Tegnap megkívántam a disznóhúst, úgyhogy kigurultam az utcába a múltkori helyre, ahol azt a nagyon finom szalonnát vettem.

------

Ezúttal nem egész, szőrős disznólábból fűrészeltettem le a kívánt mennyiséget, hanem egy kisebb darabot hoztam el. Comb, füstölt, s nagyon jó fajta. Zsír alig van rajta, szinte teljesen színhús. S az íze... Most sem okozott csalódást.

Ilyen guszta szeleteket sikerült vacsihoz kinyernem.

Hátul látszik a lefejtett zsíros rész is. Kb. egy ujjnyi lehetett.

Mialatt a szalonnát pörkölgették hátul, hogy aztán becsomagolják és hazahozhassam, a falon lógó, határozottan kolbászgyanús termékre lettem figyelmes. Az is volt, füstölt, parasztkolbászra hajazó forma. Az egyik szálból hiányzott egy kisebb darab, így a belsejét is meg lehetett nézni. Kicsit zsírosnak tűnt, de még így is sokkalta barátságosabbnak látszott, mint bármi más helyi kolbászszerűség. Ha már ott voltam, abból is vettem egy keveset.

Itthon megcsócsálva nem tűnik rossznak. Kissé sok benne a háj, de máskülönben egész jó. Elég fűszeres, kicsit erős is talán (nekem nem annyira, de e téren nem vagyok mérvadó, már a helyieket is kezdem kiakasztani vele, hogy a híresen erős konyhájuk kapszaicin-tartalma nem üti meg az ingerküszöböm). Más ízű, mint a mi kolbászaink, de határozottan fogyasztható, s paprikás krumpliba meg egyenesen mennyei lesz.

------

Azért a szalonnát meg sem közelíti, az nagyon ott van.

***

Készült kép is, de a blog.hu valamiért megint bedurcizott. Később igyekszem belepasszírozni.
UPDATE: fenn vannak a képek is.:)

A waiguoren (külföldi) helyzete Kínában nem annyira egyszerű. Míg nyugaton gond nélkül elvegyülhet, ideát ez lehetetlen. A megjelenése mindig elárulja, sosem válhat bennszülötté (már ha ez a célja egyáltalán).

Kínában, bármerre is jártam, a helyiek tekintetétől sosem szabadultam. Feltűnő vagyok, érdekes, dabizi (szó szerint nagy orrú, a fehérek egyik gúnyneve, rám személy szerint igaz is). Beszéljem bármilyen jól a helyi nyelvet, ismerjem és kövessem bármennyire az itteni szokásokat, elbújni nem tudok. A külsőm elárul.

-----

Az ország más részein járva - ha előzőleg hallottak beszélni, néha előfordult már, hogy odalett a külföldiségem. Ma az utcai krumplivásárlás közben itt Fengjieben is helyinek néztek. De hogy is lehetséges ez?

----

A válasz nyitja Xinjiang. A birodalom északnyugati, óriási tartománya. Terjedelme európai mértékkel felfoghatatlan, majdnem 2 millió négyzetkilométer. Ez a magterülettől oly távoli, már inkább közép-ázsiai tartomány az ujgur kisebbség otthona. Az ujgurok küllemre kevert rassznak tekinthetőek, sokuk europid jegyeket hordoz. S bár messze vannak az ország központi területeitől, árusként feltűnnek mindenfelé.

-------

Ujgur gyereklányok. A rasszok különböző arányú átmenete jól kivehető rajtuk (fent) - 
ujgur kisfiú (lent).

Így, ha a waiguoren elég meggyőző, akár ujgurnak is nézhetik. S ez a legtöbb, amit a beolvadás terén itt elérhetünk.

Nem is olyan régen lekötöttem némi pénzt itt a Chongqing Ruralnál. Hogy mennyire jó itt bankolni, arról már írtam. Azóta, hogy úgy mondjam, a helyzet tovább fokozódott.

------

Szegény laptop meghalt, így kellett némi pénzmag az újra. Itthon nem sok volt, ezer yuan tartalékot hagytam rendkívüli esetekre, de az nem igazán volt elég. Botor módon a többit viszont egyben kötöttem le.

Hát, ez van, gondoltam, nem olyan gáz, nemrég raktam be, sok időt nem bukok. Ehhez képest...

1. A bank nem bontotta meg a teljes lekötést.

2. Kiadta a kért 5000 yuant, a fennmaradó rész a futamidő megszakítása nélkül tovább kamatozik.

3. A kivett 5000 pénz után még pár yuan időarányos kamatot is kaptam.

-------

Szarjanak sünt az otthoni kollégáik!

1. A citromos chips finom.

2. 3 és fél hónap után már egészen könnyen megy a lépcsőzés. Hét liter kólával azért még most sem kellemes.

3. Bár hivatalosan nem engedélyezett már, a kínai diákok a gyakorlatban üthetőek.

4. A pingpongasztalt éppen csak felérő picik is nagyságrendekkel profibban csavarják a labdát, mint mi valaha is fogjuk.

5. A karton cigi egységára olcsóbb.

6. A tanári padlójára önteni dolgokat teljesen természetes.

7. Egy másfél éves kínai fiúgyermek már tökéletesen tud köpni.

8. A környéken túlnyomó részben előforduló légyszerű lények reakcióideje rendkívül lassú.

9. A helyi Red Bull az előzetesen hallottakkal ellentétben iható. Igaz, szénsav nincs benne.

10. A helyi samponok olcsók, de jók. Még derékig érő, nagyon vacak hajra is.

A kedves régi laptopom megadta magát. Kiszolgálta már az idejét, így igazán nem lehet felróni neki. Nem állítanám, hogy ugráltam volna örömömben, de alapvetően belenyugvóan konstatáltam a tényt. Internetfüggőként azt már kevésbé, hogy mindezt este 9-kor lépte meg, így esélyem sem volt már aznap beszerezni egy újat.

Másnap reggel aztán felkerekedtem, s az Új Évszázad boltjait átnézve (merthogy van benn legalább 7-8 számítástechnikai bolt, praktikusan egymás mellett, jellemzően gyártónként felsorakozva) egy, a régivel megegyező márkájú, Dell Inspiron modell mellett tettem le a voksot. A típusszám persze eltér, mivel egy friss gépről beszélünk, ennek megfelelően a beltartalma sem rossz. Ár-érték arányban mindenesetre ez tűnt a legjobb választásnak, az végülis csak kicsit nyomott a latban, hogy ez is Dell, s az előzővel nem volt soha semmi gondom.

4300 yuanért vesztegették, amiből 3680 lett az alku végére. Ideát ugyanis, kevés fix áras üzlettől eltekintve alkudni lehetséges, s célszerű is. Bár nincs konkrét összehasonlítási alapom, mert odahaza ez a modell nem kapható, de más, hasonló gépek drágábban futnak, úgyhogy nagyon rossz üzletet nem csináltam.

No, megvettem, majd érdeklődtem, árulnak-e olyan kábelt, amivel USB-n keresztül használhatnám a régi merevlemezt. Az adatok ugyanis részben kellenének. Ilyenük nem volt, ellenben elküldték velem az egyik srácot a boltból. Taxival hazajöttünk, amit nem engedett kifizetni.

Ideérve nekiállt volna kioperálni a régi vinyót (jellemzően könnyen cserélhető, úgyhogy csak pár csavart kell hozzá eltávolítani). Mivel nincs csavarhúzóm, nem hoztam magammal ide semmilyen szerszámot, így visszament érte. Akkor már motorral érkezett.

Kiszedte a vinyót, majd kerítettünk egy irodai gépet, amire rádughatta, s itt várt türelmesen, amíg a pendrive-ján keresztül kinyertem a legfontosabb dolgokat.

Miután elment, nekiálltam újrarakni az oprendszert, mert a kínai win7 nem igazán tetszett. Magyarul sem ismerem, így meg pláne. Miután valamiért nem akart működni az xp-telepítőm, visszamentem hozzájuk a boltba, ahol azonnal elkezdtek leszedni nekem egy angol win7-et. Kiderült, hogy csak a biosban kellett átállítani valamit, úgy már nem halt le menet közben a saját telepítőm sem, úgyhogy hazajöttem.

Sajnos aztán, miután már fenn volt az XP, rá kellett jönnöm, hogy ehhez a típushoz a Dell már nem csinált XP-kombatibilis drivereket, úgyhogy tegnap még volt hozzájuk egy köröm, ahol megkaptam az angol win7et.

Minden egyes látogatásom alkalmával hellyel kínáltak, itattak, ha várni kellett, etettek. Amikor tegnap elmentem a telepítőért, nógattak, hogy várjak, amíg szednek drivereket is, s kiírják azt is. Miután ez már nekem is megvolt előző napról, így ezzel ne éltem, s eljöttem, még megadták a számukat, s a lelkemre kötötték, hogy szóljak oda, ha mégsem menne, s akkor meglátogatnak.

Éreztem, hogy vevő vagyok. Akivel kedvesek, akit nem engednek rossz szájízzel távozni. Akinek segítenek azután is, ha már fizetett.

-------

Lenne mit tanulni odahaza.

Szombat este megpusztult a lapim, a kis kiesés ennek a számlájára írható. Amint elrendezem az új gép ügyes-bajos dolgait, terjedelmesebb, kínai laptopvásárlásos, eladó-vevő viszonyos sztori jön.