Ha az ember Hubeiben van, kikerülhetetlen a találkozás Wuhan leghíresebb tésztaféléjével, a reganmiannel.
Neve fordításban forró, száraz tésztát jelent, a száraz annyiban valóban áll, hogy nem leves, csupán a kifőtt tésztára locsolgatott szószok szolgáltatnak némi nedvességet. Valami egészen minimális lajiaot (erőspaprika) adnak hozzá, ha az embernek nincs ellenére (ezt rendszerint megkérdik), de annyira elenyésző mennyiséget, hogy egyáltalán nem érezni.
Mást viszont annál inkább. Az ízlés talán a legszubjektívabb dolog a világon, így csak a magam nevében beszélhetek, de a tésztára öntött, állagra és színre leginkább forró csokihoz hasonló sötét szezámszószt annak ellenére nem szeretem, hogy ezt a hatást felnövésem óta eddig szinte semminek nem sikerült előidéznie nálam.
Kicsit édeskés, de leginkább semmilyen, viszont a reganmian ízéért elsősorban ez a termék a felelős.
Azért, aki Wuhanban jár, kóstolja meg. Egyszer-kétszer meg lehet enni.
