Még Kínába röppenésem előtt komolyan aggasztott, hogy mennyire lesz ez a lokáció kompatibilis az általam beszélt kínai köznyelvvel.

Mint arról akkoriban is írtam, az országban élő majdnem másfélmilliárd ember tekintélyes részének nem a pekingi vagy mandarin nyelvjárás az anyanyelve. Ugyanakkor Kína kínaiak lakta törzsterületének úgy 2/3-án szerencsére a pekingivel nagyon rokon nyelvjárások képezik a beszélt nyelvet. Így van ez Szecsuánban is.

Ahhoz már meg kellett érkeznem, hogy pontosan észlelni tudjam, mégis mekkora eltérésről beszélhetünk. A legnagyobb szerencsémre minden különösebb előképzettség nélkül nagyjából érthető a helyiek beszéde is. Pár hét akklimatizáció mindenképp kellett, amire feltűntek a legnagyobb különbségek, ilyen például, hogy az itteniek elég mérsékelten észlelik az l és n hangok közti különbségeket, s előszeretettel fel is cserélgetik őket. 

Ezzel olykor tovább is lépnek.
A la (erős, csípős) szócska itt ná, a nanhai (fiú) pedig lánháj. Ez idáig még könnyen követhető. Ahhoz viszont már komolyabban kellett küzdenie a fogaskerekeimnek, hogy kapcsoljak, a liura (hat) gondolnak, amikor nyú-t mondanak, ahhoz meg pláne, amikor a lüyouból (utazás) nyújó lesz.

Annak idején, kiskamaszként olyan kínaiaktól tanultam el a nyelvet, akik maguk sem voltak pekingiek. Részben Liaoningból, részben délről származtak, ennek megfelelően számos hangot sikerült az ő akcentusuknak megfelelően reprodukálnom. 
Egyetemistaként nagyjából megszabadultam ezektől a vonásoktól, s ha odafigyeltem, sikerült is szabványosan beszélnem. (Bár ez csak a kínaiul tudó olvasóimnak mond valamit, de a 这个 standard pekingi kiejtésére azóta se áll rá a szám, komolyan erőszakot kell vegyek magamon hozzá. Érdekes módon a 这是-vel semmi gondom.) Később, ha tolmácsolási munkám volt, ez a nem standard előképzettség inkább jól jött, mert a vidékiek által beszélt putonghua esetén lényegesen kevesebbet kellett agyalnom.

Szóval, a lényeg: huszas éveim közepére nagyjából kikupálódtam rendesen, de most ez a fél év Szecsuán megint jócskán betesz. Nemcsak azt vettem észre, hogy a putonghua-m hangzói kezdenek átalakulni újra (ez amúgy jólesik, kevésbé mesterkélt), de még azt is, hogy felszedtem egy csomót a helyi köznyelvből. Sanyaban komolyan agyalnom kellett, hogy mi az, amit meg fognak érteni, s mi az, amit csak felénk beszélnek.

Nehéz lesz visszaállni a kiművelt beszédre, ha egyszer kikerülök innen, annyi szent.