Bármennyire is kellemes itthon dögleni, sajnos be kell látnom, hogy nem ezért alkalmaznak ideát. Ma véget ér a szünet, majd holnaptól meg is indul a robot.

Miután itt félévente csak egyszer vizsgáznak, a szemeszterek végén, így afféle potyaszünetekre, mint Fengjieben szinte minden hónapban, nem igazán számíthatok. A legközelebbi hivatalos vakáció, pár nap erejéig, a nyugati újév idején lesz majd. No, de nem panaszkodni akarok, így sem nevezhetem magam túlterheltnek szerencsére, noha a jót könnyű megszokni.

A variálgatások természetesen sosem szűnnek meg, nem is Kínában lennénk, ha így lenne. A legfrisebb infómorzsák szerint az átmeneti időszakban 14 órát kell tartsak egy héten. Hétfőn és szerdán két, a másik három hétköznapon pedig egy-egy duplaóra. A másodéves leendő angoltanárokat leszámítva minden osztályom újonc, akadnak mindhárom szakirányról, az angoltanári képzésben részesülők mellett vannak üzleti és turisztikai angol szakosok is. Miután a módosítgatások miatt már nem nagyon látom át, melyik időpontban melyik osztállyal leszek, így azt sem igazán tudom, melyiküknél voltam már órán a másodéveseimet leszámítva. Így aztán most készülhetek két programmal. Ha első találkozás lesz, akkor maradunk a bemutatkozásnál, ha második, akkor meg konkrétan tanulunk is valamit.

A másodévesekkel jó együtt dolgozni. Lehet velük aktív programokat csinálni, kész feladatokat megoldatni, mert a megértéssel nincs problémájuk. A gólyák lényegesen problematikusabbnak tűnnek, ott egyszerűbb dolgokat leszek kénytelen bevetni. A színvonalbeli eltérés nem véletlen. A pedagógusnak készülő diákoknak két kivétellel minden órájuk az angolról szól, tehát durván heti 20+ óraszámban csak a nyelvet tanulják. Ez azért még a kínai képzés sajátosságai mellett is sokat ragaszt rájuk.

Az elhangzott instrukciók alapján az elsősökkel a kiejtés gyakoroltatására kell nagyon rámennem. Az előképzettségüket elnézve valószínűleg ez egyben a leghasznosabb is, amit tehetek. Majd másodévre kicsit összevakarják őket a kollégák, s akkor már lehet őket jobban szoktatni az összefüggő kommunikációra is, most inkább a stabil alapok lerakása a lényeg.

Az amcsi ember hiányában jelenleg összevont osztályokkal zajlanak az órák, de még így is max. 50-en vannak, így egy duplaóra alatt jut idő mindenkire. A csoportos feladatokat nehezíti, hogy az összes pad rögzítve van, nem tudom őket egy kupacba terelni, de a főnökség még örült is neki, amikor rákérdeztem, hogy kivihetem-e őket az osztályból. Az angolos épület előtt van egy nagy tér, padokkal, ahol jobban adottak a lehetőségek a csapatmunkához. A vezetés nyitott az innovációra, csak mindent előre jelezni kell, hogy szükség esetén ránk találjanak.

Az mindenesetre üdítő, hogy lényegesen több értelme van itt a munkámnak, mint Fengjieben volt. Ha előkerül a kolléga is, akkor egy osztállyal heti két duplaórám lesz, az meg már elég idő ahhoz, hogy érdemi fejlődésre nyíljon lehetőség.