A felsőoktatásba kerülés a kínai fiatalok életében hatalmas mérföldkő. Túl azon, hogy a diplomaszerzés lehetősége egy jobb élet ígéretével kecsegtet, már az itt töltött évek is óriási változásokat hoznak a mindennapjaikban.

Emlékeztek még a középiskolai napirendjükre? Reggeltől estig suli, s normál esetben a szombat este és a vasárnap első fele szabad. Ráadásul hatalmas a nyomás is, hiszen a jövőjük az utolsó teszt eredményén múlik: ezen áll vagy bukik, hogy bekerülhetnek-e egy-egy jobb egyetemre, főiskolára. Nem is akkora csoda, hogy azokban az években nem is szól semmi másról az életük, csak az iskoláról és a tanulásról.

Ezzel szemben, ha leküzdötték a középiskola minden nehézségét, utána megnyílik előttük a világ. Nálunk a diákoknak napi 4-6 órájuk van, s kizárólag hétköznap. Hirtelen rengeteg szabadidőhöz jutnak, s el is kezdenek élni.

Esténként a kampusz tele van andalgó párocskákkal, s ha szemérmesebbek is az Európában megszokott viselkedéshez képest, azért összebújást, kézfogást vagy átkarolást lehet látni. Persze aránylag félreesőbb helyeken, a félhomályban.

Nappal azért még szégyellősek, s bár az esténkénti látvány nem ezt sugallja, a diáklányaim kategorikusan tagadják, hogy nekik lenne barátjuk. Az igazság az, hogy ebben a korban már nagyon sokuknak van, de az esetek zömében ezt még nem reklámozzák, pláne nem otthon, a szülők előtt. S hogy azért nem mindig viselkednek jó kislányként, azt jól jelzi, hogy a kampusz boltjában széles választék érhető el fogamzásgátló termékekből.

Általában itt ismerik meg leendő házastársukat, mivel még jellemzően házasságban gondolkoznak. Talán otthon meglepő módon a fiúk is. Ez még egy másik világ, hogy jobb vagy rosszabb, azt nehéz eldönteni, de mindenképp más.