Tegnap lezajlott a verseny. Nem kell nagy dologra gondolni, mindössze nyolc induló (1-2 egyénileg, de javarészt csoportban) volt, s hát, az igazat megvallva, ők sem voltak a legjobbak.
A felhozatal ideát megszokott gyatraságán túl a suliból is sikerült nagyon csapnivaló résztvevőket összeszedni. Tény, hogy nem a legrosszabbak jelentkeztek, de a saját osztályaimból is simán ki tudtam volna állítani jobb embereket.
A versenyszámot, a dubbing-ot, talán szinkronizálásnak lehetne fordítani. Láthattunk egy rövid videót (többnyire mesefilmekből, de volt csoport, akik A muzsika hangjából választottak részt), hang nélkül, s a diákok ezek alá igyekeztek felmondani a szöveget. Több-kevesebb sikerrel. Az a legkevesebb, hogy szinkronban a legritkább esetben voltak a videóval.
Javieren és rajtam kívül zsűrizett még négy kínai kolléga is, köztük Zhao Sheng is. Amennyire a szomszédaim papírra vetett pontszámait megfigyelhettem, a külföldi szekció lényegesen szigorúbb volt. A maximum tízből a leggyatrább produkcióra 3.8 pontot adtam, a legjobbra (akik végül nyertek is) 8.3-at. A kínai kollégák 8 alá nem hiszem, hogy mentek, mivel összesítve az utolsó helyezettnek is 7.03 pontja lett.
Kaptunk amúgy részletes, írásos segédletet az értékeléssel kapcsolatban, amely kitért rá, hogy milyen részfeladatokra maximum hány pont adható, úgyhogy nem csak hasraütés-szerűen zajlott a dolog.
Kicsi dekoráció azért kellett (fenn), s a host és hostess is ünnepibe bújt (lenn)
Ők pedig a nyertesek, amúgy tanítványaim. Másodévesek. Nem nekem köszönhető a sikerük, a felkészítésben nem vettem részt, s annyira nem is lennék rájuk büszke.:) Itt csak bemutatkoznak, a produkciót nem örökítettem meg.
