Ma az órák után lemásztam a belvárosba, a nagy szupermarketbe, s bár nem akartam ennyire kirúgni a hámból, visszataxizással együtt elvertem 210 yuant. Bár nem egy olyan eget verő összeg, kb. 7000 forint, az arányok érzékeltetése végett: itt, hacsak nincs valami extra kiadásom, mint mondjuk a múlt hónapban vett hősugárzó és telefon, akkor egy ezresből kijövök egy hónapban. Ilyen rendkívüli kiadásokkal meg 1500-ból. Ja, és a taxi csak 5 yuan volt, szóval nem lehet erre fogni.
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap valahogy nagyon megkívántam a mogyorókrémet. Gondoltam legurulok a hegyoldalon, s körbenézek odalenn, hiszen ha beszerezhető, akkor ott biztosan kapni.
Hát, sajnos mogyorókrémet nem találtam, ellenben ha már ott voltam, vettem egy üveg mogyoróvajat, merthogy azt is szívesen eszem. Került ketchup is meg egy zacskó grillázs is többek között, s miután a legtöbb helyen csokit sem kapni (csak cukrokat, kekszeket, stb.), így lecsaptam a Snickersekre is.
A tejtermékes pultnál aztán olyat láttam, amit eddig nem. Volt vajuk. Bár úgy éreztem, mintha a fogamat húznák, de végülis vettem egy 20 dekás példányt 30 yuanért, vagyis kb. 1200 forintért. A felirat szerint francia vaj, hát, majd meglátjuk. Ajánlom, hogy finom legyen. Ha már a tejespultnál voltam, egy szintén nem túl olcsó mackósajt is a kosárba került.
S bár a kóla itt jellemzően elkerül - miután a cukrosat nem bírom meginni, zero meg csak odalenn vagy, s csak félliteres kiszerelésben -, ma e téren sem bizonyultam mértéktartónak, s velem jött nyolc liter a nyugat ópiumából.
Most mogyoróvajas szendviccsel jóllakva, grillázst ropogtatva írom ezeket a sorokat, s ha hűtőszekrény is elvégzi a dolgát, hamarosan a kólamámorban fetrengés jön. Meg az összébb húzott nadrágszíj, ha így folytatom.
