Zhao Sheng, a xianningi sulis kolléga jelezte, a hivatal végre mindent rendben talált, így egészen időben meg is vagyunk a papírmunkával.

Még egy pár napba beletelik, mire ideér a munkavállalási engedélyem és a meghívólevelem, s azokkal még el is kell szambázzak a kínai nagykövetség konzuli osztályára, de a lényeg, hogy már nincs semmi gond.

Ha a vízumot is beragasztják az útlevelembe, akkor onnantól már csak a repjegyet kell megvennem, na meg egy új bőröndöt, remélhetően strapabíróbb kerekekkel. A Lufthansával még sosem utaztam (kóros, hogy kapásból mindig Luftwaffét akarok írni helyette?), de gondolom nem lesz elviselhetetlen élmény. Törtem az agyam, hogy ki merjem-e jelenteni, de azt hiszem, nem hazudok, amikor azt írom, hogy ez a Frankfurt-Hongkong légiút lesz a leghosszabb egyhuzamban megtett repülés, amire eddig vállalkoztam. A Luftwaffésok csak odáig visznek, Hongkongból aztán majd a Southern China Airlines röpít el Wuhanba.

Közben Zhao Sheng arról is írt, hogy mellékesen dolgozik egy nyelvsuliban is, s hogy amennyiben ez jogilag megoldható, hétvégente tarthatnék én is ott órákat másodállásban. Nem utasítottam el az ajánlatot persze, anyagilag valószínűleg nem járnék vele rosszul még akkor sem, ha akár csak 1-2000 yuan pluszt hozna a konyhára, de majd meglátjuk, mennyire lesz nekem ehhez kedvem.

Meglehetősen kényelmes lettem, s kimondottan örülök, hogy kicsiket nem kell tanítanom már, a nyelvsuliban meg velük kéne vesződnöm. A megélhetésem így is biztosított, szóval rákényszerítve nem lennék, ellenben szeretem, hogy Kínában mindig van szabadidőm. Na mindegy, majd a részletek ismeretében ráérek ezt jobban átgondolni.

A fő, hogy most már nem menekülnek meg előlem a xianningi fiatalok.
Veve megy, s egy évig marad is. Reszkessenek.

A nem teljesen demokratikus berendezkedésű államok általános jellemzője az ügyintézés fokozottan nehézkes volta. Természetesen - noha itthon nincs diktatúra - Magyarország sem mentes az állampolgárok felesleges szivatásától, de a blog szempontjából érdekesebb óriásország hivatalnokait azért nehéz felülmúlni.

A korrupció komoly gondokat jelent, ugyanakkor sok helyütt teljesen intézményesített. A sorbanállással járó ügyintézések helyszínein senkinek nem szúr szemet a pár yuanért segédkező beépített ember, a hétköznapok szerves része.

A népszavazás gyakorlata még nincs divatban, ennek ellenére a Párt és a kormányzat vezetői most már szabályosnak mondható időközönként cserélődnek. Az új káderek aztán a saját embereiket ültetik pozíciókba. A mostani friss vezércsere többek közt azt is eredményezte, hogy a tartományi hivatalok, így a külföldiek munkavállalásával foglalkozó hivatalok állománya is, teljes vérfrissítésen esett át.

A dolgát egyébként is épp csak ellátni képes társaság helyett most így egy rakat hülyével vesződünk, akik még rutinnal sem bírnak, ellenben frissen kinevezett főnökük bizonyítani szeretne.

Eredmény? Senki nem tud semmit, ami eddig jó volt, ott kötözködés megy, stb. Tiszta szerencse, hogy személyesen nem én bibelődök velük...