Bár Kínában vannak keresztények, összességében nem képviselik túl nagy részét a lakosságnak. A Jézussal kapcsolatos történet miatt ők természetesen ünnepelnek ilyenkor, de ez teljesen az egyházi dolgokra koncentrál.
A kínai populáció túlnyomó többsége, a nem keresztények, számára ez egy ugyanolyan nap, mint a többi. A legtöbben nem is hallottak igazán az ünnepről, s akik mégis, ők sincsenek tisztában az eredetével.

Miután a húsvét mai verziója egy pogány szokásra épült rá, az talán nem annyira meglepő, hogy nyomokban itt is lehet találni hasonlóságokat. A tojásfestés Kínában is létező hagyomány, s részben a tavaszvárással köthető egybe, de lényegesen szofisztikáltabb, művészibb megjelenéssel ölt formát, mint amit az otthoni háztáji megoldás.
Kezdetben lényegesen egyszerűbb festések készültek, később a Ming-korban a gyermekáldás vagy a házasságkötés idején piros színű tojásokat ajándékoztak. A festés mellett kifinomult tojásfaragások is léteznek, ez is egy önálló művészeti ág.

A tojás, amellett hogy termékenységi és életszimbólum, egy nagyszerű eledel is. Miután Kína a gasztronómia fellegvára, a tojásból is kihoztak mindent, ami lehetséges.
A választék már az alapanyagok terén is jelentős. Az otthon megszokott tyúk- és esetleg fürjtojás mellett itt kacsa- és libatojás is bőségesen fellelhető.
A teljesen hétköznapi főtt tojást széles körben árulják és fogyasztják, már készen. Az utcai árusok egész garmadája épül erre a termékre.

Kapható azonban más jellegű tojás is. A híres-hírhedt száz napos mellett árulnak sós kacsatojást vagy épp yadannak hívott kissé érlelt tyúktojást is.

Sós kacsatojás (fenn),
száz napos tojás (lenn).

A száz napos küllemre talán kissé bizarr az európai szemnek, de ízre semmi gond nincs vele.  Kimondottan finom!

Még egyszer kellemes húsvétot kívánok a blog minden olvasójának!

Mialatt odahaza közelednek az ünnepek, ideát erről szó sincs. Ugyanakkor a véletlen folytán megint elég laza ez a hét, mivel ma meg holnap a felsősök írják a vizsgákat. Pénteken nekem csak felsős másodéves óráim vannak, amik így szerencsésen elmaradtak.

Az új asszisztensem, bár sok szempontból kevésbé tekinthető hatékonyabbnak az elődjénél, az mindenképp a javára írandó, hogy ilyen rekordidő alatt még egyszer sem kaptam meg a fizetési csekkem, mint most. Még vége sincs a hónapnak. A pénzt ugyan még nem gyűjtöttem be, mert a kifizetés helyszínéül szolgáló irodában az erre jogosult munkatárs épp nem tartózkodott ott, de hétfőn majd érte is megyek.

Ugyancsak az érdemeit erősíti, hogy végre megkaptam a picik második féléves könyveit is, s így majd kevésbé ad hoc módon fogom tudni beléjük tömni a tudást. A könyvek máskülönben egész használhatóak, 2010-es kiadásúak.  Többnyire ugyan elég banális témák fordulnak elő a leckékben, de belátom, nem ez a legfőbb szempont.

A nagyokkal most egy darabig videózni fogunk. Bár ez valóban szórakoztató lehet, azért nem a tanári kötelességek alóli kibúvás motivál. Egy sorozatot fogunk megszakításokkal nézni, mialatt átbeszéljük a történteket, s hasznos kifejezéseket tanulunk meg. Múlt héten már ezt csináltuk, egyelőre eredményes ötletnek tűnik, s aktivitásra is jó hatással van.

Hétvégén valszeg kimozdulok majd valamerre, ha így lesz, akkor fotózkodom is, amit természetesen meg is osztok majd. Az egyik chongqingi leányzótól megkaptam a képeit, úgyhogy egy poszt erejére még majd Sanya is visszaköszön.

Kellemes húsvétot!

Iskolánkban az itt előfordulók energiabevitelének kielégítésére több lehetőség is adódik. Ha diákokról van szó, ők étkezhetnek az egész nap nyitvatartó büfében, vehetnek kaját a suli két boltjában, az iskolai zöldségesnél s látogatják a három emeleten elérhető menzát is.

Tanárként kibővül a kör a tanári kantinnal is, s természetesen mindenki előtt nyitva állnak az iskola kapuin túl fellelhető helyek is.

Amikor ideérkeztem, az engem 1-2 hétig pátyolgató ideiglenes asszisztensemtől kérdeztem az itteni kajáról. Elmondta, hogy bár mi tanárok is használhatjuk a tanulók étkezőjét, nem teszik, mert a táp vacak.

A boltokat használtam már sokszor, s 1-2 alkalommal a büfében is vettem ezt-azt, pálcikára tűzött virslit, lepényt, hasonlókat. Három napja azonban Mengsivel együtt valahogy betévedtem a menzára is, s végül ott ettünk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Ellentétben a tanárokéval, itt azt választ az ember, amit akar, s a választék elég tekintélyes. Ráadásul van finom krumplijuk is, még jobb is, mint az utcai, s még olcsóbban is adják. Tegnap Mingchunnal voltam ott, ma meg egyedül.

Az az érzésem, hogy még gyakran fogok odalátogatni, nagyon bejön.

Hála az új, intelligens telefonnak, elég gyakran fotózkodom órákra menet, onnan jövet. 
Nagy újdonsággal nem fognak szolgálni ezek a fotográfiák, de szép tiszta volt az idő, s jó esett őket elkészíteni.

Ez a legutolsó a suli háta mögötti világ. Néhány ház még fellelhető erre is, de onnan már tényleg vége a városnak.

Mialatt az óhazában a tél még mindig nem akar elmúlni, itt már nagyon kellemes idő van. Nem ritkák a 25 fokok, de nappal 20 fok alatti hőmérséklet nem fordul elő egyáltalán.

Ennek egyik kellemetlenebb folyománya, hogy feléledtek a rohadék kabócák, s iszonyatos erővel, rendkívül irritáló hangon nyomják odakinn. Bentről szerencsére nem hallani, de a parkban most képtelenség megmaradni. Remélem a macskák eszik őket, felkutatni nem lesz nehéz egyiket sem.

Vannak azért kellemesebb hatások is, meleg van, úgyhogy a jégkrém kelendő cikk lett. Még nekem is, pedig máskülönben elég mérsékelten vagyok édesszájú. Inkább rohamokban tör rám olykor a vágy a cukor iránt, de szerencsére elég ritkán.

A helyi jégkrémek teljesen jók, s hogy további pozitívumról szóljak, nagyon olcsók is. A nagy, Magnum-méretű és tényleg teljesen jó minőségű példányokat adják 2 pénzért, míg a legolcsóbbak ára 5 jiao, vagyis fél yuan.

A képen is látható olcsó termék igazából nem klasszikus értelemben vett jégkrém, hanem ízesített jégkása. A kivitelezés viszont ötletes, egy műanyag burok védi a cuccot, s egy kis résen keresztül szopogathatja ki az ember a beltartalmat, ahogy olvadozik.
Epres, barackos és zöldalmás ízben láttam eddig, az epres a legvackabb, a másik kettő bejövős.

Videós poszt jön. Már tegnap szerettem volna kirakni, de erősen meggyűlt a bajom az indavideóval. Valami oknál fogva semmiképp nem akarta megemészteni a feltöltött tartalmat, ez a mostani kb. a huszadik próbálkozás volt.

A lényeg, hogy azért sikerült. Ezt a kis szösszenetet tegnap rögzítettem az egyik elsős órán. Kíváncsian várom, vajon értitek-e a kiejtésüket. Mert a szöveg angol.:)

A kis cuki, kissé pufi fejű baba a második sorban az egyik kedvencem. Oda is figyel, egész okos is, s nagyon elbűvölő pofija van.