Tegnap csörgött a telefonom, a xianningi városi tanácsról kerestek. Mint kiderült, a fesztivállal kapcsolatban akartak velem beszélni meg a bérezésemről a nekik nyújtott jövőbeni szolgáltatásomért cserébe. Ez idáig nem is lenne túl különös, de egyúttal arra is fény derült, hogy nem novemberben zajlik ez a cécó, hanem már a héten, csütörtök-pénteken.
A jelek szerint a feladatom kevésbé lesz formális, így rucit sem kapok (hál istennek), viszont a két nap során kísérgethetem majd a honfitársam (elvileg csak egy lesz) mindenfelé. Tekintve, hogy a vendéget mindenféle földi jónak szokás kitenni errefelé, így minden bizonnyal én sem járok majd rosszul e tekintetben, úgyhogy majd talán valahogy kibírom. Most már kíváncsi vagyok, ki érkezik és mit fog itt csinálni, s amint tudom, majd nektek is elmesélem.
Alapból lenne csütörtökön két, pénteken négy órám, de ezek a fenti elfoglaltságaim miatt így elmaradnak majd. Ezt annyira nem bánom, mert elég fonák helyzet úgy megismerkedni egy-egy osztállyal, hogy még nem lehet tudni, én tanítom-e majd őket.
A tegnapi elsőseim amúgy egész aranyosak voltak. Az angoljuk nincs a topon, így munka lesz velük bőven, de legalább érdeklődőek voltak. Most mindenesetre még lesz négy órám ma (az egyik dupla egy újabb adag elsőssel, a másik pedig a már ismert másodéves csoportommal), aztán utána egy jó hosszú szünet jön, mert a tolmácsolás után a nemzeti ünnep egy hetes vakációja van soron.
Holnaptól pár napon át pedig a Szecsuán blog különkiadásával jelentkezem, amelyben minden bizonnyal előkelő helyet kap Xianning eddig ismeretlen, feltehetően nívós, idegenforgalmi arca. Tartsatok majd velem!