Írtam már róla, hogy az angolos épületünk eléggé lepusztult. Hogy mikor épülhetett, azt elég nehéz megsaccolni, mert ideát - részben a chabuduo kivitelezések, részben a nemtörődöm kezelés és karbantartás miatt - az állagromlás elég hamar bekövetkezik.

Fénykorában nem lehetett rossz, az osztálytermekben van klíma és kiépített multimédiás rendszer, minden padban monitorokkal. Sajnálatos módon ez utóbbiak általában már nem működnek, pedig jelentős papírozást lehetne megspórolni, ha elég lenne digitálisan mutatni az anyagot.

Ennek ellenére mind a dolgozók, mind a diákok körében közkedvelt az épület. A miértre a választ az épület balkonszerű folyosóin tömegesen költő fecskék adják meg, amelyek, ha a nyílászárók nincsenek bezárva, olykor még be is röpdösnek a termekbe.

A világ ezen távoli pontján ez a jószerencse jele, így aztán mindenki boldog, a madarak zavartalanul élhetik az életüket (és szarhatják össze kedvükre a külső folyosót), mialatt az emberek is elégedettek a helyzettel.

Persze azért ez a babona ma már nem ennyire véresen komoly, kb. annyi jelentősége van, mint annak, hogy mi meg jellemzően nem öljük meg a pókokat. Ez utóbbit még én sem teszem, pedig máskülönben teljesen hidegen hagy minden ilyen. 

Az ilyen népi hiedelmek egy másik válfaja a számokkal kapcsolatos. Amíg a nyolcas is szerencsét hoz, addig a négyes határozottan nem. Az általánosan javuló képzettségi mutatók mellett ezt is egyre kevesebben veszik komolyan, de sokszor komoly cégek vagy befolyásos üzletemberek is képesek ebből ügyet csinálni, s akár borsos pénzekért megfelelő telefonszámokat beszerezni. 

Rengeteg babona kötődik a házassághoz, a születéshez vagy a halálhoz is. Az elhunytat vagy ravatalát a tükörből megpillantani például közeli hozzátartozó halálával kecsegtet, míg a szétálló fülű újszülöttekre sikeres élet vár.