztikai fesztivált. A jelek szerint hagyománya van már egy ideje, s évről-évre néhány külföldi alakot is meghívnak ilyenkor vendéglátói költségen zabálni meg élvezni az életet.

Idén, valamilyen okból, talán a keleti szél poltitikája miatt, illusztris magyar vendégek is felbukkannak majd. Hogy konkrétan kiről vagy kikről van szó, arról fogalmam sincs, feltehetően szakpolitikusok vagy turisztikai szervezetek képviselői.

Különösebben nem érdekelne, hogy itt eszi őket a fene - elég tágas a város, s elférünk -, de miután magyarként épp ide tántorogtam ki, így kitalálták, hogy milyen jó lesz, ha majd én tolmácsolok nekik, miután beszélem mindkét nyelvet. Ha minden igaz, valamit fizetnek is majd érte.

Udvariasan megkérdeztem, hogy mennyire lenne életszerű valahogy kibújnom a felkérés alól, de a vezetőnk, bizonyos Ying családnevű már odaígért, úgyhogy ezt cseszhetem.

Annyi előnye mindenképp lesz, hogy a 2-3 velük töltött nap alatt én is jókat kajálhatok majd meg élvezhetem a hőforrásokra épülő idegenforgalom nyújtotta előnyöket, de máskülönben a hátam közepére sem kívánom az ilyen protokolláris jópofizást. Azt majd valahogy remélhetően megemésztik, hogy kiskosztümöt nem csomagoltam, ha mégse, akkor majd vagy szereznek nekem alkalomhoz illő ruhát, vagy megpróbálkoznak az angollal és egy helyi munkaerővel. Ez utóbbi opció esetén sem dőlnék a kardomba.

Most már kicsivel több mint három hete annak, hogy megérkeztem Hubei tartományba, így ideje egy könnyed összehasonlításnak az eddigi benyomások alapján. Miután ez azért még nem egy igazán hosszú idő, így könnyedén előfordulhat, hogy a véleményem részben változik majd. Ennek érzékeltetésére valamikor később újra nekifutok majd a témának, immár tapasztalatokkal gazdagabban.

Úgy tartom észszerűnek, ha kategorizálva mondok ítéletet, hiszen nagyon különböző városokról beszélünk, így általánosságban nem érdemes őket összehasonlítani.

Természeti környezet

Ez az a kategória, ami teljesen az adottságokon múlik, s amit befolyásolni még Kínában is nagyon nehéz. Kétségtelen, hogy ha a politikai szándék megvan, itt nincsenek lehetetlenek, s egy hegyes-völgyes tájat is síkvidékké tudnak rombolni. Fordítva már némiképp bonyolultabb, ezt elismerem.

Fengjie a Jangce-mentén, annak is híresen szép részén, a Három Szoros vidékén fekszik, ennek megfelelően a táj lélegzetelállító. Xianning ebben a versenyben mindenképp hendikeppel indul, s még a legjóindulatúbb, legelfogultabb lokálpatrióták sem hihetik azt, hogy az előbbi mellett labdába rúghat.

Lakhatási körülmények

Hogy itt mennyire nem vitték túlzásba a takarítást, azt már kiveséztük. Bár Fengjieben a szállásomat tisztán bocsátották a rendelkezésemre, a körülmények ennek ellenére a mostani hely oldalára billentik a mérleget.

Munkahely, diákok

Bár itt nem teljesen fair az összevetés, miután az egyik közép-, a másik meg felsőfokú tanintézmény, a diákokkal itt sokkal könnyebb dolgom van. Lényegesen magasabb az előképzettségük, tudnak viselkedni az órákon, s még valami érdeklődés is fellelhető bennük a tananyag iránt.
Fengjiei ténykedésemet nagy mértékben ellehetetlenítették a hatalmas osztálylétszámok, s ettől nem függetlenül az is, hogy nagyon nehéz volt rendet tartani. (80 csivitelő kisgyerek közt nem egyszerű, aki nem hiszi, járjon utána.)
A munkahelyi körülmények tekintetében is jobbak a viszonyok itt. Van saját printerem, s az irodám is lényegesen jobban felszerelt. Csak hárman osztozunk rajta, nem 40-en. Így sokkal egyszerűbb az órákra felkészülni, ha bármit nyomtatni vagy másolni kell, az nem igényel utánajárást.

Város

Fengjie sokkal kisebb, mint Xianning, ennek megfelelően a lehetőségek valamivel szűkebbek odaát. Ugyanakkor a távolságok is sokkal barátságosabbak, s könnyen áttekinthető a település. Xianningnek egész kis részét ismerem, s ez csak részben írható az eddigi itt töltött rövid idő számlájára, egyszerűen jóval nagyobb annál, amit könnyedén be lehetne járni. A méretkülönbségekből adódóan a szolgáltatóipar sokkal fejlettebb, a bevásárlóközpontok nagyobbak, a kínálat szélesebb. Az életszínvonal is magasabb, ennek látható jelei is vannak: több a menő autó, s a divat is jobban áthatja a ruházkodást.

Árak

Fengjie olcsóbb. Xianningben a szolgáltatások árai magasabbak, itt egy buszjegy 1.5 yuan, Fengjieben 1 yuan. A taxik viteldíjai is magasabbak.

Konyha

Bár itt sem főznek rosszul, a szecsuáni konyha azért nagyságrendekkel jobb. Erre már egyáltalán nem erősek a kaják - bár néhány, Zhejiang tartományból, még keletebbről származó diákom szerint igen, ajánlom nekik a hot-potot, ha ez erős -, s az ízvilág is eltérő. Az édesvízi halak gyakorta kerülnek a tányérra, ahogy a béka sem ritka csemege. A hubeii specialitás, a reganmian (szó szerinti fordításban: erős száraztészta) kimondottan vacak.
Ez a kategória ugyan erősen szubjektív, de a nyertese nálam magasan Fengjie.

Összegzés

Mint az egyes szempontok alapján is látható, nem igazán lehet egyszerűen ítéletet mondani. Azt nem bántam meg, hogy ezúttal idejöttem, ezt is ki kell próbálni. Ha még lesz a jövőben kínai munkavállalásom (nem a következő tanévben, az már eldőlt, hogy ezután hazamegyek), azt meg valószínűleg egy harmadik vidéken ejtem majd meg. Kína hatalmas, óriási különbségekkel, ha tehetjük, érdemes mindenbe egy kicsit belekóstolni. 

Leginkább persze csak a naptár szerint, hiszen egyébként még 30 fokok tombolnak errefelé.
Ellenben eljött az őszközép ünnep ideje ismét. A hagyományos kínai ünnepekhez hasonlóan ennek dátuma sem fix, mivel a hold járása alapján határozzák meg. A nyolcadik holdhónap 15. napján, telihold idején kerül megrendezésre.

Amíg keményvonalasabb volt a rendszer, ez sem volt államilag elismert ünnep, de most már 2008 óta munkaszüneti napként szolgál. Az iskolákban rendszerint három napos tanítási szünetet jelent.

Eredetileg az aratáshoz kötődik, s fontos része a hold tisztelete. Pár ezer éve ugyanis a bolygónk körül keringő égitestet a vízzel hozták komoly összefüggésbe. A termés sikere pedig főleg a megfelelő időben jövő áradásokon múlt, amit a holdnak tulajdonítottak.

Az efféle babonákból mára már kinőttek, de még mindig a szokáshoz tartozik a telihold családtagokkal, barátokkal történő nézegetése, s persze az elmaradhatatlan holdsütik ajándékozása, fogyasztása.

Ez utóbbi egy kör alakú, rendkívül tömény édesség. Ma már elvétve készül házilag, viszont bármelyik élelmiszerboltban fillérekért beszerezhető. Számtalan verzió fellelhető a legkülönbözőbb töltelékekkel, olykor magvakkal. Fogfájósoknak nem ajánlott!

Szombaton Zhao Shengék vendégszeretét élveztem, a szülei főztek, egész finom fogásokat. Ma pedig hazafelé jövet a főbejáratnál tett ki minket a taxi (a kampuszra nem jöhet be), s onnan sétálgatva kattintottam pár képet az eddig nem bemutatott oldalról.

Fotók alant.

Kaja és belváros:

Kampusz:

A tegnapi hányattatott előzmények után ma újra nekivágtunk a kórháznak. Modern, nagyon gusztusos épületegyüttesről van szó - a hasonló színvonalú egészségügyi létesítményeket elfogadnám otthonra is.

Mint már volt szó a blogon erről épp eleget, ideát az ellátás térítésköteles, így telik mutatós megjelenésre.

A folyamat a regisztrációval indít. Kis ablakok valamelyikénél sorbanállás, majd 5 yuan (kb. 180 ft) kifizetése után meglátogatható a nekünk való részleg. Ez egy kvázi vizitdíj.

A fogászaton aztán megcsodálták a szám belsejét, majd kaptunk egy tételes listát, 111 yuan (cirka 3900 ft) végösszeggel. Ebben benne van az érzéstelenítés, na meg az orvos munkadíja.

Ezután ezt az összeget a lenti kis ablakoknál rendezni kell, s utána kerül sor a tényleges beavatkozásra. A felhasznált gyógyszert is lenn adják ki, amit aztán vissza kell vinni az orvosoknak. (A gyógyszer mondjuk nevetségesen olcsó volt. Két ampulla fájdalomcsillapító került 3 jiaoba, vagyis 0.3 yuanbe, mintegy 10 forintba.)

Az injekciók hatottak szépen, a fogam kierőszakolása során nem éreztem semmilyen fájdalmat. Most ugyan akkora lyuk van a helyén, amibe egy itteni (a lakásból időközben már szerencsére kiírtott) óriáscsótány is beleférne, de a lényeg, hogy a fájdalmam megszűnt.

A kórházi személyzet teljesen barátságos. Nem csak velem, de más betegekkel szemben is udvariasan viselkedtek, ahogy láttam. Hálapénz meg természetesen nincs, hiszen a szolgáltatásért eleve mindenki fizet.

Ja, amúgy a szerződésem szerint a fogászati kezeléseimet nem állja a suli (erre nem terjed ki a biztosításom), ennek ellenére nekem a mai akció nem került semmibe, mert voltak ennyire rugalmasak. Na nem mintha a 120 yuant nem tudtam volna kifizetni, de akkor is jól esik az ilyen.

A képekre kattintva még néhány fotó megtekinthető az indás albumban.

Felkerekedtünk, s elmentünk a helyi kórházba. Nagyon szép, mutatós épület, a fizetős egészségügy ennyiben mindenképp előnyös. Így legalább van a felszereltségre, emberekre pénz.

A fogamat viszont egyelőre nem tépték ki. A doki nem vállalta be arra hivatkozva, hogy mi lesz, ha el találok vérezni utána. Majd holnap reggel kell visszamenni, amikor már az egész gárda ott lesz, s szükség esetén közbe tudnak avatkozni a bajban.

Egyébként se nagyon akarták kiszedni. Bár sajnálatos módon a fogacskából már alig van valami, tényleg teljesen menthetetlen, de mégsem. Azért erősködtem, így aztán belementek, de holnap előtte még meg is akarják röntgenezni a fejem. Ha tudtam volna, hogy ennyit vesződnek, még otthon kiszedetem.

Ez is volt a terv, csak valahogy nem jutott rá idő, már csak közvetlenül utazás előtt, viszont friss foghúzással nem túl szerencsés ötlet repkedni.

Az algopyrin hatott, most nem érzem szerencsére. Talán aludni is tudok majd. Holnap meg véget ér a kín. Remélem.

Perceken belül ideér az asszisztensem, s megyünk fogat húzatni. Nem nagyon rajongok az ötletért, de sajnos nincs más választásom. Ha túlélem, s visszatérek, írok majd rendesen, meg a kommenteket sem felejtettem el, csak az imádnivaló kis csontom miatt nem volt túl nagy életkedvem irogatni a napokban. Szerencsére ma kiölik belőlem, s utána már jobb körülmények mellett nézhetek vissza ide.

Hamarosan jelentkezem. Egy kalappal nekem!