A saját angolomat elég jónak tartom. A helyi, kínai beszélők ilyen tudása viszont csapnivaló, mint erről már sokszor megemlékeztem. Így aztán szokatlan felüdülés, élmény, amikor nagy ritkán én tanulhatok tőlük.
Még a tavalyi tanév elején, Kínába érkezésem után nem sokkal esett meg, hogy Zhang Shunmivel, az első asszisztensemmel meg az angolos vezetőnkkel felkerekedtünk Chongqingba az orvosi vizsgálatokat meg a tartózkodási engedély útlevélbe ragasztását elősegítendő. Ilyenkor hotelben szálltunk meg, ahol mindig korrekt reggeli volt.
Shunmi győzködött egyszer, hogy egyek xifant is, hoz nekem. Ezt a kifejezést nem ismertem, ellenben ő - nem hiába angol szakos kolléga - tudta az idegen nevét is. Kissé bizonytalankodva ugyan, de rögtön próbált segíteni: porridge.
Időnként belefutok ismeretlen angol szavakba, messze nem vagyok tökéletes. Ha egy sima sorozatot vagy filmet nézek, akkor ritkán, természetfilmekben, ahol több a tudományos kifejezés, már gyakrabban. Kínában azonban ez volt az első alkalom.
Végül kiderült, a porridge kását jelent, s itt értelemszerűen a rizseset.
Hacsak nem nagyon elfajzott az ízlésetek, a rizskását kipróbálni határozottan nem ajánlom. Jobb híján megeszem, de én gyakorlatilag mindent, úgyhogy ez nem mérce.
A kínai diákok szinte mindegyike érti ezt a kifejezést. Ez arra enged következtetni, hogy a tananyagukban hamar sorra kerül, s az ismerete elvárt.
Olyan kacifántos, elvont, s ritkán használt szavaké, mint a például a pork (szinte kivétel nélkül a pig megy helyette) már kevésbé, de a tankönyvek írói a prioritásokat nálam bizonyára jobban meg tudják ítélni.
Bár az internet alapján állítólag Skóciában bevett, hétköznapi kifejezés, ennek ellenére még soha az életben nem hallottam egy angol vagy amerikai szájából sem. Nem anyanyelvi beszélőként csak kellő merészséggel, s a bebukás lehetőségével merem megkockáztatni, hogy Kínában jó eséllyel többet használják, mint bárhol másutt.
Ragacsos, szétázott, szürcsölős reggeli, s teljességgel íztelen. Kizárólag erős kalandvágy esetén fogyasztandó!
