A küldés gomb megnyomása után elpakolom a gépet is, s elindulok kis hazám felé. Egyelőre még csak Chongqingba, s majd éjfél után kevéssel Doha, s ott egy kicsinyke átszállás után Budapest felé.
A két repülőút összesen 13.5 órát jelent, plusz Dohában majdnem 4 óra várakozást. 

Szépen megpúposodott a bőröndöm, sok egyebet már nem nagyon lehetne belepasszírozni, az eddig csak vígjátékokban látott erősen röhejes ráülős módszert kellett csaknem reprodukálnom, leszámítva hogy nem voltam meggyőződve róla, hogy a beltartalomnak jót tennék egy ilyen kísérlettel, így inkább csak enyhén tehénkedtem rá felsőtesttel.

A reggeli órák előtt még itt volt Mingchun, aranyos kis kölyök, nagyon megszerettem. Tegnap is átjött, miután a megmaradt élelmiszereket rásóztam. Haza is vitte a vacsiszünetben őket, de nem irigyeltem érte, rendesen fel lett málházva szegény.
Most viszont én érezhetem majd magam teherhordó öszvérnek, de szerencsére csak az utcáig kell leszenvednem a cuccot (a sok lépcsőn), majd aztán onnan visz a taxi.

Hát, ahogy a QQ oldalamon is kiraktam, viszlát Fengjie! Szép volt itt.